Hugyos Jani

Hugyosjani-bebebe, hugyosjani-bebebe, ezt mondogatta ugrándozva magában, de amikor odaért a parton a botjai mellett üldögélő öregemberhez illemtudóan köszönt: Jónapot Jani bácsi. Az öreg is visszamorgott valami  'ajisten' félét, hisz ismerte az utca összes gyerekét, ezt a kis mihaszni Molnár gyereket is.

Nem szerette a gyerekeket mert utcahosszat képesek voltak csúfolni. Hangosan kántálva kiabálták hogy  'hugyosjani'. Pedig nem is igaz. Egyszer történt csak meg, akkor is a komája miatt, aki azt mondta, hogy már kint van. Pediglen nem volt. Csak a sliccét nyitotta ki... De hát olyan állapotban ez bárkival megtörténhetett volna. Akkor már második napja búslakodtak egyhuzamban.

A gyerek megállt mellette. Amúgy nem volt egy falurossza, a hugyosjanizást is csak a többiekkel együtt csinálta, azt is csak a hecc kedvéért, mert olyankor az öreg Jani szaladt utának kiabálva, csak úgy csattogott a papucsa. Jó móka volt. Természetesen most itt a kanális parton eszébe sem jutott piszkálódni. Csak dicsekedni akart az új botjával. Születésnapjára kapta, és most jött le vele először horgászni.

-Jani bá, ezt nézze meg! És odadugta az öreg orra elé a kék színű üvegbotot. Ezzel még a krokodilt is kifárasztom!

-ja, ja, ha lenne itt krokodil, de még csuka sincsen, morogta az öreg tartózkodóan.  - Egész reggel egy kapás sem volt!

Az öreg egykedvűen szívta tovább büdös kapadohányból sodort cigarettáját, és azon gondolkodott, hogy már két napja csak száraz kenyeret rágcsált. Milyen jó lenne egy szép halat fogni.... egy harcsát, vagy egy csukát. Hja, milyen levet főzne belőle. Még a komáékat is áthívná. Igazi lakoma lenne.

A gyerek magára hagyta a nem éppen kellemes illatfelhőbe burkolózó öreget és szerelni kezdett. Közben eszébe villant, hogy anyja meg Terus néni az este épp az öreg Janiról beszélgettek. Hogy nincs már senkije, meg, hogy nyugdíjat sem kap, és, hogy állítólag beteg is. És, hogy már csak a pecázás érdekli.

-Engem nem csak a pecázás érdekel - mondta hangosan maga elé a gyerek - engem a Pannika is érdekel - meg.... és a csókolózós filmek jutottak eszébe, de közben elkészült a szerelékkel és hagyta szétfutni a kósza gondolatokat.  

Egy körforgós villantót kötött a zsinór végére, és bedobta a tulsó part felé. Lassan kezdte el bevontatni. A harmadik dobás egy kis bokor tövébe sikerült. Ahogy csobbant a villantó a gyerek megemelte a bot végét és abban a pillantaban szinte szétrobbant a víz a bokor alatt. A csuka a víz tetején rontott rá a villantóra, és lendületével  lelopott rögtön pár méter zsinórt a pici orsóról. A gyerek első pillanatban szinte megkövülten tartotta a botot, minden igyekezetére szükség volt, hogy kezében maradjon. Próbálta visszacsévélni a damilt, a csuka erre egy szaltóval válaszolt.

De milyen csuka! Az öreg Jani is látta amint a négy-öt kilós fenevad fejét rázva kivágódott a vízből. Ejha, viszem a szákot -kiabálta gyerekenek. Felkapta nagyméretű lepkehálóra hajazó merítőjét és gyors léptekkel igyekezett a tetthelyre. A gyerek kipirult arccal a víz szélén topogva kapaszkodott a botba. A csuka egy hínárcsomóba bújt, de azt valahogy sikerült kiszakítania és hinarastul lassan jött a part felé. A csuka feje a hínárcsomóban, erőtől duzzadó tigriscsíkos teste szabadon.

A gyerek húzta a halat a csomóval, rettenetesen erőlködve. A halas csomó jött, de lassan. A hal a hínárban a fejével teljesen megnyugodott. Nem csapkodott, csak lassan evezett uszonyaival. Biztonságban érezte magát. 

Aztán a part előtt vagy két méterrel elakadt a hínárcsomó. Nem jött kijebb. A gyerek kétségbeesetten nézett az öregre: Most mi lesz?

-Ne félj, megfogjuk - mondta Jani bá, és kezében a merítővel lassan lábával tapogatózva belelépett a vízbe. A víz fokozatosan mélyült, de a közepén sem volt másfél méternél mélyebb. Jani bá már derékig merészkedett a csatornába, bal kezével pár nádszálba kapaszkodott, jobbal pedig a merítőt tolta előre.

Még egy kis lépés és sikerült. A merítőbe épp belefért a hínárcsomó csukafejestül. A csuka amint megérezte a merítőt vad csapkodásba kezdett, de szabadulni már nem tudott. Az öreg magához húzta a merítőt és halastul, hinarastul kidobta a partra. A gyerek földöntúli örömujjongásba tört ki: 

-Megvan, megvan, a krokodil, a nagycsuka, megvaaaan!

Az öreg viseltes nadrágjából csorgott a víz, a papucsot szerencsére volt ideje ledobni. A hal pihegve feküdt a gazban. A gyerek nézte, gyönyörködve megsimogatta.  Aztán az öreghez fordult: - Jani bá, a krokodil a magáé, maga merítette, merítés nélkül biztos elment volna. Az öreg már levette a vizes nadrágot, épp rágyujtani készült, megállt a gyufa a kezében: neekeem adoood? - kérdezte elnyújtva. És csak pislogott.

 A gyerek szíve belül sajgott, de afölötti örömében, hogy kimondta és most már nem kérdés, hogy odadja, felszabadultan, vidámán kiáltotta: Mondoom! A magáé! No!

Az öreg reszkető kézzel másodjára meggyujtotta a cigarettát, aztán gyorsan összepakolt. -Köszönöm, tényleg köszönöm. Holnap sütök belőle, gyertek be a haverjaiddal kóstolóra. Úgy öt körül. Addigra megkötöm a Bodrit is.

A gyerek szinte fél méterrel a föld felett járt. Óriás csukát fogott, ő a hős - és ajándékozott is, ő a nagylelkű. Csapzottan de jókedvűen ért haza, anyjának nyomban mesélte a történteket. 

Anyja először csodálkozott, hogy a hal nincs meg, de ahogy látta a csillogó szemeket negdícsérte a gyereket. Aztán átküldte a gyereket az öreg Janibához a nadrágjáét, had mossa már ki, ha az öreg ilyen hősiesen feláldozta.

-Te gyerek,várjál csak, vigyél már egy darab szallonát is az öreg Janinak, mondd meg neki ne sajnálja a csukapörkölt alá, szeljen gazdagon!

Címkék: csuka