Bringával a Tisza-tó körül

Az ország második legnagyobb tava körül  kiépített kerékpárút található. A Tisza-tavat két három-méter magas gát veszi körül, amely természetes kilátóként szolgál a gyönyörű tájra: a tóra, a szigetekre, az ártéri erdőkre. Mi egynapos, mintegy 55 kilóméteres túrát terveztünk, reggeli Tiszafüredi indulással (a 33-as út forgalmát kikerülendő) és esti Poroszlóra érkezéssel.

 

 

A tavat csaknem körbekerítő gáton az addig aszfaltos, köves borítás helyére 2004-ben kezdték el építeni a kerékpárutat. A 2007 második felében átadott kerékpárútról először kitiltották a gépkocsiforgalmat, ami szinte lehetetlenné tette a partról horgászni kívánó autósoknak a víz megközelítését. A környező településeknek ez komoly bevételkiesést jelentett, több tízezer, a Tisza-tó körül pénzt költő ember választott más kikapcsolódási célpontot.

Az önkormányzatok és a horgászok nyomására azóta változott a helyzet, gátközlekedési engedélyel most gépkocsival is közlekedni  lehet a kerékpárúton.

Tiszafüred-Örvénynél kezdődik a bicikliút, behajtani tilos - kivéve engedéllyel.

  

Már Örvényben megpihentünk, aamen horgászkollégámnál kaptunk egy finom kávét és egy pohár sört. Bandi kikötőjének büféjét kihagytuk, útközben szendvicseltünk és megittuk az egyetlen hideg sörünket. Tiszaderzs határában az ülőizmam egyre intenzívebb fájdalmán kívül a kiszáradásos szomjhalál rémséges gondolata is egyre jobban kínzott, így Derzsben kocsmázni kényszerültünk.

A nyeregbe visszaszállás mind komolyabb lelki erőfeszítést igényelt, próbáltam állva, oldalt ülve bringázni, de olyan érzésem volt mintha két véres cafat hús lenne az ülőizmaim helyén. 

Abádszalókon szinte átsuhantunk, tudtuk ha bemegyünk fürdőzni akkor lőttek a bicajozásnak.

Elhagyva Abádszalókot az ég vészesen beborult, épp előttünk ringatózott a Tisza hercegnője hangzatos nevet viselő szállodahajó, így hát leparkoltunk és megebédeltünk.  Ezzel a jó órás pihenővel egy komoly kis frissitő záport úsztunk meg szárazon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Az kiskörei erőmű impozáns építményét egykedvűen hagytuk magunk mögött, a körei strand előtt némi folyadékutánpótlással enyhítettük a helyzetet.

 A fenékfájdalmak fokozódtak, Tomival biciklit cseréltünk, de ez sem javított az üllepi fájdalmaimon.

Tiszanána - Dinnyéshát strandjánál főzőversenyt rendeztek, itt is pihentünk egy fél órát, már fehér fröccsöt ittam  1 rész bor, két rész szóda arányban.

A bicajra visszaülni egyre nagyobb megpróbáltatásnak tűnt. Komolyan elkezdtem filózni rajta, hogy leszerelem az űlést.

Egyhangú út következett, próbáltam rollerezve is közlekedni, az se volt jó. Az úton kevés kerékpárossal találkoztunk, ellenben egyre több gépkocsival. Az volt az üdítő kivétel ha az autós húzódott félre, hogy elférjünk, a többség elől nekünk kellett szinte szétspriccelni a kerékpárútról.

 Egy ritka kép: szembe jövő kollégák 

 

 

Sarudról már messziről szűrődtek a zajok, Tisza-tó fesztivált rendeztek a hétvégén. Kirakodóvásár, bio, öko, volt ott minden, az első sátoros büfénél mi is leparkoltunk.

Folyadékutánpótlás.

Csak az az egy bíztatott, hogy már Poroszló következik. A fenekem már nem éreztem, egybefüggő fájdalom volt az altájom. És, hogy milyen messze van Poroszló Sarudtól...

A  szállásra hat óra után,  kittikadva, de büszkén érkeztünk. Megcsináltuk!