potyka

Ponty (Cyprinus carpio): ponty, potyka, potyesz (bizalmas), nyurgaponty, toponty, nemesponty, tükörponty, tükrösponty, pikkelyes nemesponty, vadponty (nem nemesített), cigányponty (sötétebb színű, oldalról erősebben lapított, közepesen magas hátú vadponty), kakastökű ponty (csak a halászok körében ismert név, olyan tükörpontyra mondják, amelynek a faroknyelén néhány nagyobb, babszem alakú, a kakas heréjére emlékeztető pikkely található), sodrófa (dunai nyurgaponty) aztán: pozsár, aranyhasú, babajkó, pathal, potyka, dunaponty, vadponty, nyurgaponty, bőrponty, sodrófaponty, feketeponty, karcsúponty, nádiponty.

egyetlen öcsém már jó pár éve a Balaton mellett él :- 8-tol 5-ig a horgászboltjában tevékenykedik, utánna este + 7végén ha teheti horgászik. A fõ csapásirány eléggé el nem
ítélhetõ módon a bojlizás (persze azért emellett süllõzik, harcsázik,
csukázik stb). A bojlizást -amennyire én megtudom ítélni- elég profin
csinálja (merenyei meg háromfai versenyek erdményeit mutogatja...), de a
Balatonban is horgászik. Két éve is volt egy etetett helyük, akkor történt, hogy egy  estére elhívott horgászni.

Király dolgom volt: fejlámpán kívül semmit nem kellett vinnem (mondjuk nem is tudtam volna mivel bojlizáshoz semmi felszerelésem nincs). Munka után autóba ültem és fél 8-ra leértem hozzá. Rövid beszélgetés aztán  irány a horgásztanya, hál istennek viharjelzés alapon. Bepakoltunk két  külön csónakba  (haverja kölcsön bojlis  cuccát megkaptam) aztán irány kifelé a kikötőből a nyílt vízre.  Azt hittem valahova a
keszthelyi öböl közepére fogunk kimotorozni, ehhez képest a horgásztanyától
vagy száz méterre, a nádtól kb 50 méterre  álltunk meg az õ  leszúrt
karóiknál.  4-5 helyi erõ  horgászott körülöttünk, egyesek a nádban mások a nyilt víz
felé. Csodálkoztam is rendesen - itt fogunk bojlizni? 

Elõttünk befelé kb 60 méterre a jelzõpálca,  csalizás után (meglebegtetett szupertitkos bojli, szuper profin szerelve, süllyedõ ólmozott elõkezsinór - amit akarsz) a
jóember - mármint az öcsém - bevitte a 4 szereléket és jól ráetetett  - hah
-  vagy két marék bojlit, meg egy kis  homokozóvödör kukoricát. Aztán csak
ültünk 10 cm- re egymás mellett a két csónakban,  beszélgettünk. Öcsém mondta: tízig semmi dolgunk, akkor jön majd a kapás. Helyi erõk sötétedéskor elszállingóztak , 10-ig tényleg semmi nem történt, csak az árvaszúnyogokat lehetett
csapkodni. Szigliget felõl vöröses izzásban feljött a hold, még
természetfotó kategóriában is giccses lenne, de így a parti
zenefoszlányokkal 'arca csupa derûûû"  egész hitelesnek tûnt. Aztán a bal
széslõ botom bólintott picinykét,  a nyeletõfék kerregni kezdett.....
mindent úgy csináltam ahogy kioktatott,  átváltottam, csak nem tekertem
eleget visszafele az orsón, ütöttem is akkora luftot mint a fene.....
elment mondom.... kezdem kitekerni... erre rúg....  ezek a balatoni pontyok
nem hagyják magukat csak úgy lerázni, ez meg egy kimondottan ragaszkodó
egyednek bizonyult, szóval nem tehettem róla, de a hal meg volt akasztódva
magától és rugdalózott vala - ott bent valahol. Olyan 2-es 3-as ra
saccoltam, aztán egyszer csak megállt, gondoljuk a hínárban. Aztán onnét is
kijött és már majdnem ott volt a csónaknál. Kérdeztem a 'mestert', hogy
mekkora, de õ csak hümmögött. A megbeszéltek szerint a  csónak és a nádas
közti tiszta részre tereltem, egy két megindulása volt még, de a kölcsön sportex
kidolgozta. Mesterem szerint még percekig kellett volna fárasztani, de én egy
óvatlan pillanatban megszákoltam,  mondjuk be is terített bennünket vízzel
rendesen. Gyönyörû szép ponty, elsõ bojlisom. A horog biztosan ült a
szájában, tényleg lehetett volna még fárasztani. Tovább ücsörögtünk még a 3
bot mellett, öcsém rámutatott  a fárasztáskor észlelt hibákra (egyszer majd
megmutatom, hogyan kell profin kivenni a pontyot, mondta) aztán pakolni kezdtünk.


A jobb oldali botját épp kivenni készült, de mintha a fék szólt volna
rajta.... felcsévélt, bevágott, megvan....jajdejó. Néztem a profi
fárasztást, de aztmondta ez egy kicsi hal lesz.... aztán azt, hogy ez
kicsi, de biztos nyurga azért szaladgál ennyire.....  aztán tényleg szépen
kifárasztotta és megszákolta. Se nem lett kicsi, se nem nyurga, saccra pont
olyan mint az enyém....  10-esre saccoltuk õket. Közben kicsit megerõsödött
a szél, pakoltunk, irány kifelé- holnap munka. A halakat pontyzsákban
lekötöttük, másnapra tettük a fotózást, hivatalos mérlegelést, erdményhirdetést -  meg
a tort is. Ja, negyed 3kor már otthon ágyban voltam.
És hogy milyen a bojlizás.... jó, jó,  de ezt kb nagyanyám is meg tudta
volna csinálni, ha profi a cucc akkor a kicsörlõzést már csak elbaltázni
lehet, pl. nekem nem sikerült. Jó, a balaton nem mûanyag, de itt most a hal
megtalálása sem az én érdemem. Azért jó volt!
 

én nyertem: öcsém hala 8,5 -es volt az enyém 11,20 kg.