nekirugaszkodás

 

 

 

volt olyan, hogy ékezet nélkül írtunk,  abból az időből maradt ez az írás is:

szoval nekiugrok,mintahogy azt tettem kb 17 eves koromban, mikor is az iker vikkendhazban

(nalunk bungalonak neveztek) negy velem egykoru zombori csaj nyaralt, es

persze mar elso ejszakara megbeszeltunk egy csonakazast, ami ugye jol

sikerult, csak a nekirugaszkodassal volt egy kis baj, mivelhogy ugye

hajoskapitanyi mivoltomban en toltam be a partrol a csonakot, es utana

gondoltam beugrani, ami koztunkszolva szepen is sikeredett, ki is

egyenesedtema csonak orraban, csak egy bibi volt, az egyensuly valahogy

eltunt, es mint a halaszsas fuggoleges felszallas elott, kezeimmel

elkezdtem szepen a levegobe kapalozni, egy pillanatig ugy tunt, sikerul

talpon maradnom, de newton ezt nem nezte jo szemmel, a fuggolegeshez

viszonyitott dolesszogem bizonyithatoan kezdett nagyobbodni, es a vege egy

eszmeletlen nagy hatas lett, ami utan csak a hatas volt meggyozobb, a

csajok dermedten hallgattak el - nemtudom megfigyeltetek-e ha kettonel

tobb nonemu jon ossze, olyat tudnak perceken belul produkalni mintha egy

tobbszaz lakosu papagajketrecbe kerult volna az ember - szoval hirtelen

csend lett, aztan a csonak eljeben ulok letoroltek magukrol a vizet, es

iszonyatos rohogesben tortek ki, en meg visszamentem atoltozni