Mélytorok-folytatás

Ideális csukázó idő kerekedett. Kicsit ködös, többnyire szélcsendes. Ahhoz képest, hogy hétvége volt kevés horgásszal találkoztam a vízen. A torkos-csukát adó helyen több kapás nem volt így tovább álltam.

 

Aztán egy jellegtelen helyen mintha rablást láttam volna. Már oly rég láttam csukarablást a Tisza-tavon, hogy rögtön megálltam, és már repült is a kanál. Második-harmadik  dobásnál mintha megütné valami a csalit, megállítom, csak a bot végével pöccintem meg a csalit, durr, és már hajlik is a bot. Megvan, de kicsi, meríteni sem kell - mehet vissza.

Következő bevontatást megpróbálom minél lassabban, pöccintgetve-emelgetve húzom a csalit. Egy emelésnél nyúl oda neki a hal, bevágok, érzem, hogy jobb csuka. Fél kézzel gyorsan kibontom a merítőt, addig nem is erőltetem. Aztán keményebbre fogom a dolgot, bár ahogy meglátom a szája szélében a csalit mégiscsak óvatosabb leszek. De nincs gond, egyszerűen beúszik a merítőbe, ott meg már fröcskölhet. Három és négy kiló közöttire tippelem, ez már döfi, megy a torkos mellé a bilincsre.

Sodródok az enyhe szellőben, gondolkodom, hogy akár már haza is mehetnék. Azért dobok még párat. Pici megtolás a csalin, megbicsaklik a támolygó kanál mozgása, megállítom a csalit, érzem szinte lebeg egy helyben, kicsit megemelem a bot végét, hopp, bevágás: megvan. Ez is kicsi, megy is vissza, de nem rontja kedvemet, jót pecázok.

Hülni kezd az idő, az eső is szemerkél, visszaveszem a mellényt, és dobok még párat. Egy ejtési fázisban nyúl oda a hal a csalinak, bevágok, görbül a bot, ez is szép hal. Merítőszák már úgy is vizes, merítem ezt a halat is. Ahogy közelebb jön úgy nézem, hogy kb. testvére az előzőnek, látom a horog jól akadt neki, úszhat még. Egyszerűen megmerítem ezt is, és felkapcsolom a harmadik bilincsre. 

 

A nap végére elfáradtam rendesen, de jóleső volt a fáradtság, hiszen kellemes horgászatban volt részem. A halpucolás nemes feladatát azért áttoltam vasárnapra.