Nov. 17.

Csukaszezon van, az idő kellemes - horgászni kell. Nyolc körül értem a kikötőbe, meglepetten tapasztaltam, hogy a víz szintje emelkedett vagy 25-30 centit.

 (A vízállásjelentés szerint Kisköre-felső napok óta változatlan 619 cm körüli.) 

A tározó vízszintmagasságát pl. Poroszlónál külön nem szokták jelezni, Kisköre- felső vízmérő állomás adatait szoktuk nézni, normálisan abból lehet tudni az aktuális tározó szintet. Most azonban egy árhullám vonult le a Tiszán, és mivel a zsilipeket nyitva hagyták, így az azokon befolyó zavaros Tisza víz megemelte a tározó szintjét is.

A kikötős szerint a  Kis-Tiszán sem fogják már a pontyot, a tározón szerintem sem érdemes ilyen vízben próbálkozni, így maradt az egyetlen értelmes választás: Óhalászi.

 

A Szilas fokot elhagyva tudatosult bennem: alig láttam horgászt a vízen.

 Hála a magasabb vízszintnek a kis csatornán könnyű volt a bejutás Óhalászi vízére.

Meglepetésemre itt is csak egy horgászcsónakot láttam. Egy csendes, szélvédett részen kezdtem el a pergetést, a harmadik dobásra jött is az első jelentkező.

 

Aztán a többiek...

 Kellemes horgászat volt.

 A kanalakat cserélgettem, gumihallal is próbálkoztam, de a nyerő csali megint Kősüllő kedvence lett.

 

Összesen nyolc csukát fogtam, volt még pár koppintásom, és egy jobb hal lemaradt. Kapitális halat nem sikerült fognom - a legszebb csuka 70 centis volt - de nagyon jót horgásztam. A kikötőbe már sötétben értem, a Kis-Tiszán próbálkozóktól is csak egy-egy csukáról vagy pontyról hallottam.