A halhús egészséges és finom. Sajnos Magyarországon  nagyon sok asztalra csak karácsonykor kerül hal.

Elképzelem a 24-én reggel álmosan konyhában kávézgató háziasszonyokat, látom a kerekedő szemüket amikor felnéznek a csészéből, és azt kérdik rémülten: tényleg halászlevet kértek és rántotthalat?  - Jó, jó, de valaki megmondja hogyan csináljam?  

 Segítek, így:

Előkészületek:

 Halbeszerzés

 Halpucolás

A karácsonyi menű két fő, de egyszerűen elkészíthető fogása a  halászlé és a rántott hal:

Halászlé               

Készítettem egy egyszerűen, gyorsan, konyhában elkészíthető halászléfőző útmutatót. Ha még sohasem főztél halászlevet, de most a család követeli, ne ess pánikba. Ezt a bajai módon készülő hallevet max. egy óra alatt kezdő konyhatündér is elkészítheti, finom lesz, dícsérni fogják, ha betartod a szabályokat biztos a siker!

Rántott ponty

A klasszikus karácsonyi fogások között előkelő helyen szerepel a rántott hal, elkészítéséhez pedig egy abszolút kezdő szakértelme is éppen elegendő.

Rántott süllő

Halételek között a rántott süllő dobogós helyen áll.

Pár korábbi kipróbált halétel recept, bátran merem őket ajánlani:

Savanyú halleves

Csukagombóc_leves

Csukapörkölt

Mustáros_csukaleves_cipóban

Halfasírt

Sült_pontypatkó

Sült törpeharcsa spenótos krumplival

Csukasült fokhagymás tejföllel

Sülthal  - (keszeg)

Sült amur fehérboros mártással

Sütőtökleves sült csukával

Pirított csukamáj

Tepsis süllő tejszínes öntettel

Kellemes készülődést, kellemes ünnepeket!

Volt minden: fagyos, hideg reggelek, ködös nappalok, voltak egészen kellemes, napsütéses időszakok is, volt szélcsend, de volt viharos esős idő is.

Hétfőn jó napot fogtam ki, csak enyhén szemerkélt, a szél csendes maradt, a hal pedig rágott. Csukára próbáltam pergetni, a kis Silurot tettem fel.

Kitartóan dobáltam a műcsalit de nem volt még kapásom. Lassan húztam a sekély vízben a műcsalit amikor hirtelen megállt... mintha elakadt volna. Picit megemeltem és már görbült is a könnyű pálca, szinte nem is kellett bevágnom, a hal megindult rendesen. Húzott aztán felfröcskölt - jé, ez egy szép süllő. Villantó kilóg a szájából, rázza a fejét... ilyenkor a frász kerülget, és igyekszek mielőbb megszákolni. Nehezen, de sikerült. Négyfelesre, ötösre saccoltam. Ujjongtam!

Fotózás, könyvelés, egy fröccs, -  ilyenkor már szép a világ, és rögtön nem fázik annyira az ember keze.

Nem cseréltem csalit, hátha... Kb. a negyedik - ötödik dobásra már majdnem a csónak előtt egy pici megtolás, és ahogy odaér elém a csali látom ahogy követi egy gyönyörű süllő, aztán elfordul róla. Csodálatos látvány volt a szinte átlátszó vízben.

Gondoltam, ha süllők rágnak akkor váltani kell, levettem a drótelőkét és twistert tettem fel. Egy dobás után ahogy megemeltem a csalit rögtön odavágás,  én bevágtam, rendes védekezés volt a válasz.  Küzdött rendesen, megkerülte a csónakot mire megszákoltam. 

Ez még szebb mint az előző, jó ötösre saccolom. Pihegek egyet, ezt a napot már nem lehet elrontani - gondoltam.

Vígan pergettem tovább, aztán a twistert streamerre cseréltem. Az egyik emelésnél nagy rössel rontott valami a csalira, bevágtam, szaladt vele oldalra, aztán kiakadt. Jó halnak tűnt, de nem kedvetlenedtem, dobáltam tovább. Talán a harmadik dobásra megint egy rendes odavágás, a bevágás ült, a hal szaladt oldalra. Megfordítottam, jó süllőre számítottam, amikor is az egyik fröcskölésnél láttam, hogy ez bizony nem süllő. Csuka, sőt szép csuka! Rögtön átvillant az agyamon, hogy drótelőke nélkül vajon mennyi esélyem lesz megfogni, és miért is kellett levenni. Az egyik fordulónál azonban láttam a streamer bojtjait kilógni a szájából, így reménykedtem. Fordult még kettőt és sikeresen megszákoltam. Jeszzus, előke nélkül egy ekkora csukát! 

A csali még a merítőben  kiesett a szájából, nagyon a szélébe lehetett akadva. Pont annyit tartott amennyit kellett. Szerencse!

