Május 1.

 

Május 1. eredete a természeti népek ősvallásának idejére vezethető vissza. Az ókorban a görögöknél „virágünnepeket” tartottak, a rómaiaknál a termékenység istennőjének, Maia-nak ünnepét tartották e napokban.

Magyarországon szintén ismerik ezt a tavaszünnepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben a májusfaállítás szokása él.

 Párizsban, 1889-ben, a II. Internacionálé alakuló kongresszusán határozták el, hogy a munkásság egy nagy nemzetközi tüntetésen, egyidejűleg minden országban és városban követelje a 8 órás munkanap bevezetését. A tüntetés napját 1890. május 1-re tűzték ki, emlékezve az 1886-os chicagói május 1-i véres eseményekre. Így lett a legszebb tavaszi ünnep a munkásság világünnepe. E világméretű megmozdulás óta ünneplik meg május elsejét a munkások mindenütt a világon.

A május elseje ifjúkoromban egy várva várt ünnep volt - legtöbbször hosszú hétvével egybekötve. Nem, nem azért mert akkor oldódik fel egyik legszebb és legfinomabb halunk a süllő horgászati tilalma, hanem mert ez volt az első tavaszi bulizás ideje. Ilyenkor kisebb társaságok költöztek (sőt költöznek) ki a szabadba, sátorral, sok piával és nagy jókedvvel. Az idősebb korosztály ilyenkor a víkendházakat foglalja el, -  ott ugyanis nagyobb a komfortérzet, de mégis szabadabb a viselkedés mint otthon. A tulajdonosok már hetekkel előtte nagytakarítanak, elsején pedig jönnek a haverok, rokonok, mehet a buli.

Az igazi  buli természetesen  a sátorozás, annak ellenére, hogy a három-négy  néha öt  napból szokás szerint minimum egy nap esik. Emlékszem volt olyan is, hogy a Duna híd alatt vertük fel a sátrat, hogy valamennyire védettek legyünk, de eszünkbe sem jutott hazamenni. Persze a csajoknak sem, inkább összebujtunk a sátorban, voltak nagy beszélgetések.

A koreográfia: első nap suli után, vagy másnap délelőtt a fiúk kimentek a helyszínre. Igyekeztünk olyan erdőrészt keresni ami a falutól sem volt messze (ugye a csajok többsége aludni hazament), de  azért eléggé távol is. Lehetőleg vízparton, sütni-főzni, hangoskodni és focizni is lehessen.  Az első nap táborveréssel, esti szalonnasűtéssel és amolyan elő-partyval telt.  Elsején a nagy napon, bográcsoltunk, halat, csirkét vagy marhát főztünk, de volt olyan is hogy a társaság nyárson sütött csirkét. Emlékszem két hosszú rúdra voltak felfűzve a pipik, vagy húsz darab és parázson lettek megsütve.

 A zene természetesen nem hiányozhatott, a zenefelelősök különféle akksis megoldásokkal operáltak. A mi társaságunkban ketten is jól gitároztak, esténként nálunk mindig nagy tábortűz volt és élőzene. Ilyenkor a szomszéd sátortábor lakói is betársultak, komoly karaoki koncerteket nyomtunk.

Kajálás után a délután valamilyen 'sport eseménnyel' telt, legtöbbször foci, és a csajok is játszottak. Volt aki jól, volt aki fájdalmasan.

Emlékszem voltak olyan majálisozások amikor olyan jó idő volt, hogy fürödni is lehetett. Persze, majd bele fagytunk, de megfázás sohasem lett belőle a sok védőitalnak köszönhetően. 

Este az elmaradhatatlan tábortűz. Az ártéri erdőkben sok a száraz fa, de második estére már nagyobb körben kellett tüzifát keresni. Nagy tüzeket raktunk, húst, szalonnát sütöttünk nyárson, meg parázsban krumplit. Egyszer fogtunk egy csukát napközben, emlészem Sanyika gyönyörűen beirdalta, szalonna csíkokat fűzött a bőre alá. Nyálcsorgatóan nézett ki a csukesz, a szalonna szépen pirult a bőrén, mindenki a  halat várta.  Aztán valahogy nem lett olyan ízletes, talán sótlan is lett, meg száraz is, meg ha jól rémlik nem is sült át rendesen. De szép volt legalább.

Amúgy a bulikon általában a bor-sör-pálinka háromszögben mozogtunk, de a május 1.-i bulikra bort illett venni. Ez egy külön program volt, az elő-elő napon. Bort csakis a batinai pincékből volt ildomos beszerezni, szárazat, fehéret. Természetesen  a vásárlás kóstolással volt egybekötve, ezért motorokkal mentünk kettesével, hazafele a józanabbik vezetett.

A záró nap már csak a pakolásé volt, szemét eltakarítás, helyszín rendbetétel. Előttem a kép: este már otthon ülök a kádban, vakarom le magamról a koszt, még dudolgatom valamelyik LGT szám refrénjét...

Éljen Május Elseje, a Munka Ünnepe!