Nyazsgem

 

 

 

egy régi szösszenet:

 

megint ilyen napom van, mittehetünk, hosszu lesz, es igerhetem unalmas, tehat ha nincs idod, es kedved akkor DEL, es nyugodtan gondolj anyámra, Ő, aranyom errol ugysem tehet...

ennyit eloljaroban, es akkor uccu neki, bele, delpieros modra, de akkor is hajra szenegal,  vegyuk lenyugodtan a nyakkendot, inget gomboljuk nyaktol lefele, ingujjat ugyan nem kell leturni- merthogy nincs, de a cipobol bujjunk ki gyorsan, igaz ezekutan nem illatok hanem szagok kezdenek el terjengni, de minket ez most cseppet se zavarjon, elso a kenyelem, masodik a ferencvaros, amirol eszunkbe jut a fradikolbasz, amit meg ifju titan korunkban tobbszor ettunk a korteri husboltban (termeszetesen utana egy pohar sor az aranyhordoban), es hala Draskovics ugyfelszolgalati mernok urnak (aki azota mar reg nyugdijba vonult), vagy tiz eve felvilagosulast nyertem, hogy azert fradikolbasz merthogy az elv: mindent bele!!!, de gondolom ez eddig is mindenkinek vilagos volt, csak en voltam ennyire videki, dehat az ember tanul, es tanulni ugye sorozes kozben lehet a legjobban, mintahogy azt bizonyitasi szandekkal vezereltetve tette H. legkisebbik csemetejevel az otbol, merthogy okosodjek az a kolok, ezert vasarnap reggel, miutan szepen megberetvalkozott az eloszobaban, a lavorbol a szappanos vizet a fure ontotte, micisapkajat a fejebe nyomta es jo hangosan, hogy az asszony is hallja, odaszolt a jancsi gyereknek: vedd man fol gyorsabban a szepcipod, meg ekesunk a templombul, es mar ment is kifele, nehogy a julis utolerje, igaz az mondta a magaet, mint rendesen, de mar az utcan voltak, hej de szep is a vasarnap reggel, igaz kibaszott meleg van, dehat ezert hutik a szodat a kispipacsban, igy a froccs egesz elvezheto, amikor kitoltik meg paras a pohar, ezert ildomos nem megvarni mig megmelegszik, hanem kethuzasra kiini, ugyan az aljan H. mindig hagy egy nyeletet, amugy megszokasbol, aztan mire a gondolatsorral ideert nyelt egy nagyot, nyomott egy komoly barackot jancsigyerek fejere, es hejtejoistenem felkialtassal aztmondta: te gyerek, en mama okitani foglak, ebbol kifolyolag nem templomba megyunk, mert ott uccse tudnank beszelni, hanem, na hova, mitgondolsz, a kispipacsba, -gooonduutam, mondta megadoan janos aki mostmeg csak jancsi, es H. mar sokkal hatarozottabb lepesekkel folytatta, es par pillanat mulva, mar szolt is nagyhangon, hogy paaalinkaaas joregget, rozi neked meg azt amire gondulok, es jol belecsipett a rozi hatuljaba, amit a jenovel kuffernak szoktak becezni egymas kozt, igaz a tizenkettedik kisfroccs utan a jeno mindig megjegyzi: azér jo a nagykuffer mer abba jól lehet pakolni, de a rozi ma koran ebredt, mer a felszemu bakter ura hajnali fel otkor akkorat horkantott mintegy szarvasbika uzekedes elott, (persze az uzekedes ma reggel is elmaradt)  szoval a rozi visszakezbol olyat macselt le H.-nak, hogy az egy picit megtantorodott, de kuldetes-tudata nem lankadt, es kikert ket kisfroccsot, persze  rizlinget,  de a rozi a masodik pohar toltesenel ertetlenul nezett fol: te H. , oszt kinek kered a masikat, mer, hogy a jeno nincs itthon a heten: tudod, hogy temetesre ment makkoshotykára, ja rozi, igazad van de ma okitom a jancsi gyereket , na nembanom, egy ujjnyival tobb szodat tehetsz bele, aztan fogta a poiharat, es mutatta a gyereknek, latod fiam, megfogod a poharat, akkuratusan, a kisujjad igy az aljara teszed, es pont annyit iszol egyhuzasra, hogy a gyurus ujjad folott legyen a vonal, nalatod, de a gyerek pruszkove kopte ki az elso kortyot, budos kolke! orditott ra rozi is rogton, de H. megorizte hidegveret, kivettea gyerek kezebol a poharat, es csak annyit mondott: latod janesz, most szepen hazamesz oszt emeseled anyadnak, hogy milyen kigyetlen a zelet, nem szorakozni járok én a kocsmaba! ezzel meg nyomott egy szembekonnyszokkento barackot a gyerek fejire es szeliden feneken billentette, imigyen utjara bocsajtva, mintahogy tette azt K. amikor ferihegy egyre kivitte kedveset, szenden atolelete , csokot lehelt homlokara, es kacsintas kisereteben aztmondta: remelem ma csilluci ráér, mert nemszeretek egyedül aludni, és vigyorgott hozzá egy jókorát, amire évike tömören csak ennyit felelt: nyazsgem.....