Csónak I.

 

A Tiszatavi horgászatokból nagy szerelem lett, első két évben bércsónakokból horgásztam, aztán eldöntöttem, hogy csónakot készítek magamnak. Az ötlet az volt, hogy egy könnyű tetőcsomagtartón is szállítható, de kellemes horgászatot biztosító csónakot készítek. ( Namost eleve ez a két dolog kizárja egymást. Vagy könnyű, mozgatható a vízi járgány, de borulékony és nem stabil, vagy kellemes, stabil, masszív, stb, de baszott nehéz, csak utánfutóval szállítható. )

 

 

 Öcsém a Balaton mellett él, és valahogy belekezdett a csónak - műgyantázásba. Először csak öreg balatoni dióhéj csónakokat javított, műanyagozott - varázsolt ujjá aztán mikor belejött kezdett el gyártani sablonról is új csónakokat. Innen jött az ötlet, hogy én készitek 1,4 cm vastag lambériából egy fa csónakot, és azt kívülről bevonom műgyantával - tehát lesz egy belül fa kívül műgyanta (műanyag) csónakom, ami a lambéria miatt könnyű, de mégiscsak tartást ad neki a fa.

A méreteket innét vettem:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A garázsban készült a 'bárka'. Először a bordákat állítottam össze, aztán rászabtam a lambériát. Esténként dolgoztam, de  ráérősen és baromi lassan.  Jó érzés volt látni, hogy összeáll a semmi kis deszkákból a csónak.

Feljegyzéseim szerint (2002-es árak) a faanyag 8-10 ezer Ft-ból kijött .

A műgyantázást Öcsém vállalta, annak anyagára 12 ezer lett. Lábrácsot hulladék lécekből csináltam, és az egészet belülről bekentem olajos higító és fenyőpác keverékkel. Végül is az anyagár kijött 20-25 ezer Forintból. Munkadíjat persze nem tudom kiszámolni, én jó pár órát eltököltem vele és a gyantázás is volt eyg jó fél nap.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így nézett ki vízretétel előtt a garázsban.  Tetőcsomagtartóra fel lehetett tenni, de két ember megkínlódott vele. A vízen nem volt túlzottan stabil, azért ketten relatíve kényelmesen elhorgászhattak belőle, de igazából egyszemélyes csónak volt.

És  bevetésen a Tiszatavon. Óhalásziban. Fénykép by Hori. 

 Amikor elkészült a II.-es számú csónak az elsőszülöttet elhoztam a Bentára, de mivel a patakon a pontyozás nem az én műfajom, így a következő évben eladtam. A napokban jártam arra, a patakot leengedték, a csónakok szárazon hevernek. A képen kicsit megviseltnek látszik, de tulajdonképpen még jól tartja magát.