Black Jack

Nyár volt. Á.-al mindketten egyetemisták voltunk, élveztük a nyári szünetet. Mivel egy társaságban mozogtunk sokat fociztunk a strandon és buliztunk de még sosem horgásztunk együtt. Megbeszéltünk egy kora hajnali  Dunai horgászatot, úgy terveztük felcsónakmotorozunk egészen a zónáig és ott a régi kövezésen pontyozni fogunk. Egyikőnk sem volt híres pontyhorgász, ellentétben apáinkkal, ők mindketten elismert pontyozók voltak, mondjuk abban az időben volt még bőven ponty a Dunában. A hajnali szürkületben a megbeszélt időben találkoztunk az öböl bejáratánál, álmosan vigyorogtunk egymásra, aztán úgy döntöttünk összekötjük a két facsónakot és úgy lassan felporoszkálunk a tetthelyre. A Tomos-ok halkan duruzsoltak, mi meg beszélgettünk. Némi lélekmelegítő is elkélt, mert ugyan napközben kánikulára lehetett számítani, de a reggel párás, csípős volt a vízen. A korty pálinkát egy sörrel gondoltuk leöblíteni, Á. nyitót keresett. A reggeli hideg ellen Á. apja horgászkabátját vette magára ami tulajdonképp Á. faterjának egy levetett, horgászkabáttá minősített barna zakója volt.  Á. turkált a zsebekben de bicskát nem talált, ellenben az egyik pici zsebből kivarázsolt egy pici kis négyszögletű fekete műanyag  zacsekot amin fehér betűkkel állt: Black Jack.   Á. meglepetten tapogatta a kis szűtyőt majd ahogy megérezte benne a gumikarikát felvisított: bammeg ez az apám régi kotonja!  Térdünket csapkodva hahotáztunk, ugye tudni kell: Á. apja egy köztiszteletben álló mérnök úriember, becsületes családapa.... és, hogy ő is volt fiatal..... ááá, ez nekünk akkor nagyon vicces volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lassan felértünk a régi kövesbe, kerestünk egy visszaforgót, kihúztuk a csónakok orrát a partra, szórtunk be pár marék kukoricát és bevetettük a botokat. Semmi extra, fater tengeri-nád botjai, racsnis orsó, 35-ös zsinór, csúszó ólom, két szem kukorica.  Darabig üldögéltünk a csónakban, aztán ahogy melegedett az idő otthagytuk a botokat, kimentünk a partra és ott dumálgattunk. Már kezdtük elkönyvelni, hogy akció nélküli lesz a mai nap, amikor a legalsó botom komoly bólogatásba kezdett, a racsni pedig megszólalt, hogy : khhhhr-khhhhhrrrrrrrrr. Aki próbált már kövezésen futni az gondolhatja milyen gyorsan értem a csónakhoz, de ahogy megemeltem a botot bizony rúgott a hal. Rúgott, húzott, de én nem engedtem neki, mivel féltem, hogy beleúszik a felső bot zsinórjába, ezért ráfogtam a fékre.... nem kellett volna. Pakkk és ennyi volt. Letörten üldögéltünk még, aztán összepakoltunk. Lefele már a Duna közepén csorogtunk megint összeállva, sörünk ugyan már elfogyott,  de a Black Jack ott lapult Á. zsebében. A történet aztán bekerült a többi bulikon elmesélendő történet közé, és mindenki tudta, hogy a 'hogyan harapta le egyszer egy ötödikes a sapkádról a bombét' történet után a Black Jack következik. 

Címkék: duna, óvszer, horgászat