Potykácska

Vasárnap hajnalban (oksi, reggel hét után) kimentünk faterral a Ferenc csatornára egy kis horgászásra, levegőzésre. Végülis majdnem csak levegőzés lett a dologból. A víz jó magas, a hal biztosan kint legelészik a sekélyben. Beetettünk főtt darás - Tímárpontyos keverékkel, de a kötelező fél óra után sem indult be a hal.

Aztán jött pár tenyeres bodorka, na ilyenkor gondolom, hogy az aznapi pecának annyi. Ha már csak bodorka érdeklődik az etetés iránt akkor ott valami gebasz van. Apám a maradék kaját minden-mindegy alapon kis gombóconként elkezdte bedobálni. Közben fogtunk egy szebb dévért, jött egy formás kárász is, de például törpeharcsa egy szál sem.

 

Nem volt előttünk a hal, valahogy olyan érzésünk volt, hogy csak véletlenül fogunk egyet-egyet. Már készülődtünk hazafelé amikor egy emelős kapás, bevágás, fárasztás. A halacska picit jobb védekezést mutatott be mint az előzőek . Merítőszák most sem volt a csónakban, de a kis potyka nem csinált nagy fesztivált, kézzel szépen beemeltem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tíz óra előtt már hazafelé tartottunk, a halas nyitva volt, vettünk még két pontyot, nagyszerű hallé lett belőlük.