TT - a képriport mellé

Hétfőn szabin lenni buli. Ha ezen a hétfői napon horgászni mehetünk az nagy buli. És ha ezen a bizonyos hétfői napon a Tisza-tóra mehetünk horgászni - akkor az már tényleg fasza buli. A hétfő reggellel csak annyi a baj, hogy mások ilyenkor dolgozni mennek, ezért időben kell indulni, hogy a városon simán átérjek.

Az autóút csendes, megálltam:  tankoltam, reggeliztem. Az ismerős horgászboltban csalit vettem, szóval hipp-hopp és leértem. A kikötőben beszélgettünk egy kicsit, azt mondják már csipegetik a csukát, süllőt. 

Jókedvűen motoroztam ki a tározóra, az idő még friss volt, majd lefagyott a kezem. Aztán mind erősebben kezdett sütni a nap, és a délelőtt folyamán szép lassan lekerült rólam az összes meleg ruha, egy mellényben lehetett horgászni.

Én jól éreztem magam, bár a halak nem asszisztáltak nagy meggyőződéssel, ugyan volt pár érdeklődő. Retúr balinok jöttek, meg volt egy rendes rávágásom de sajnos nem akadt. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már kezdtem kissé elanyátlanodni amikor jött egy rendes odaűtés, amibe jókor kontráztam bele és éreztem megvan a hal. Nem kapitális, de jó hal.  Még nem is néztem meg, hogy hogyan ül a horog a hal szájában - magyarul, hogy biztonságosan fogja-e a halat vagy netán csak éppenhogy - de már fényképeztem. Ezt teszi az emberrel a blogírás...

 

Aztán láttam, hogy jól ül a horog a csontos szájszélben

 

A merítőszák jó szokásomhoz híven a botzsákban, de ezt a halat kézzel is ki lehet venni, ellenben akkor le kell tennem a gépet - tehát erről nincs fotó. 

 Szép hosszú, sovány csuka volt, 62 cm. Ittam egy fröccsöt az egészségünkre aztán újult erővel kezdtem pergetni. Váltogattam a csalikat, de semmi eredmény. Közben a szél megerősödött, úgy döntöttem keresek egy szélárnyékos helyet és megpróbálok keszegezni. Bedobtam a pickert, kajáltam. A keszegek is jövögettek, de a szél nem csendesedett.

 Alkonyatkor általában a szél enyhülni szokott, gondoltam kivárom.  Mivel keszeget nem akartam haza vinni, ejtőztem egyet a nád takarásában., aztán felpucoltam a csukát, és mire a nap lebukóba ereszkedett tényleg enyhült a szél. 

Szebbnél szebb helyeket pergettem végig, de nem volt több kapásom.  Gyönyörködtem még kicsit a naplementében aztán hazamentem. A kikötős még vígasztalt, hogy aznap senki nem fogott érdemleges halat. A horgászathoz szerencse is kell...