Ahogy Robi szokta mondani: csak piercinget kért a szájszélébe.

Úgy döntöttem nem rakom vissza a drótelőkét. Pár dobás után meg is jött a várt süllő.

Ő kisebb volt mint az előző kettő.

Nagyon jó napot zártam, a horgászat eseménydús volt és eredményes. Napközben volt még pár koppintós kapásom és lemaradt halam is. Az időjárásra sem panaszkodhattam, és még világosban kiértem a kikötőbe.

Lassan közeledik az év vége, zárul a horgász szezon a Tisza-tónál, a poroszlói Csicsman kikötőt jövő héten téliesítik: szárazra teszik a csónakokat, a kikötőt tavaszig bezárják.

Sok szép fogásról lehetett hallani idén, én magam is jókat horgásztam, de az árnyékos oldalról is kell szólni: sajnos néha előfordul betli is. Van úgy, hogy nem találjuk a halat, vagy egyszerűen nincs étvágyánál, de olyan is megeshet, hogy a környékünkön szép halakat zsákmányolnak mi pedig betlizünk. Velem is fordult elő már hasonló, sőt a múltkor például több kapásom is volt, egy szép hal szákolás közben ment el és a nap végén haltalanul mentem haza.

Nemrég a Tizsa-tavon ritkán horgászó kolléga fordult hozzám tippekért, sajnos közös pecázást nem tudtunk összehozni, így a múlt hétvégén egyedül próbálkoztak. Íme a beszámolója:

Sokat tanakodtunk az odafele úton, hogy hova is kellene mennünk. A füredi holtágat fontolgattuk, az élő Tisza és a poroszlói medence jött még számításba.

Végül úgy döntöttünk, hogy a Csicsman kikötőt vesszük célba, és onnét indulunk. Érdeklődtünk Poroszlón a horgászboltban és a kikötőben is, hogy mit ajánlanak hova lenne érdemes menni.

A Borzanatot emlegették illetve a Kis-Tiszát. A kollégák inkább a Kis-Tiszára szavaztak, mert a múltkor a Borzanatban nem fogtunk semmit. Elindultunk a Kis-Ttiszán. .. egy olyan vizen ahol soha nem jártunk addig. Nem tudtunk róla semmit. Azt beszeltük meg hogy addig megyünk amíg nem látunk sok horgászt, ha megvan a tömeg akkor mi is beállunk a sorba. Egy órányi csónakázás után meg is találtuk az áhitott "tömeget".

Lehorgonyoztunk és elkezdtünk dobálni. Figyelmeztettek horgásztársak, hogy ez a hely bár sok halat rejt, de mégtöbb gumihalat és egyéb halaknak szánt csalit amik ott pihennek szépen a tuskókba aggatva a víz alatt. Erre hamar rájöttünk mi is. Kezdtek fogyatkozni a csalik az arzenálunkbol. Szakítottuk be őket szépen, de halat nem fogtunk csak a békés fajtából. Hátba meg orrba meg farokba akasztva. Kivétel a törpe harcsa. Azt ugyanis képes megtámadni a vele ugyanakkora nagyságú villantót. Már erősen gondolkodtunk, hogy haza kéne mennünk mert rablóhalat nem sikerült fognunk. Mondanom sem kell mennyire megörültünk amikor egyikünk végre kishallal mártogatva megakasztott egy csukát ami szemmel láthatólag meg akarta enni a csalinkat. Sajnos méreten aluli volt. :(.

Összességében a mérlegünk nulla. Egyetlen méretes ragadozó halat sem sikerült fognunk. Szép időnk volt viszont, és élveztük, hogy kint lehetünk a vizen. A kikötőbe visszaérve megint vártak a bosszantó hírek a nagy fogásokról. Most persze a Borzanatról meg a Csapóiról hoztak be gumihallal fogott 4 meg 5 kilós csukákat meg süllőket. Mindig ott eszik a hal ahol mi nem vagyunk... ugye.

Megint csak beigazolódott az egyre erősödő elméletem: a Tisza-tavon horgászni csak helyismerettel rendelkezővel szabad. Ilyen nélkül olyan a peca mint a szerencsejáték. Vagy a jó helyen vagy jókor vagy nem... és eldönteni, hogy éppen a jó vagy rossz helyen vagy-e..és, hogy érdemes-e helyet változtatni....nem egyszerű döntések ezek tapasztalat hiányában.

Dec 4.  -  Vasárnap

Szeles időt jósoltak a mete-urológusok, ennek ellenére mégis bementem a tározóra az előző napok helyszínére.

Azonnal beálltam a nyílt vízen az előző napi nagyobbik süllő fogásának a helyére (milyen  jó is a gps!).  Egy kishalast szereltem, aztán elővettem a pergető pálcám. Pár perc után a kishalason beköszönt egy másfelesforma csuka. Jóreggelt!

