Paprika

Elismerem: paprika, vagyis inkább paprikás függő vagyok. Az ételben vagy van már eleve paprika, vagy szelek hozzá a csípős zöldpaprikából, esetleg meghintem egy kis törött csípős pirossal, vagy kinyomom a benne főtt hüvelyest. Ha minden kötél szakad teszek bele egy kanálhegynyi erőspistát (szigorúan a saját készítésűből). Akár a húslevesbe is. (És akkor most ne beszéljünk a töltött paprikáról, az ecetes paprikáról, a Sült Paprikáról.... sorolhatnánk)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A paprika az egyik alapvető fűszere a magyar konyhának, hungaricumnak számító ételeink  mint a gulyás és más 'paprikás' étkek elengedhetetlen kiegészítője. Minden bográcsos ételnek egyik legfontosabb eleme, így a halászlé milyenségét is nagyban meghatározza a fűszerpaprika minősége. Mi elég sok fűszerpaprikát használunk, a falunkban megbízható szállítónk van, még nem csalódtunk.

A paprika azonban nem ősi magyar növény. Némely elmélet szerint a paprika a Himalája előteréből, Indiából származik, sőt a rómaiak idejéből is fennmaradt a paprikához igen hasonlatos növény leírása, de ezekre tárgyi bizonyíték nincs.

Mostani tudásunk szerint őshazája Mexikó. Innen jutott el Amerika melegebb klímájú országaiba, majd - az Újvilág felfedezése után - Európába és Ázsiába is. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték, hogy Kolumbusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál. Sokáig azt hitték róla, hogy mérgező, ezért inkább - a sokszínű és formájú termése miatt - dísznövénynek használták. Fogyasztása először Portugáliában terjedt el, majd polgárjogot nyert az öreg kontinens más országaiban is.

Magyarországra valószínűleg  török közvetítéssel jutott először, első leírása 1570-körülről való. Kedvező éghajlati és talajadottságok miatt magyar földön gyorsan tért hódított, s már nagyon korán kialakultak a ma is ismert paprikatermő területek - Szeged, Kalocsa, Cece, Szentes stb. környékén.


A hagyomány szerint a szegedi ferences szerzetesek kertjében termesztettek először paprikát, ahonnan elterjedt az egész országban. Mivel némelyik paprika erősen csípett, az a szép népi történet is lábra kapott, miszerint a növény neve a papokat könnyezésre késztető hatásról származik. Eszerint nem más, mint: „paprígató” Ez a történet nagyon érdekes, de a valóságban a bors szerb nevéből - „papar” - származhat, ezzel is bizonyítva a dél felőli elterjedését és a bors helyettesítőjekénti szerepét.

Tulajdonképpen mikor paprikát mondunk két alapvető formájára gondolunk, az egyiket arra szánják, hogy frissen, főzve vagy savanyítva fogyasszák, a másik az ún. fűszerpaprika, amit megőrölnek és fűszerként használnak. Ez a világhíres magyar paprika, a hazai gasztronómia alapfűszere.         

     

 A lenti kistányéron látható csípős paprikákat én magam termelem a kertben egy 1,5 x 5 méteres magaságyáson. Több fajtából keverdtek, enyhén csípősek és nagyon jó ízűek. Ősszel leszüretelem, mélyhűtőbe teszem és egész évre megvan a csípős paprikám. Pörköltbe, halászlébe 4-5 db-ot teszek.

 

Az őrölt paprika, a borshoz viszonyított elérhető ára miatt igen népszerű lett, s szinte teljesen átalakította a hagyományos magyar konyhaművészetet, ételeink kihagyhatatlan fűszere lett. A paprikát őrölt formájában már hungaricumnak tekinthetjük, mivel a fűszerpaprika szárítás utáni őrlését mi magyarok találtuk ki, s tisztán őrölt paprikát szinte csak Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében használtak, s használnak a mai napig.

Mint már említettem mi ismerős falubeli (bezdáni) őrölt paprikát használunk, boltban csak végveszély esetén vásárolunk. Pedig biztosan bolti paprikában is van jó. Az őrölt paprika minősége - jó, jó elsősorban magától a paprikától függ - de azután a legfontosabb, hogy a csumáját kiszedték-e belőle őrlés előtt vagy sem.                                                              

 

 

 A házi, kistermelői paprika készítők gondosan (kézzel!) kiválogatják a paprikát, kicsumázzák és csak azután őrlik. Elméletileg nagyüzemben is. Ennek ellenére ugymond kézzel fogható a különbség mint ahogy HLaci  külföldön élő vegyész horgászkolléga mondta:                                                                                                                "Egy hazi paprika joval magasabb olajtartalmu mint az ipari eppen a csumazas miatt mert ezek az illoolajok a husban es a hejban vannak foleg es ha egy hazi paprikat az ember az ujjai kozott elmorzsol erzi,hogy az zsiros tapintasu es meg is festi az ember boret kemenyen,hiszen ezek az olajok a borbe felszivodnak es nem is konnyu utana lemosni,mig az ipari paprikanal ez nincs meg vagy joval kevesebb mertekben ,az alig szinezi meg a bort,es siman lemoshato. "                                                                                     
   Van édes (illetve nem csípős), félédes, kissé csípős, és nagyon csípős változat. Fajtái: Különleges: világos, fénylően piros szín, kellemesen fűszeres aroma, édes, vagy alig csípős ízek, illatos, a legfinomabbra őrölt paprika. Csemege: Világos piros színű, kellemes illatú, nem csípős, nem annyira finomra őrölt, mint a különleges. Delilkát: Világos piros színű, kellemesen fűszeres illatú, kissé csípős ízű, közepes szemcsézettség. Édes:Sötét, gazdag szín, elég finom, közepesen durva szemcsézettség. Félédes: Világos, fakó szín, fűzseres, kellemesen csípős íz, közepesen durva szemcsézettség. Rózsapaprika: Élék piros szín, fűszeres íz, közepesen durva szemcsézettség. Csípős: Világos barnásvörös szín, tégla-pirosig és sárgáig, nagyon csípős íz, kissé durva szemcseméret.
Hűvös, sötét helyen kb 6-8 hónapig képes megőrizni minőségét. Az őrlés hagyománya már nagyon régi. Napjainkban zárt rendszerben őrlik, kövek és acél hengerdobok között.        

                                                                                                      

 

 Hazánkban 5-6 ezer hektáron termelnek fűszerpaprikát, amely évjárattól függően mintegy 45-55 ezer tonna nyers termést ad. A főbb termelési körzetekben (Kalocsa, Szeged, Jászság) az őstermelő lakosságnak a fűszerpaprika fontos megélhetési forrása.

 

 

 Tudtad?

A csípős paprika legjellemzőbb tulajdonsága, hogy csíp. Ha beleharapunk, akkor ő visszaharap. De minek is köszönhető ez a magátolérthetődő dolog? Egy színtelen és ízetlen vegyület okozza, a kapszaicin. (C18H27NO3). Nagyon stabil vegyület, sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Kivonata fehér por, mely alkoholban oldódik, de vízben nem. Ezért nem segít, ha a paprika csípősségét víz ivással próbáljuk enyhíteni.

A paprika cípősségét nem az ízlelő szerveinkkel érzékeljük, a kapszaicin azokra az idegvégződésekre hat, melyek normál esetben a hő ingert veszik fel. Ellentétben a feketeborssal és a gyömbérrel, tartósan érzéketlenné teszi ezeket az idegvégződéseket, ezért a rendszeres chili fogyasztók kevésbé érzik csípősnek ugyanazt a paprikát, mint a gyakorlatlanok.

Címkék: paprika, fűszer