Ködös reggel

Tömegben nem szeretek horgászni, a hosszú hétvégét is kihagytam. A Tisza-tavon is nagyüzem volt, állítólag szombat-vasárnap-hétfő volt a csúcs. 

A szerdai napra szabit vettem ki, sajnos napsütéses idővel 'kecsegtettek', ami horgászat szempontjából nem ideális.

 

 

 

A kikötő az előző napokhoz képest eléggé csendes volt.

 

 

 

 

 

 

A Kis-Tiszán szép pontyokat akasztanak, de én nem szeretem az ücsörgős pecát, inkább a tározót és a köd-tengert választottam.

A tározón gomolygott a köd, a nap néha felsejlett aztán megint percekre eltűnt. Igazi csukázó idő: sima víztükör, nagyon enyhe szellő, de sajnos halmozgás, rablás egy szál se.

A köd csak tíz után kezdett foszladozni, oszladozni, és ahogy kisütött a nap egy pillanat alatt kellemes késő őszi idő keletkezett.

Tudtam, hogy ebben a gyönyörű időben nem sok halra számíthatok, szinte meglepődtem amikor az egyik hínárcsomó mellett húzott csalim elnehezült, majd a hal pumpált kettőt a boton. Reflexből ráhúztam, éreztem, hogy jobb hal. Megugrott, fröcskölt, fejet rázott... és a csali kiakadt. No, ez szépen lemaradt.

Újult erővel kezdtem dobálni, de ebédszünetig nem történt semmi. Sajnos a látótávolságomban lévő horgászok sem fogtak, a pergetők csak keresték a halat, az úszózó pecások meg egykedvűen ücsörögtek.

 

 

Már a betli sötét árnya libbent meg szemeim előtt, de kitartóan vallattam a vizet. Volt egy odanyúlás, ez új reményt adott. Dobáltam tovább.

Egy tuskó mellől jött az első csuka, 53 centis, nem túl nagy jószág. Fél óra elteltével egy hasonló méretű egyedet sikerült becsapni, visszaengedés előtt meg is mutattam neki a csalikészletem: okuljon, és ne csábuljon el addig, míg kapitális csukamatuzsálem nem válik belőle.  

Azt hittem beindul a hal, de sajnos ezután már csak kisebb odaütések voltak, rendes kapás már nem. Az árnyékok megnyúltak, a nap vöröses udvarban izott, kezdett leereszkedni a pára. Elindultam haza felé, de gondoltam dobok még párat az ígéretesebbnek tűnő helyeken.

 Ismét a kedvenc ezüstszínű könnyű kis kanalamat (átalakított Gipo Siluro) tettem fel, és talán a harmadik dobásra meg is jött a hal. Szépen védekezett, a csónak alatt átúszást is megpróbálta, fröcskölt rendesen. Szerencsére jól akadt, gond nélkül megszákoltam. Három és fél kilóval mérlegelt.

Még illemből dobtam kettőt, aztán hazaindultam. Mire a kikötőbe értem megint leszállt a köd, lehült a levegő. Köd előttem, köd utánam...

 

Címkék: csuka, tisza tó