Arréb álltam, tekertem a műcsalin kettőt, és már jött is egy süllő. Szép, olyan kettes forma. Újradobtam: megint koppintás. Gyakorlatilag akárhova álltam mindenhonnan kipergettem egy süllőt, ilyet még sose értem meg:-)

Egyszer csak a semmiből felbukkant a ködben viszonylag közel egy másik csónak.  Átengedtem nekik a pályát és elmentem bóklászni a partszélekbe - ahogy várható volt
nem is fogtam semmit. Egy idő után megunták a fiúk és elmentek, így amint megnyugodott a pálya visszamentem.

Második dobásra jött volna egy süllő kabátba (fujj) de szerencsére lemaradt. Aztán megint egy szabályosan szájba ahogy kell.

Az egész napi eredmény volt az az egy csuka, négy kétkilósforma és egy ötös süllő.   

A süllőkből természetesen a megengedett három darabot vittem el. Ha a szombati napot tekintem az idei év pecailag legjobb napjának, akkor ez a nap minimum megérdemli a második helyet.

Robit még a Pecalista hőskorában egy lista-találkozón ismertem meg, aztán párszor víz mellett is összefutottunk, később közösen használtunk egy csónakot a Tisza-tavon. Azóta is többször horgászunk együtt, de ha nem is találkozunk az aktuális információkat igyekszünk megosztani a másikkal.  A napokban szép fogásokról mesélt, kértem írjon ide egy kis bejegyzést a jó napokról.
 

Íme:

"Úgy kezdődött, hogy már régóta izgatja a fantáziámat, hogy vajon hol is
foghatja hzizi ezt a borzasztó sok süllőt, aztán két hete amikor
véletlenül találkoztunk a tározón, elkotyogta, hogy tulajdonképpen a tuti süllős
pálya kellős közepén ülünk. Nem nagyon hittem neki, én azt a részt nem is vallattam volna, hiszen kicsivel találkozásunk előtt a sekélyben fogtam egy szép csukát.

Azonban tíz perc elteltével megváltozott a véleményem : sikeresen kivettem egy jó kettes süllőt gumicsalival. Elkezdtem hinni a dologban...
Aztán egy héttel később visszamentem, pergetve nem jött hal, de élő kishalra
beesett két jobb süllő.
Ezután jött a múlt hét vége...

Dec.2. Péntek

Minusz 4 fok, szép ködös idő. Úgy volt hogy kiviszem asszonyt is süllőzni. Reggel héttől
tízig folyamatosan elindultunk, utána már ment minden flottul... 

11 körül már kint is voltunk a tározón, az első morotván jól nem fogtunk semmit. Átmentünk egy másik helyre, ott bedobtam egy úszóst és mellette támolygóval dobáltam.
Úszósra semmi, ellenben kanálra kijött egy bugyli csuka, én kicsinylettem, de mondta az asszony, hogy ha visszamerem engedni akkor válunk...

Később jött egy szintén kilósforma streamerre (ez is Zoli ötlete alapján került elő), délután meg még egy csuka kishalra. Egész nap maradt a hideg, fagytak be a gyűrűk, monofillal is nehéz volt horgászni. Mivel az asszony is egyre jobban fázott, kb két
óra peca utan végett vetettem a dolognak és mentünk vissza a szállásra.

 Dec 3. Szombat

Egyedül mentem, ezen a napon sem volt túl meleg. Az első kapás a kishalasra jött, de a hal bevitte cájgot egy akadóba, és ott azonnal szakadt is, valszeg kagylós lehetett a fa.  Pehh...

Rövid időn belül megint kapás csalihalra, a tettes egy kilósforma süllő. Ez már szép. Helyett változtattam, bementem egy sekély vizű nagyontuskós részre, dobáltam könnyű kanalat, volt hogy láttam a csukát ahogy követi, de megfogni nem tudtam.

Hosszasan szenvedtem, próbáltam mindenféle csalikat, amikor kezembe került egy hmm
pontosan meg nem nevezhető szerkezet, a tuskók közül ki is vett gyorsban egy
kettes csukát. Aztán egy hármas formát:-) 

Vacilláltam, vajon a csali alkalmas-e süllő ellen, ki kellene próbálni. Kimentem a nyílt vízre, semmi. Vissza a tuskók közé, azonnal egy bugyli:-)

Aztán kezdett beesteledni, pont hazafelé fújt az enyhe szél, így hagytam magas sodorni a nyílt vízen, közben dobáltam a csukás csalit. Egyszer csak egy  teljesen jellegtelen, tuskó nélküli helyen érzékeltem valami fura koppintásokat. Újra dobtam, ezúttal a koppintás megakadt, egy kis küzdelem után kijött egy utóbb 5.5-tel mérlegelt süllő. Aztán néhány méter múlva egy hármasforma:-)

A szombati

   teríték.

