Kolbásztöltés

Régi igazság: kolbász és kolbász között különbség van. Az igazi a házi kolbász, amit Apám készít. Saját nevelésű malackából, házi paprikával, régimódi füstöléssel. Sajnos Apám is idősödik, sokadik rábeszélésre idén sikerült rávenni, hogy hagyjon fel a malactartással, majd mi töltünk kolbászt magunknak.

Gyula barátommal bioztos helyről (anyósa húsboltos) beszereztük a húst, mintegy 25 kilót, és ott le is daráltattuk. Komoly hurkatöltőt is szereztünk, paprikát otthonról hoztunk.

Nagyjából tartottuk magunkat a közkedvelt kolbász receptúrához:

10 kg hús (comb, lapocka, egy kiló szalonna)

20 dkg durva só

20 dkg édes paprika

2,5 dkg csípős paprika

egy marék (kb 3-4 dkg) fokhagyma

5 dkg bors

1 dkg őrölt kömény

A hús, ugye már darálva jött, így csak a fokhagymát daráltuk át húsdarálóval kétszer, megalkudtunk a mennyiségeken, kimértük a fűszereket és indulhatott a keverés.

 

 

 

 

 

 

 

A hús hideg volt, nem volt könnyű összedolgozni, de a pár pohár forralt bor segített.

Kóstoltunk, öblítettünk, kevertünk. Megállapítottuk: jó lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

A bél inkább közepes vastagságúnak bizonyult, néha szakadt, de a végére már belejöttünk. Ellenben a hurkatöltőből a hús elég nehezen akaródzott csak kijönni, barátom szerint a  masszát meleg vízzel kell meglocsolni (permetezni) -  (Anyuka mondta)-, úgy összekeverni újra és akkor könnyebb lesz tölteni. No, én ezzel elsőre nem értettem egyet, ezen kicsit elvitázgattunk, majd kijött a főnökasszony és helyre tett bennünket. Ittunk egy fröccsöt, és belementem egy nagyon enyhe permetezésbe. Ettől kezdve már sokkal könnyebben ment a töltés. :-)

Sikerült alkotnunk pár rövidebb szálat is (á, nem baj az, hogy kiszakadt: jó lesz az sütni), de szép szálak is kerültek. A puding próbája az evés - a kolbászé is. Frissen sütve isteni finom volt, füstölve, szárítva lesz az igazi. Ha addig el nem fogy,  csak még finomabb lehet.

(Készült halas is, holnap...)