2005 tavaszán úgy döntöttem nekifogok a II. számú csónak elkészítésének. Tanulva az első hibáiból, már nem akartam szállítható, könnyű csónakot, hanem igazi kényelmes horgász ladikot.

 A forma maradt laposaljú tiszai-dunai. Hosszas rajzolgatás, tervezés után kialakultak a méretek. A hossz. 5,60 m lett, a fenékszélesség a maximumon 95 cm, az oldalmagaság 49 cm. A hátsó fartükröt alul összehúztam egészen 78 cm re. az elsőt pedig 60-ra. A rajzon egész kecses lett.

Ez már jóval nehezebb sikeredett  mint a első csónak. A tőkék és a bordák tölgyből készültek, ezeket fatertól kaptam és még nála nagyjából méretre is vágtuk őket. A fakereskedésben találtam hajópadlónak félrerakott borovi fenyőt, mintha nekem szárították volna. Még nem falcolták, a hossza pont megfelelt, a szélesség is ideális. Kiválogattam a kellő mennyiséget, az oldalpalánknak valókat legyalultattam 1,8 cm - 1,9 cm vastagrae, az alját 2,2 cm hagytam. Az egészet leszélezték, simultak egymás mellé a deszkák.

A famunkával nagyjából két és fél nap alatt meglettem. Persze profi ember biztosan gyorsabban csinálná, de én mindent kétszer mérek, átgondolok, aztán mégis el-szabok. Amúgy szerintem semmi extra ügyesség nem kell hozzá, inkább bátorság, hogy belefogjon az ember.

A műgyantázást ismét öcsém vezérletével csináltuk. Poliészter műgyantával, üvegszál paplan erősítéssel, két rétegben.  A végén jött rá egy réteg felületvédő színezett gél réteg. Jó fél nap alatt megvoltunk vele.

Ezután következett az orrborítás, a szegélylécek, és a lábrács, ami nem rács lett hanem padló lambériából. Ezekkel aztán el tudtam szöszölni.

Az anyagköltség?  2005-ös feljegyzéseim alapján:  a keményfát kaptam (bókonyok, orr és fartőke),  de gondolom 8-10 ezer alatt nem lehetett volna megúszni. A szárított borovi fenyőért legyalulva, leszélezve (és lealkudva) 18 ezret fizettem. Csavarok, szegek pár ezer. A műgyantázás mindennel együtt lett harminc ezer.

Mindamellett, hogy kényelmes horgászni belőle, az is nagyon jó érzés, hogy én csináltam, az én művem.

 A saját csónakom.