Süllő

 

 Ez is egy régi történet ...

 

A történet úgy kezdődött, hogy mióta Tomit forgalommentes helyeken - folyóparton - az ölembe ültetve tanítgatom autótvezetni, még horgászni is hajlandó eljönni velem egy kis vezetés reményében. A vízállás tavaszian magas, ezért csak egy igazán jó (már tavaly is bizonyított) helyet ismerek, azt vettük célba. A víz csendes,semmi mozgás. A jólbevált "kisokossal" ssr-el kezdtem a vallatást, de semmi eredmény. Nem tetszett a mozgása váltottam egy tigris színű saját kompozicióju ssr-re. Már majdnem teljesen beesteledett, Tomi egyhangúan ücsörgött egy nagy kövön, amikor is a bevontatás végén egy pici fröcsköléssel odanyúlt egy ki süllőgyerek. No, van itt élet. A következő bevontatásnál, kb féluton egy kemény odanyúlás, picit bevágok, megvan..... egy picit áll egy helyben, aztán megindul lefele, a bot karikában, mondom is Tominak: ez egy szép hal lesz. Mindeközben a hal úgy dönt: bekeményít ,megnyikkan a fék is, a bot gyönyörűen hajlik, kezd nekem is tetszeni a dolog - hal lesz ez a javából. Megállítom, jön elém, pár méterre előttem egy nagy burvány,letör megint, aztán gondol egyet, elindul folyásnak szembe fölfelé,de ott meg pár fa vízbe hajolva, alul meg talán a csököshágli - oda talán nem kellen engedni.... próbálom megtartani, de nem áll meg, sőt a fék is lassan kerreg.... picit ráfogok a dobra, félek elakad a felszíni ágakban a zsinór, és a fene tudja mi van alul..... a bot karika, pumpálom.... huhhh, sikerült megfordítani.... sőt feljön a víztetőre, locsog egy kicsit, még a fejét is látom egy pillanatra... szép süsü, konstatálom, suttogva kérdem Tomit: láttad? - erre ő: mivan? csuka? áááá, dehogy, mormogom, rosszul hallsz mint apád, közben a hal nemhogy megadná magát, hanem erőre kap, megindul a folyással lefelé, nemadja fel, sőt megint nyikkan a fék, bólogat a bot, csodálkozom is rendesen, nemszokott ilyet csinálni egy süllő....és még ezt végiggondolom, talán az utolsó kirohanásban puff, megkönnyebbül a cucc....... bazzzzz....kiiii..., csak gondolom, vagy mondom is, de nem kiabálok az biztos, jár az agyam, hol szurtam el... vagy tényleg csuka volt, elharapta... tekerem ki, rajta a kis rapala.... ah, dehogy csuka, ez nagy süllő volt te majom, hiszen láttam is a fejét.... ahhhh,Tomi elment, láttad? nagy volt Tomi..... aha, mondja ő egykedvűen,szépen hajlott a bot, íííííígy, és mutatja.... Nemszakadok mély letargiába, csak csendesen kesergek magamban.... nemtehettem róla, nemtehettem róla, igazán, igazán..... tényleg úgy érzem mindent jól csináltam, kiakadt a horog: van ilyen. Tomi még otthon elmutatja: íííííígy hajlott a bot, de ez engem olyan nagyon nem vigasztal.... gondolkodom, vajon mekkora lehetett, talán életem eddigi legnagyobb süllője? vagy csak olyan 3-as, 4-es?

folyt. köv.

aztán úgy folytatódott, hogy megint kimentünk, nagy reményekkel. Még világosban az első dobásra puff, egy süllőgyerek, szinte egyből kiemeltem a partra, Tominak be kellett húzni a fejét. Aztán sokáig semmi, és megint félúton egy jó durr..... de nem akadt. Kb 10 perc mulva már kint a csendesebb vízben puff, megvan, föcsköl, nem túl nagy, közelebb lépek hozzá és zsinóron fogva kiveszem. Otthon a digitális mérleg 1,73-at mutat, végülis egész szép hal. Közben a kisördög csak mondogatja: ez majdnem két kilós és milyen könnyen kijött, hah vajon mekkora lehetett ami elment, talán akár 5-ös is.... eh, francba nemrágom magam tovább rajta....

 

 

 

aztán úgy folytatódott, hogy Tomi otthon maradt (anyai szigor), egyedül mentem ki. Gondoltam akkor picit korábban kimegyek, megpróbálom élő csalihallal tapogatva, hátha. Horgászboltban csalihal nincs, veszek csontit. A környéken sajnos egy árva küszt sem látok, sőt fogni sem tudok, csak az időt cseszem el, maradok a pergetésnél. Van időm, kipróbálok minden csalit, gyönyörűen mozognak. Azért mielőtt kezdődik a tánc új kapcsot kötök, levágok egy jó darabot a fonott végéből is. Hátha. És persze a " jólbeváltat" teszem fel, ő itt a nyerő. Rendületlenül dobálok, de semmi, már besötétedett, kezdem belátni: túl csendes ez a mai nap. Már azon gondolkodom, melyik legyen a mai utsó dobás amikor megint ott félúton jön a durr.... mélázásomból felriadva picit bevágok és érzem: jó hal. Húz rendesen, letör a mélybe de a fék nemszólal meg, kicsit letör még, nyom egykét komoly burványt aztán feljön elém, és ott fröcsköl. Rövid zsinóron van, hogy a botspiccet fölémtudjam emelni zsinórt kell adnom, de érzem ura vagyok a helyzetnek, szép halnak tünik, első gondolatom, hogy olyan jó 3-as. Húzom lassan kifelé, már szinte a parton van, mintha picit nagyobb lenne mint 3-as, próbálom jobb kézzel átfogni a tarkóját.... és megdöbbenek - nemtudom.... hűha... most én bénázok vagy mivan? a hal csak picit fröcsköl, közben félig már a parton, oldalára fordul, és megmutatja magát... jesszus, ez biztos több mint 3, de nincs idő ezen gondolkodni, leteszem a botot és megragadom két kézzel, és húzom ki, szinte ölbe kapom, úgy viszem fel . Leteszem a parton, és mostmár látom: ez egy gyönyörű nagy hal. Látom, de csak lassan jut el a tudatomig: végre itt van, megjött az igazi nagysüllő. Picinykét a kisördög azért még beleszól: vajon ez miért nem húzott a fékről, meg miért nem kellett annyit fárasztani mint a multkorit... de én már ilyenekre oda se figyelek.... vagy csak annyit mondok: mittudomén, ..... csak....

 

 

 

ez volt a 7,30 kg-s

Címkék: duna, süllő, pergetés