Igazi csukázó időt ígértek az előrejelzések. A kikötő nem volt befagyva ellenben a Kis-Tiszán rendesen beállt a jég. Már attól tartottam ki sem tudok jutni a tározóra.

A leszálló pára, szitáló köd ráfagyott mindenre, a nádszálak is fehéren bólintgattak.

A tározó nagyjából jégmentes volt, ellenben egyre jobban sűrűsödött a köd. Akinek nincs esze, legyen GPS-e   - szól a mondás. Én sajnos pár éve úgy gondoltam, hogy nincs szükségem GPS-re, -  no, most lett volna....  A mind átláthatatlanabbá váló köd miatt helymeghatározó készülék híján nem volt bátorságom a tározóra bemenni.

Több ígéretes helyszínen is próbálkoztam, de kapásig nem jutottam. A köd egyre sűrűsödött. Aztán váratlanul egy odaütés, rövid fárasztás, megvan a kettes süllő.

A levegő egyre hidegebb lett, megint kezdtek befagyni a boton a keverőgyűrűk.

Sikerült is dobnom egy rendes madárfészket.

Szorgalmasan dobáltam, kora délután sikerült is megfognom a második halamat.

Nem volt könnyű nap, nem is volt eseménydús, de legalább fogtam halat.