Süllő

Nézegettem a fotókat, eszembe jutott az első Tisza-tavi süllőm, leporoltam a történetet, íme:

A Tisza-tavon az első süllőmet meglepő módon  úszós csukázás közben fogtam. Már bent jártunk a szezonban, hiába ígértek szeles időt - menni kellett. Reggel még próbálkoztam pergetéssel is, de 10 óra körül be kellett látnom, azon a napon a szél az úr. A csapóin egy nádsziget mögött próbáltam szélárnyékos helyet találni. Jobb ötletem nem lévén bedobtam két klasszikus úszós csukázót. A hátszél a mély rész felé sodorta az úszókat, szinte semmi dolgom nem volt. A sok melónál csak a tétlenséget útálom jobban, kapás sehol, már a hazamenetelen gondolkoztam, amikor is elmerült az úszó. Olyan szépen komótosan. 

Drótelőke volt fenn, nyugodt szívvel adagoltam a zsinórt. Lelki szemeim előtt láttam amint beforgat, aztán megfeszítettem a zsinórt és bevágtam.  A hal megiramodott, éreztem nem lehet kicsi. Kivételesen akadó nem volt a környéken, nem erőltettem.  Aztán pár megiramodás után megláttam a 'kékfarkút'. Nem is volt kék a farka... erről jut eszembe egy történet...

Múltkor H. orvosnál járt, vagyis a csinos kardiológus doktornőnél szokásos kontrollon. Már pár éve ismerik egymást, csak az aszisztensnők változnak, most épp egy igen takaros fiatal barnahajú végzi az adminisztrációt. Most sincs panasz, doktornő dicséri a beteget, hogy jól tartja magát, minden rendben, de azért H. megkérdezi: doktornő, meddig kell még szednem a véralvadásgátlót, mert ez így elég rettenetes, mindenem állandóan bekékül...  A két nő egymásra nézett majd kibuggyant belőlük a nevetés. Nem olyan megalázóan, inkább amolyan megértően, elnézően. Kell ennél rosszabb? H. gondolta, majd megmagyarázza, de rájött csak rontana a helyzeten...

No, a hal, mármint a kékfarkú süllő megszákolásánál tartottunk.  A hármashorog mélyen a torkában volt,  egyik ágán még mindig ott fityegett a vörösszárnyú. Három kiló tízzel mérlegelt.

   A következő horgász szezonban  a Tisza-tavon már pergetve sikerült süllőt fogni, igaz akkor is a célhal csuka volt, a műcsali pedig egy saját domborítású támolygó sárgaréz kanál.  A hal 3,8 kg-s volt.

 

 

 Az ezt követő években már célzottan is horgásztam süllőre a tavon, több-kevesebb sikerrel.  Voltak halas napok, meg betlisek is. Meg olyat is láttam amikor halat mentett a mohosz, csak sajnos nem fényképeztem.