Tomi-csuka
ez a történet is 2003-as a 7,30-as csukafogás után pár nappal:
nagycsuka utani heten a. kollega tobbszor tesztelte a tt-t, nagy ek
fogasokat latott, ez igy megadta az alaphangulatot a fiamnak husveti szunet van a suliban, igy rabeszeltem egy csonakos horgaszatra. A csonakosra rá kell beszélni, ugyanis eppolyan 'beszari' mint amilyen en voltam ennyi idosen. Mondtam, hogy nem lesz vészes a dolog és majd gyönyörű halakat fogunk a Rókásban.
Kivettem egy nap szabit és este bepakoltam a cuccot. Reggel én 5-kor keltem, de hat előtt pár perccel indultunk csak (a megszokott hajnali indulasokhoz kepest készakarva
nem rohantam - ez egy uj babona lesz-multheten is délután kezdtem a
pecát). A horgaszboltban giliszta, csonti melle vettunk 10db csalihalat is. Kozepesen fujt a szel, megprobaltam hullammentesen menni a csonakkal, Tomi azt mondta csak 'kicsit' fél.
A multheti fogás helyén bedobtunk ket csukazot "hátha" alapon, kozben megreggeliztunk, de gyerek sürgetett, modván menjunk mar abba a Rókásba - gondolom azt hitte ott kisrokak fogocskaznak a horgaszgyerekekkel. A tavon - vagyis a nyilt vizen rendesen fujt a szél, a hullamok be-be csaptak, ezert egy nadsziget mogotti csendes helyre álltunk.
Előttünk másfeles viz, elegge kemeny talaj, gondoltam ideális kárászos horgászhely. Azért ha mar itt vagyunk - magyaráztam a gyermeknek vessük be a csukázó botokat is. Csaliztam bedobtam, majd a pecat Tomi mellé tettem: figyeljed fiam megjegyzessel. A picker szerelésével voltan elfoglalva mikor latom az egyik boton kapas. Mondom
Tomek figyelj, kapasunk van. Fiam megfogja a botot: apa, most mit csinaljak? - mondom semmit, varunk, szetszedjuk a meritot... az uszo csak kb. 5-10 centit van lesulyedve, a hosszabitott bóbita vege mutatja: most nyeli a csalit a csukesz, most kicsit megindult, megallt vele megint, nyel, most megindult befele, kezbe veszem a botot, megfeszul a zsinor és bevagok.... Te Tomi, ez egy rendes hal, ujjongok, a csuka tesz par kort
aztan megmutatja magat.... beszarok mekkora hal, el sem hiszem....kozelebb
huzom, aztán a gyerek kezébe adom vissza a botot, tartja, kicsit teker az orsón, a meritőt a hal alá nyomom mielőtt észbekapna. Közösen megszakoljuk, beemeljük szákostul a csónakba. Én ujjongok... hujujuj... meg hujjéééé...
Tamás szerint tul hangosan örulok, meg is kerdezi, ezt mindig igy szoktad apa? elzavarsz minden halat. Mondom mostmar mehetnek nem érdekes, ma mi mar nyerők vagyunk. Ujjongok, megmerjuk: 85 centi, igaz sovány nagyon....
Körtelefonok mindenkinek (Tomi szerint a fel vilaggal beszeltem aznap), de maradunk meg, hiszen meg koran van.
A halat dupla bilincsre teszem, de igy sem erzem biztonsagban, belegondolni is rossz, ha veletlenul elszabadulna mit kapnék én az előbb értesített kollégáktól. Ezért a csonak orraában talaált nagy haltartóba teszem a halat bilincsestul, es azon gondolkozom nem kellene-e esetleg megkotni is...
Friss csalihalakkal ujradobok, Tomi látva boldogságom kérdezi mi lesz ha még egyet fogunk, mondom fiam akkor én örömömben beleugrok a vizbe. Aztan
körbenezek, hideg szel fuj, picit finomitok, mondom legalabb az egyik
labam beleteszem a vizbe... es ha ennel nagyobbat fogunk apa? - hat
engedek, mondom egye fene, akkor fejest ugrom a vizbe. A szél nem csitul, egy fél óra
mulva kozosen ugy dontunk, hogy inkabb menjunk, Tomi nem hozott magaval
jatekautot, en meg valahogy nem lelkesednek egy tavaszi furdesnek. Lassan
bemotorozunk a kikotobe, most nem kovetem el a multheti hibat, megkerem a
kikotost nezze meg a halat, az ranez, aszongya: nincs rajta halonyom, se
puskaloves, jol van. Csak magamban emlegetem a falusi jo edes nenikejet,
nem eleg nekem a pecalista falunepe, meg ez is.
Este csukapörkölt túróstésztával, a barátainkat is áthívtuk. Gyerek jókedvű, boldogan mesélte, hogy tulajdonkeppen ő fogta a halat, én csak kicsit besegitettem neki. Végülis ha jól meggondolom ez az igazság.