Kendő

Bevallom férfiasan: nyakkendő kötéssel rosszul állok. Valami ellenszenv van bennem a kendők iránt. Az úttörő - pionír kendő kötését is másra bíztam, hacsak lehetett,  aztán beszereztem egy gyűrűt és megoldódott a kendőkötés.

 

 

A nyakkendő még komolyabb feladat.  Az első kendőimet apám kötötte meg, és természetesen megkötve tároltam őket.  Pedig egyesek milyen laza mozdulattal bontják  ki a filmekben a nyakkendőjüket. Például Michael Douglas... én sosem fogok ilyet megtehetni.

 

Volt egy időszak amikor minden nap nyakkendőben mentem munkába. Akkor a Szépvölgyi úton laktam egy kis albérletben. Egyedül. Az akkori aktuális csajszi ritkán aludt nálam, akkor már próbáltam lazábbra venni vele a kapcsolatot, mondtam is neki, hogy ne jöjjön hozzám  szombat este, mert vasárnap utazok el külföldre és pakolnom kell.

Ő persze kijött. Én tényleg pakoltam, az egyik ágy tele volt bepakolandó holmival, ingekkel, nyakkendőkkel. Én szabódtam, hogy tényleg nem érek rá, meg láthatja mennyi dolgom van még, de csak győzött az erőszak. Szóval a másik ágyon beszélgettünk egy jót a csajszival,  és mire én a fürdőszobából visszajöttem a kis édes - csakhogy lássam mennyire segítőkész - kibontotta az összes nyakkendőmet.  És szépen lefektettő őket egymás mellé, hogy 'ne gyűrődjenek'.

Miután levegőt kaptam megkérdezten tőle, hogy ugye tud nayakkendőt kötni, merthogy én nem. És reggel indulnék. Ő persze passzolta a nyakkendőkötést és már nem is maradt sokáig. Nem tartóztattam. Szerencsémre a házigazda (egy idősebb úr) tudott nyakkendőt kötni, így másnap frissen kötött kendővel utazhattam. 

 

 

 

 

 

 

Pedig a kötés ennyire egyszerű

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Öltöztet és eltakar...

(a képet surtessphoto készítette)

Címkék: nyakkendő