Halászlé

A Bajai Halászléről (így nagy betűvel) olvastam egy posztot, annyira eltalálta a mi 'bajai' halfőző világlátásunkat, hogy muszáj idelinkelnem:   http://malackaraj.blog.hu/2009/05/21/bajai_halaszle

"Bajainak lenni azt jelenti, hogy halevő vagy. Csak ez után vagyunk emberek, nők, férfiak, anyák, apák, gyermekek. Kétévesen már tudjuk, mit jelent a gyufatészta, ötévesen fintorgunk, ha passzírozásról vagy alapléről hallunk, felnőttként, ha Szegeden egy étteremben ülve kedvesen halászlét ajánlanak, sejtelmes mosollyal (és némi gőggel a hangunkban) csak annyit mondunk: „köszönöm, bajai vagyok” Ha egy bajait ebédre, vagy vacsorára hívnak, nem kérdezi meg, mi lesz a kaja. Mi lenne?  Halászlé. "

 

Bajai udvaron bajai bográcsban bajai halászlé

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyan én nem Baján születtem, de nálunk is központi kérdés a halfőzés. A családi fáma szerint már 12 évesen önállóan megfőztem az első hallevemet, öcsém első a lével kapcsolatos szavai pedig a fáma szerint így hangzottak: ejős, de jó.

Otthon legalább hetente-kéthetente egyszer  (de inkább gyakrabban) halászlét főztünk, természetesen bográcsban. Voltak jól és jobban sikerült főzések. Egyszer olyan is előfordult, hogy anyám csak másnap találta meg a kikészített összevágott hagymát, fater elfelejtette beletenni a bográcsba. És finom lett, senki nem vette észre a malőrt. Egyszer meg öcsém (még csak pár éves lehetett) tűzre rakásban próbált segédkezni mikor a szakács elfordult, volt is nagy meglepetés mikor az asztalon előkerült egy komolyabb fadarab a bográcsból.  Apai nagyapám ugyan vízimolnár volt, de ők nem bográcsoltak. Majdnem minden pénteken hallé volt nálunk, a sparhelton főzték, hosszú lére... Hal íze volt annak is, de messze járt az igazitól.

Bulikon is ha főzés volt - akkor az csak hal lehetett. (Jó persze főztünk ritkán marha meg csirkepörit is). Volt olyan is, hogy felcsónakmotoroztunk a Dunán a Budacs-zátonyra és ott a homokzátony közepén főztük a halászlevet.

Két éve már, hogy kimegyünk a helyi horgászegyesület halfőző versenyére. Én mindig mosolygok a kollégákon amint nézem őket elmerülve a paszírozás művészetében, ők meg mosolyognak rajtam, mert a műértő zsűri csak a paszírozottat díjazza. De majd idén megmutatjuk nekik... 

 Tavaly Öcsém is főzött.

 

 Meg én is.

 

Társaságunk mindkettőt jónak ítélte, talán egy kiskanálnyival öcsémé lett a finomabb.

 

Meg kell még említenem a csukapörköltet is, az is egy mennyei eledel.

 

Most olvastam eFi blogjában az ő elkészítési módjáról, csak egyet érteni tudok vele.

Aki nem főzött  még bajai módra próbálja ki az útmutatásai alapján - meglátja megéri!

 

 

Címkék: halászlé, bajai