A kvóta ezzel meg is volt, meg be is sötétedett, bekapcsoltam a gps-t és  szépen hazamotoroztam. "

 

Könnyed vacsora: a filézett csukaszeleteket sózom, mustárral enyhén bekenem. Lisztbeforgatom, majd forró olajban kisütöm. A májat csak lisztbeforgatom, amikor megsült sózom. Sört ittam hozzá.

Igazi csukázó időt ígértek az előrejelzések. A kikötő nem volt befagyva ellenben a Kis-Tiszán rendesen beállt a jég. Már attól tartottam ki sem tudok jutni a tározóra.

A leszálló pára, szitáló köd ráfagyott mindenre, a nádszálak is fehéren bólintgattak.

A tározó nagyjából jégmentes volt, ellenben egyre jobban sűrűsödött a köd. Akinek nincs esze, legyen GPS-e   - szól a mondás. Én sajnos pár éve úgy gondoltam, hogy nincs szükségem GPS-re, -  no, most lett volna....  A mind átláthatatlanabbá váló köd miatt helymeghatározó készülék híján nem volt bátorságom a tározóra bemenni.

Több ígéretes helyszínen is próbálkoztam, de kapásig nem jutottam. A köd egyre sűrűsödött. Aztán váratlanul egy odaütés, rövid fárasztás, megvan a kettes süllő.

A levegő egyre hidegebb lett, megint kezdtek befagyni a boton a keverőgyűrűk.

Sikerült is dobnom egy rendes madárfészket.

Szorgalmasan dobáltam, kora délután sikerült is megfognom a második halamat.

Nem volt könnyű nap, nem is volt eseménydús, de legalább fogtam halat.

Hideg van, itt a December. Cila cica délutánonként beköltözik Tomihoz.

Ez az időszak főleg a süllőkről szólt. Fagyos, ködös reggelek, napfényes, de hideg nappalok.

A Kis-Tisza enyhén jeges.

 Keresni kellett a halat.

Nem volt egyértelmű nyerő csali, a gumik azért jól működtek.

Szép példány

Hidegek a reggelek. Poroszlón hajnalban mínusz 5-6 fokokat mérnek. Nem indultam korán, volt már vagy fél tíz is mire a kikötőbe értem. A nap kisütött, kezdett a deres csónak kiolvadni. A Kis-Tiszán csak a part mellett jegesedett, jól lehetett haladni.

Kellemes idő volt, a köd már felszállt, azonban a nap erőtlenül próbálkozott visszaidézni a nyarat. A csukás részeket vallattam először, csak a kissebb példányok voltak étvágyuknál.

 Délután átmotoroztam a süllősnek vélt szakaszra. Éreztem, hogy a mélyebb részeken ott a hal, de nem találtam a tuti csalit. Aztán megtört a jég.

 Szép, szűk hármas süllő.

Nem tudtam rájönni melyik csali az amit igazán kedvelnének. A jól bevált támolygót tettem vissza sokadjára amikor a csónaktól alig pár méterre az egyenletes húzásba jött a rendes odaütés. Mindjárt kiszaladt oldalra, aztán felfröcskölt, majd megint lejjebb ment.

Látszott, hogy jól ül a horog a szájszélben, így fotóztam párat, sajnos ő nem kívánt pózolni. A horgot fogóval kellett kifeszíteni a szájszélből.

Gyönyörű négyes süllő, a nap hala.

A vízleersztés utáni 'vasas nap' eredményessége hatására szerdára is szabadságot vettem ki. Már korábban is szemezgettem az ólomfejes horogra (JIG) kötött műlégyszerű csalikkal, de most, hogy a napokban egy ismerős említette: a sekély vízben kiválóan működött csukára a Streamer csali, beindult a fantáziám. Gondoltam nem veszíthetek semmit - süllőre is ki kellene próbálni.

Egy eredeti,( itt megnézhető, rendelhető) és hozzá a komment a gyártótól:

 A legyezőhorgászat világában végzett sokéves fejlesztés, tesztelés eredménye ez a jig horogra épített streamer, kifejezetten pergető horgászoknak. A hagyományos csaliktól teljesen eltérő pulzálás, a finom hullámzás élethűen imitálja a táplálékhal mozgását. Az utóbbi évek pergető versenyein, a különböző jig streamerekkel elért eredmények bizonyítják létjogosultságát az agyonhorgászott vizeken.

Horgászboltba már nem volt időm elmenni, kedd késő este kötöttem is párat gyorsan az otthon található anyagokból.

Nem mondhatnám, hogy szépek lettek, bevetés előtt az egyik csúnyácska szárazon így nézett ki:

Az asztalon sem mutatnak túl jól.

A puding próbája az evés... Persze nem ezzel a csalival kezdtem, de dél körül mikor felkötöttem már második dobásra volt egy odanyúlás. Aztán a következőre legnagyobb örömömre egy rávágás, elnehezülés, bevágás.... és akadt. Az első Streameres süllőm!

