Az meteo-urológusok megint esővel, rossz idővel bíztatták az embert, péntekre mégis pecát terveztem. Délután. Aztán este már nem. Gyula barátomnak is mondtam: nem megyünk. Reggel ötkor felkeltem, kinéztem - esett. Nem nagyon, de esett.  Visszafeküdtem. Nyolc után keltem, kimentem, nem esett. Sőt, gyönyörű, ködös, szélcsendes - igazi csukázó idő.

Felhívtam Gyulát: mégis megyünk.  Ilyen randa időben? - kérdezte csodálkozva. Ez az igazi csukázó idő - nyugtattam meg.

Kilenckor indultunk. Útközben még csepergett az eső. Tizenegykor már  Poroszlón a sarki krimóban beszélgettünk az élet nagy dolgairól és a csinos pincérnők bonyolult lelki világáról.

Az idő tényleg gyönyörű volt, szélcsend, kevés köd - ahogy az kell. Halmozgás alig. Azért volt sikerélményünk is. Főleg Gyulának.

Balinoknak örült Ida néni, a csukából most fogunk alkotni valamit. Tepsis csuka a terv...