Melyik szemem kancsal?

 

 

 

-Öhhhm, uram, ön ugye kancsal egy kicsit?

De ne szaladjunk ennyire előre. Úgy kezdődött, hogy szóltak, hogy menjek el munkakör-alkalmassági vizsgálatra, de iziben. Hétfő délutánra kaptam időpontot a szemészetre és a belgyógyászhoz, labor másnap reggel.

Látásom mint a fiatal sasé, igaz, közelre már nem a legjobb a fókuszálás, de még elég hosszú a kezem. Középkorú kedves doktornő fogad, próbál rábeszélni a magas vérnyomásra, de mondom azt a gyógyszert más miatt kell szednem, a vérnyomásom tökéletes. Először olvastat velem, mindent látok mint a Nagy-testvér. Aztán egy nagyító készülékkel vizsgálja a szemem, egyenként, hosszasan. Az erős fény eléggé elvakít, hunyorgok, pislogok, könnyezek. Doktornő azt mondja pihenjek egyet, meg kell még egyszer néznie, mert a pislogásomtól nem látszott a szemem.

Élesen világít a fény a szemembe, próbálok levegőt sem venni, de pislogni muszáj. Doktornő második pihenőt javasol, és látom rajta egyre izgatottabb. Mondja: - nézzük meg még egyszer, de ha lehet, most már hagyja nyitva a szemét, hogy lássak is valamit.

Megemberelem magam, csorog a könnyem, doktornő mondja: jobb szem rendben.... de a ballal van egy kis gond. Kezd melegem lenni, miért lenne nekem a szememmel gond, mikor saslátásom van....

-Uram, ezt bizony ki kell vizsgálnunk. Ez bármire utalhat....

-Jó,jó doktornő, - mondom most már teljesen leizzadva, -de árulja el mi az amit látott.

Doktornő kedvesen elmagyarázza, hogy a pupilla elmosódott szélű, és ez neki nem tetszik, és ezt biza ki kell vizsgálni. Bármi lehet, stb, stb. Kellően elbizonytalanít, megbeszéljük a következő vizsgálatokat, teljsen letörten ülök ki a váróba.

Még magamhoz sem térek, már szólít a belgyógyászat szakorvosa. Kedves, mackós kinézetű vígkedélyű, szemüveges orvos , leültet az asztala mellé. A gépén nézi az előző évi leleteimet, és miközben adatokat egyeztet, úgy sandán féloldalról amolyan Bakács-Settenkedő pózban vizslatva a fejem megkérdezi: khhhm, uram, ön ugye kancsal egy kicsit?

Először értetlenül nézek, aztán felhorkanok kínomban vigyorogva: - Naaneeee, doktorúr, ezt ne tegye velem, most jövök a szemészetről, van elég bajom, de, hogy kancsal?? Nemáár, mondja azt inkább, hogy ferde az orrom, abban még van is valami igazság...

-Hát, sajnálom, ha ezzel megbántottam, mondja cinkosan, - de nekem az a dolgom, hogy mindent észrevegyek. Kényszeredetten vigyorgok és ráhagyom.

Az életvitel, mozgás, témakörben gyorsan rátérünk a horgászatra, röviden megbeszéljük a pergetés áldásos hatását, aztán kitaglaljuk a tiszai-kontra-bajai halászlé antagonisztikus ellentétének mibenlétét. A doktor nem mindenben ért egyet velem, de a témát lezárandó, azt kérdezi a végén: - ha már így belementünk a témába, azt tessék nekem megmondani, hogy karácsony környékén miért nem lehet a halboltokban keszeget kapni?

-Mert a sok pontytól nincs hely a keszegnek a pulton, - mondtam első felindulásból. Próbáltam rábeszélni, hogy a keszeg nem alapvető tartozéka a halászlének, főzzön inkább pontyfejből alaplevet, ha már muszáj. Mármint passszírozni.

Miután minden lényeges dolgot megbeszéltünk, megvizsgált (vérnyomás, kipp-kopp, stb.), mondta, hogy, nos, akkor ő még javasol egy hasi ultrahangot és...... no, itt rögtön közbevágtam, hogy bizony én urológiai vizsgálatot nem kérek! Mosolyogva mondta, hogy azért ezt nem kell ilyen elutasítóan kezelni, nem olyan vészes az.... és, hogy stb.... Mondtam, hogy sajnálom, de én ilyen elutasító vagyok. Punktum. Nevetve mondta, hogy ha ő ennyire nem szimpatikus, akkor keressek egy lelkemhez közelebb álló embert, de akkor is nézessem meg. Vigyorogtunk, búcsúzáskor azért még megemlítettem: karácsonykor próbálja ki az igazi halászlevet paszírozás nélkül.

Címkék: halászlé