 Aztán a második egy másik csalira:

Természetesen a kis Siluro is bevetésre került, most védett horoggal szereltem, hogy minél kevesebb tuskóelakadással megússzam. A  mai bandanagyot ő kapta el, igaz a horog csak szájszélbe akadt. 

Megint baromi jó nap volt. A teríték:

Hideg van. Olyan alattomos, csontig hatoló. Szerencsére szél nincs, csak a pára gomolyog. A kikötőben csak páran vannak, a korán kelők már rég a vízen, nekem valahogy nem sietős, érzem fázós nap lesz a mai.  

A tározótéren eltűnt a jég, ellenben horgászat közben a fonott zsinór által felhozott víz szépen befagy a gyűrűkbe.

A tározó csendes, próbálkozok pár ígéretes helyen, de nincs halmozgás. Gondolkodom Óhalászin, de nincs kedvem a csónaktologatáshoz.

A gyűrűk a boton folyamatosan befagynak, a kezeim fáznak. Kesztyűben nem szeretek pergetni, nélküle meg odafagyok a bothoz. Szenvedős peca ez a mai.

 Az egyik morotván két csónakból horgásznak, oda tartok én is. A sárga csónakos a  sekélyebb részen kavirnyál,  épp kivesz egy csukát. Később ismerem csak fel: hiszen ő Robi. 

Összekötünk, iszunk egy korty lélekmelegítőt meg egy pohár forró teát. Robi elszánt, süllőt is szeretne fogni a csuka mellé.

Már lassan kettő körül jár, még csak koppintásig jutottam. Fázok. Elköszönök Robitól, lassan a széllel vitetve magam elindulok kifelé. Egy tuskósornál aztán megtolja valami a kis támolygót, megállok a vontatással, megemelem, megint megtolja, pöccintek egyet, még egy pilanataig tartom.... és bevágok.

A csuka küzd egy kicsit, aztán jól magára tekeri a fonottat. Kézzel veszem ki, majd szépen kicsomagolom a kettes csukát a fonottból. Még látótávolságban vagyok Robitól, intek neki. Újra dobok, a második bevontatásra szinte ugyanolyan finomkodó kapás mint az előző. Megtolja, hagyom neki, pöccintek, megint piszkálja, hagyom, majd bevágás. Ez is akad, és ez már jobb hal.

Fázik a kezem, meg szájszélbe is akadt - inkább merítem.  Szép testes jószág, 3,80 kg.

Csak illemből dobok még egy utolsót aztán pakolok és megyek. Útközben telefonál Robi, hogy fogott egy kettes süllőt, - gratulálok neki, de már semmi kedvem visszamenni. 

A kikötőben iszom egy jó kávét, otthon meg beülök egy kád forró vízbe.

Sajnos nem garanciális.

Megint fagyott. A csónak tiszta lefagyott dér.

 A kikötőből csak a jeget feltörve lehetett kimenni.

A Kis-Tisza majdnem jégmentes, csak a szélein maradt meg a jég.

Szenvedős nap volt. Voltak teljesen befagyott részek, és köztük jégmentes szakaszok.

Dél körül kicsit felmelegedett az idő, akkor jött ez a szép csuka.

Vehemensen védekezett, négy kiló harminc.

A vízleeresztés megtörtént, az időjárás egész kedvező, menni kell a Tisza-tóra.

A Kis-Tiszán nagy pontyokat fognak, de a rablóhalazók sem panaszkodhatnak.

A csukák, süllők igen vehemensen védekeznek.

Szálkamentes, darált csukahúsból mi mást készíthetünk gyorsan mint fasírtot.

A darált húshoz hozzáadtam egy áztatott zsemlét és egy tojást, ízesítettem sóval, dobtam bele törtborsot, kevés pirospaprikát. Keverés közben még tettem bele egy kanálhegynyi házi erőspistát.

Öntöttem bele még fél deci citromlevet és jól eldolgoztam. Kevés zsemlemorzsa hozzáadásával egész jó lett az állaga.

Fél órát pihenni hagytam, majd halformákat gyártottam belőle. A kishalacskákat zsemlemorzsában meghempergettem, majd forró olajban kisütöttem.

Biztosan szebb halakat is lehet formázni...

Sültkrumplival tálaltam, saját vörösbort ittam hozzá.

A csukahús nagy hátránya, hogy szálkás. A szálkátlanítás egyik jó módszere a darálás.

 Most nem bonyolítottam túl a leves témát, nem főztem a csukacsontokból alaplevet. Egyszerűen kevés  olajon megpirítottam a hagymát, majd  rajta az összevágott zöldségeket.

Rádobtam a gombát és felöntöttem vízzel. Sóztam.

Közben a csukahúshoz tettem egy tojást, csipetnyi sót, borsot, pirospaprikát, kevés zellerzöldjét. Míg a leves forrt a halhúst jól összekevertem.

