Meleg volt. Meleg, ahogy annak lennie kell augusztusban. Péntek este a Korlátosban volt egy hosszúra nyult buli, így a szombat estét könnyedebbre vettük, így kint is aludtam a víkendházban, és vasárnap hajnalra horgászatot terveztem.

Akkoriban már sokat pergettem,  süllőre egyrészes fahallal, csukára főleg körforgó villantóval. A Baracskai öbölben nyáron élő csalihallal lehetett fogni a csukákat. Nagyok nem jöttek, de a kétkilós egyen-csukkokból meg lehetett fogni a kvótát egy délelőtt alatt.

Még alig pirkadt amikor felkeltem. A nyilt Dunára igyekvő horgászok már jó fél órája kimotoroztak. A csónakok közt spiccbottal gyorsan összefogtam pár bodorkát, bepakoltam a csónakba aztán irány a Baracskai belső része. 

A fenekező csukázást valahogy nem kedvelem, az úszózós módszer sokkal érdekesebb. A látvány amikor minden előzmény nélkül eltűnik az úszó... és persze hozzá a hanghatás:   cuupppp....

 Akkoriban a legkedvesebb módszerem az 'úsztatós-bevontatós' úszós csukázás volt: messzire elhajítottam a cájgot, aztán lassan bevontattam, így jókora területet átfésültem.

Ezekben a nyári meleg napokban a csukák nem mindig a talaj közelében raboltak, inkább félvizen és sokszor az öböl közepén lehetett őket megcsípni. A kora reggeli órákban most nem rohamoztak a halak, otthagyásos kapások voltak meg egy retúr. Már a misére is beharangoztak Batinán amikor egy klasszikus  cuppantós kapást vettem észre.

A kapás pillanatában az uszó vagy tíz  méterre lehetett tőlem, és a zsinór mozgásából ítélve még távolodott. A másik botot gyorsan kivettem és megpróbáltam utánna evezni. Mivel a hal egyenletes tempóban vitte a zsinórt, nem sokat teketóriáztam: kivártam míg kifeszíti a madzagot aztán bevágtam. A bevágás ült, éreztem jó hal. Védekezett rendesen, de az erős szerelésben bízva keményen bántam vele. Fater dunai nagypontyokra méretezett  merítőszákját közben előkészítettem. A halat sikerült egész a csónak farához húzni, feljött és nekem hátat fordítva megállt egy pillanatra. Biztos csak pár pillanat lehetett, de én még most is látom a piros  uszonyokat lebegni. Óriási halnak tűnt. És csak lebegett... Én eszméltem előbb, az irdatlan nagy merítőt alátoltam, és a csónak fartükrét támasztékul használva lefelé nyomtam a merítő nyélvégét ezzel a mozdulattal bemerítve a meglepett halat. A csuka még félig vízben volt, de már a merítő fogságában. Iszonyatos fröcskölést rendezett, teljesen beborított vízzel. 

 A csónakba emelve tovább folytatta a harcot, ugrált csapkolódott, de már nem volt esélye. Boldog voltam, megfogtam életem első 'nagycsukáját'. Összepakoltam, nem is folytattam tovább a horgászást. 

A vasárnap ünnepnap.