Érdi halászléfőző családi nap

 

A már megszokott nyár eleji időpontban 2011. július másodikán az érdi Duna-parton tartotta hagyományos halászlé főzéssel egybekötött Családi napját az  Érd és Környéke Horgászegyesület . A  jól bevált téglagyár melletti területen már nyolc óra körül nagy volt a nyüzsgés, asztalok, padok, árnyékot és eső elleni védelmet nyújtó pavilon sátrak nőttek ki a földből, vidám gyerekzsivaj keveredett a reggeli madárcsicsergéssel, kávéillat vegyült a korán kezdők tüzének füstjével.
A délelőtt folyamán egy rövid hajókirándulásra is benevezhettek az érdeklődők, főleg a gyerekek  éltek a lehetőséggel.

 A szakácsok közben bőszen pirították a hagymát, a segédek halat pucoltak, a még segédebbek poharakat töltögettek. A paszírozással készülő halászlé időigényes, mi azonban bajai halászlevet főzünk, így a tűzgyújtással is csak 11 óra után kezdtünk el bíbelődni. Öcsémmel közös tűzön osztoztunk, a halat és a vizet is testvériesen elosztottuk, de a belevaló fűszereket már titkosan kezeltük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érden főleg a 'tiszai' módon főzött halászlét kedvelik, sajnos a zsűri most nem díjazta a mi (egyébként igen kiválóra sikeredett) 'bajai' hallevünket. Jó, jó, tudom: két éve mi nyertünk ...

 

Szerencsére az asztaltársaságunk annál inkább: kis idő elteltével két bogrács alján csak mutatóban maradt, és a házi készítésű tésztánk is elfogyott az utolsó szálig. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Finom lett, társaságunk kettőnk főztjét jónak ítélte: döntetlent hirdetett, és egyben megnyertük a bográcsmosogatás megtisztelő feladatát.

Sütemények, kávé, pihi, majd következett a horgászbottal célbadobó verseny.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt első körben öcsémmel azonos pontszámmal megnyertük, háromszori 'szétdobással' tudtuk csak eldönteni az első hely kérdését, (ami szerintem egy pillanatig sem volt kérdés) - természetesen nyertem.  

 

Megint nyertünk, megint kellemes napunk volt, még az a pár futózápor sem tudta kedvünket szegni. Jövőre ugyanitt!