Bő fél óra forrás után a levesben zöldségeket krumplinyomóval egy kicsit összetörtem, majd mikor a leves ismét felforrt kanállal beleszaggattam a csukahúst.

Ízesítettem: sóztam, borsoztam. Gyorsan elkészült, a végeredmény pedig  egy nagyon finom zöldséges gombaleves, kellemes ízű szálkátlan csukahús betéttel. 

Tömegben nem szeretek horgászni, a hosszú hétvégét is kihagytam. A Tisza-tavon is nagyüzem volt, állítólag szombat-vasárnap-hétfő volt a csúcs. 

A szerdai napra szabit vettem ki, sajnos napsütéses idővel 'kecsegtettek', ami horgászat szempontjából nem ideális.

A kikötő az előző napokhoz képest eléggé csendes volt.

A Kis-Tiszán szép pontyokat akasztanak, de én nem szeretem az ücsörgős pecát, inkább a tározót és a köd-tengert választottam.

A tározón gomolygott a köd, a nap néha felsejlett aztán megint percekre eltűnt. Igazi csukázó idő: sima víztükör, nagyon enyhe szellő, de sajnos halmozgás, rablás egy szál se.

A köd csak tíz után kezdett foszladozni, oszladozni, és ahogy kisütött a nap egy pillanat alatt kellemes késő őszi idő keletkezett.

Tudtam, hogy ebben a gyönyörű időben nem sok halra számíthatok, szinte meglepődtem amikor az egyik hínárcsomó mellett húzott csalim elnehezült, majd a hal pumpált kettőt a boton. Reflexből ráhúztam, éreztem, hogy jobb hal. Megugrott, fröcskölt, fejet rázott... és a csali kiakadt. No, ez szépen lemaradt.

Újult erővel kezdtem dobálni, de ebédszünetig nem történt semmi. Sajnos a látótávolságomban lévő horgászok sem fogtak, a pergetők csak keresték a halat, az úszózó pecások meg egykedvűen ücsörögtek.

Már a betli sötét árnya libbent meg szemeim előtt, de kitartóan vallattam a vizet. Volt egy odanyúlás, ez új reményt adott. Dobáltam tovább.

Egy tuskó mellől jött az első csuka, 53 centis, nem túl nagy jószág. Fél óra elteltével egy hasonló méretű egyedet sikerült becsapni, visszaengedés előtt meg is mutattam neki a csalikészletem: okuljon, és ne csábuljon el addig, míg kapitális csukamatuzsálem nem válik belőle.  

Azt hittem beindul a hal, de sajnos ezután már csak kisebb odaütések voltak, rendes kapás már nem. Az árnyékok megnyúltak, a nap vöröses udvarban izott, kezdett leereszkedni a pára. Elindultam haza felé, de gondoltam dobok még párat az ígéretesebbnek tűnő helyeken.

 Ismét a kedvenc ezüstszínű könnyű kis kanalamat (átalakított Gipo Siluro) tettem fel, és talán a harmadik dobásra meg is jött a hal. Szépen védekezett, a csónak alatt átúszást is megpróbálta, fröcskölt rendesen. Szerencsére jól akadt, gond nélkül megszákoltam. Három és fél kilóval mérlegelt.

Még illemből dobtam kettőt, aztán hazaindultam. Mire a kikötőbe értem megint leszállt a köd, lehült a levegő. Köd előttem, köd utánam...

Apad a Tisza-tó, eresztik a vizet. Az előző két horgászatom elég jól sikerült, nagy csukát ugyan nem sikerült zsákmányolni, de akciódús pecák voltak.

Megint nem keltem korán, ez egyrészt jó volt mert kialudtam mgam, másrészt eléggé kellemetlen, mert munkanapon fél hétkor már sajnos alig járható a város.  

Szép napsütéses idő volt, ami csukaügyileg sajnos nem sok jóval kecsegtetett.

Az első akció.

A tározón már több csónakból horgásztak, német ajkú vendéghorgászok is szép számban képviseltették magukat. A pályán két csónak is volt, a hajnalban kezdő kollégának ha jól értettem két hala is volt már, a másik csónakban legyezve próbált a csukák eszén túljárni a horgász. Mindketten panaszkodtak, hogy 'ma nem eszik'.

Ehhez képest nekem az első halam elég gyorsan megjött: egy ejtős mozdulatsor végén vágott oda a csalinak.

Aztán jó ideig nem történt semmi, cserélgettem a csalikat, de nem volt érdeklődés. A másik két csónakban sem fogtak halat. Már dél, aztán egy óra is elmúlt, akció nélkül.  

Egy hosszabb dobás után félúton jött a második odavágás, olyan kézből botkivevős.

Sajnos ez sem volt kapitális példány, az első tesója, 58 centi, jó két kilós forma.

