Hétfő

Hideg van. Olyan alattomos, csontig hatoló. Szerencsére szél nincs, csak a pára gomolyog. A kikötőben csak páran vannak, a korán kelők már rég a vízen, nekem valahogy nem sietős, érzem fázós nap lesz a mai.  

 

 

 

 

A tározótéren eltűnt a jég, ellenben horgászat közben a fonott zsinór által felhozott víz szépen befagy a gyűrűkbe.

 

 

 

 

 

 

 

A tározó csendes, próbálkozok pár ígéretes helyen, de nincs halmozgás. Gondolkodom Óhalászin, de nincs kedvem a csónaktologatáshoz.

A gyűrűk a boton folyamatosan befagynak, a kezeim fáznak. Kesztyűben nem szeretek pergetni, nélküle meg odafagyok a bothoz. Szenvedős peca ez a mai.

 Az egyik morotván két csónakból horgásznak, oda tartok én is. A sárga csónakos a  sekélyebb részen kavirnyál,  épp kivesz egy csukát. Később ismerem csak fel: hiszen ő Robi. 

Összekötünk, iszunk egy korty lélekmelegítőt meg egy pohár forró teát. Robi elszánt, süllőt is szeretne fogni a csuka mellé.

Már lassan kettő körül jár, még csak koppintásig jutottam. Fázok. Elköszönök Robitól, lassan a széllel vitetve magam elindulok kifelé. Egy tuskósornál aztán megtolja valami a kis támolygót, megállok a vontatással, megemelem, megint megtolja, pöccintek egyet, még egy pilanataig tartom.... és bevágok.

A csuka küzd egy kicsit, aztán jól magára tekeri a fonottat. Kézzel veszem ki, majd szépen kicsomagolom a kettes csukát a fonottból. Még látótávolságban vagyok Robitól, intek neki. Újra dobok, a második bevontatásra szinte ugyanolyan finomkodó kapás mint az előző. Megtolja, hagyom neki, pöccintek, megint piszkálja, hagyom, majd bevágás. Ez is akad, és ez már jobb hal.

Fázik a kezem, meg szájszélbe is akadt - inkább merítem.  Szép testes jószág, 3,80 kg.

Csak illemből dobok még egy utolsót aztán pakolok és megyek. Útközben telefonál Robi, hogy fogott egy kettes süllőt, - gratulálok neki, de már semmi kedvem visszamenni. 

A kikötőben iszom egy jó kávét, otthon meg beülök egy kád forró vízbe.