Az idő nem változott, talán kicsit csendesedett a szél, úgy tűnt ez a rész nem fog több halat adni. Gondoltam ha a halak nem találnak meg, akkor nekem kell őket megkeresni.

A tározón próbáltam növénnyel enyhén benőtt szakaszokat keresni, ahol a hal is talál búvóhelyet, de a műcsali is még elhúzható.

Gyönyörű csukatanyának látszó helyeken dobáltam, de a tanyán balin lakott. A beeső támolygó kanál első pöccintésére ütött oda a hal, meg is ragadt rendesen.

Volt még jópár kapás, odaütés, megtolás, mellévágás, lemaradás de csak egyet sikerült megfognom közülük. Amilyen rosszul indult a nap, ez a késő délutáni balinozás a sok akcióval kicsit jobb kedvre derített. Igen, a csukák sem esznek minden nap.

Tomit minden évben legalább egyszer próbálom rávenni egy Tisza-tavi csukázásra.

Régebben főleg úszós módszerrel horgásztunk, neki természetesen saját botja volt, és emellett ő volt a csalihalfelelős.

Most már Tomi is perget, a technikáját folyamatosan csiszolja.

Nem indultunk túl korán, a kikötőben is elbeszélgettünk, kilenc után értünk a tetthelyre.

Az időjárásra nem lehetett panaszunk, ideális csukázó idő volt: borult, szélcsendes, nagyon enyhén szemerkélő esővel. A pálya is jónak tűnt, mégsem volt kapásunk az első órában.

Aztán lassan beindultak a halak.

Délután megint alábbhagyott a csukák kapókedve, úgy döntöttünk nem várjuk meg az esetleges szürkületi újabb csukarohamot. Végül is szoros versenyben sikerült nyernem.

Október: kezdődik a csukaszezon. A Tisza-tavon a vízleeresztéssel szokták azonosítani a szezonkezdetet, én pár nappal előtte vizsgáltam meg először a csukahelyzetet.

A reggel már csípős,  a Kis-Tisza csendes.

A vizsgálódást egy belső zárt morotván kezdtem.

A zárt holtágakban a növényzet még áll, kisebb-nagyobb lyukakban lehet elhúzni a műcsalit. Szerencsére volt érdeklődés.

A sulyom már szépen pirosodik.

Egy szebb csuka egy emelésnél rontott rá a csalira, a bevágás utáni meglepetésében a csónak mellé állt be pihenni. Szabadságot kapott.

A klasszikus Benyus-féle csali is hozott halat.

A tározótéren csak foltokban találni növényzetet, azonban a nádszélben, kisebb öblökben már itt is lehet csukát látni. Már Gipot sem gyártanak többet, vigyázni kell a már bevált, kipróbált kanalakra.

Délután volt egy hosszabb szünet, amikor csak szűrtem a vizet és a közelemben horgászó kollégák technikáját csodálhattam, de befejezésként még akasztottam egy szép hármas halat. Ők hárman jöttek haza.

 Aztán csendesen lement a nap.

Ajánljuk, azoknak a cégeknek, akik szeretnék meglepni kollégáikat egy vadregényes vízivilágban zajló evezős kalanddal.

A Kenutours honlapján látta egy kollégánk a fenti programajánlót, de mivel nyáron nem sikerült összehozni a túrát, így most október közepén került rá sor.

A kis csapat melyben én is tevékenykedem, a hideg délelőtti csípős-szeles, de napsütötte időben nyolc háromfős kenuval indult útnak.

A szervezők által vázolt program:

A túránkat nem egy unalmas széles folyón történő evezgetésnek kell elképzelni, hanem zegzugos ágakon helyenként sebesebb szakaszokon keresztül haladva ismerhetjük meg ezt a páratlan vízivilágot. Helyismeret hiányában itt bizony, könnyű eltévedni!
Kievezünk az elterelt Öreg-Dunáig, kis ágakon továbbhaladva átcsúszunk egy mini alagúton, ahol egy gyönyörű tisztavizű holtágba érkezve kikötünk. Időjárás függvényében itt fürdőzésre is mód nyílik, ami a víztisztaság mellett, egyben langyosabb hőmérséklettel is szolgál.

A holtágból való továbbhaladáshoz a kenukat át kell emelnünk szárazföldön, egy újabb ágacskába, mely 50 m megtételét jelenti, ehhez egy kis csapatmunkára lesz szükség. Fáradozásunkat egy még tisztább vizű tavirózsákkal tarkított útvonal hálálja meg. Ekkor már ismét evezve 400 m megtétele után, elérjük ebédünk helyszínét. A kenukból kiszállva közvetlenül a csárdába érünk, mely egy holt szigetközi ág és a Zátonyi-Duna találkozásánál található.

A jóízű ebéd és egy kis pihenő után, visszaemelve hajóinkat, a mini alagúton visszaevezve folytatjuk túránkat egy igen érdekes állomásig, ahol egy hallépcsőt tekintünk meg. Továbbevezve kis ágakon helyenként már enyhén felfelé haladva érjük el a cikolaszigeti Kisvesszősi sátorozóhelyet (térképen "Dunasziget Kisvesszősi sátorozóhely"), ez egy tipikus vízitúrás tábor, számos túra kiindulóhelye.
Itt adjuk le vízitúra eszközeinket, és ...

A valóságban a program tényleg hasonlóan alakult, sőt senki sem hitte volna, hogy a szövegben elbújtatott mondatot:  "Időjárás függvényében itt fürdőzésre is mód nyílik" - komolyan kell vennünk.

Véletlen folytán a hajóbaülés úgy sikerdett, hogy cégünk kis csapatának vezetője és az ő helyettese egy kenuba került - ment is a zrika egész idő alatt, hogy az ő hajójuk nem ússza meg szárazon a napot.

A túra végállomásához nagyon közel, szinte az utolsó métereken legnagyobb meglepetésünkre (legszebb öröm a káröröm) a 'vezetőségi hajó' egy kanyarban kisodródott és megborult. A fiúk vízbe léptek - úgy derékig. Gyorsan mindhármukat kimentettük, a csapat vastapssal köszönte meg a produkciót. 

Jó túra volt, jövőre újra (melegebb időben) is megpróbáljuk.

Köztudott, hogy a pálinka milyenségét a gyümölcscefre minősége nagyban befolyásolja. Fateromnál készül a körtepálinka cefre. Fater mindent akkurátusan készít, nála nincs 'pufimunka'. A gyümölcscefrébe csak egészséges gyümölcs kerülhet, a rossz részeket kivágja, aztán az egészségeset ledarálja.

A szilva...

Már említettem, hogy a kertemben van két kis tavam.

Egymás mellett vannak, és van köztük egy keskeny összeköttetés (a híd alatt). Évente egyszer szoktam tisztítani őket, vagyis az egyiket teljesen kiszivattyúzom, a koszt, bedobált kavicsokat, felgyülemlett iszapot kiszedem, majd tiszta vízzel újra feltöltöm. A másodikból csak az iszapot szoktam 'kiporszívózni' a szivattyúval.

Tavaly ősszel sajnos meggondolatlanul több kiscsukát tettem a tóba, tavaszra ennek meg is lett az eredménye: az aranyhalak, koipontyok egyre kevesebben lettek.

Májusban sikerült is Cila segítségével egy szép kiscsukát kifognom, de nyár végére tovább csökkent a halmozgás a tóban. Nem volt kétséges: van még csuka a vízben.

Hétvégén szántam rá magam az akcióra. Az első tavat leeresztettem, és megdöbbenésemre a tóban csak két méretes csapósügeret találtam.  Kénytelen voltam a második tavat is kiszivattyúzni. Ebben a tóban találtam meg a két kis tettest. Mellettük volt még egy nagy törpeharcsa, egy méretes compó, három szép termetes balin, két tenyeres keszeg, egy naphal....  és semmi más.

Eltűntek a koik, az aranyhalak, a snecik, a bodorkák, a keszegek...  és még a pici márnákis   ...    mindent felettek.

A megmaradt halakat tiszta vízbe tettem, átfürdetem és mehettek vissza az újratöltött tóba. A két kicsi útonállót még az este a Dunába telepítettem, ott talán nem okoznak nagy kárt.

Tanulság: kerti tóba maximum tornacsukát tegyetek.

Tavaly írtam egy kis összefoglalót a fogassüllőről, amiben azt írom, hogy kapitális példány reményében a Tiszát tekintve  "A Tisza Szeged városi szakaszán kívül minden ígéretesebb helyen érdemes  próbálkozni."

Egy Szegeden élő igen ügyes horgászkolléga most rámcáfolt: a napokban sikerült az ominózus szakaszon egy 6,20 kg-os példányt zsákmányolnia, de elmondása szerint a tavalyi évben szintén a városi szakaszon több öt kiló feletti süllője is volt.

Ricsi sokat horgászik a Tiszán, a rakpart vagyis a városi szakasz kiváló ismerője. Elmondta ez a rész eleve egy egyenetlen, végig kövezett rakpart sekélyebb és mélyebb részekkel, víz alatti régi kőgátak maradványaival, egy lebombázott híd elemeivel - tehát egy kicsit is hozzáértő horgász számára kiváló pálya, nem pedig elkerülendő rész.

Ricsi a horgászat szerelmese: sok időt tölt a vízen,  és a hasonló szemléletű  - a természetet tisztelő és felfedezni kívánó -  látogatóknak szívesen vállal akár idegenvezetést is kedvelt folyóján, a Tiszán.

Egy kis ízelítő itt:

http://www.facebook.com/pages/Fishing-in-Szeged-on-river-Tisza/210462565674833