Galambok

A horgászat mellett apám másik nagy szenvedélye a galambászás. Mint minden kisgyerek én is imádtam az udvaron labdázva rohangászni, de nálunk ezt büntetlenül nem lehtett minden nap megtenni.

-Ma röptetek - szólt apám az ebédnél, és az álmoskönyvek szerint az nap jobb lett volna csendben a hűvös szobában maradni és 'ilyened-e-van-e'-t játszani. Veszettül konok kölyök voltam, megvártam míg elment hazulról és először óvatosan kimerészkedtem az udvarra. A galamfalka magasan szállt, természetesen a legjobb játék aznap 'a tetőre dobálom a kis piros labdámat' című lett.  

Este nyolckor már erősen szürkült mikor apám hazaért, csodálkozva kémlelte az eget, hogy a galambcsapata még mindig nem szállt le. Először nagyon büszke volt, hogy micsoda csapata van, aztán mikor kilenc körül csak a madársereg fele volt hajlandó haztérni... 

Pár galamb már másnap előkerült, egy csak két hét mulva, és volt amelyik sohasem. A piros labdámat már a hétvégén visszaszerezte az anyám, igaz csak a hátsó kertben játszhattam vele.

Valamiért az én érdeklődési körömből kimaradt a madarászkodás. Fater most is tart galambokat, én a padláson sem jártam már évtizedek óta. Azért én is szeretem a galambokat, főleg levesnek, grízgaluskával, vagy 'becsinált' módon.

Legutóbb apám felajánlott három darab kiöregedett postást. Még kopasztani is segítettem.

 

 

 

Mivel apám jelezte, hogy a madarak öregek kuktában kezdtem a főzést.

 

 

Kis lángon vagy két órát lubickoltak a forró vízben. 

 

 

Kiszedtem őket,  a levet leszűrtem, leveses fazékba tettem és bezöldségeztem mint egy rendes húslevest, és tulajdonképpen újra elindítottam a levesfőzést. Nagyon kis lángon főztem vagy másfél órát.

 A levest ízesítettem, majd tésztát főztem bele.  

  

 

 

Mikor kezdtek a húsok megfőni leválasztottam a galambok mellehúsát a csontokról. A húsokat fokhagymás olivaolajon picit megpirítottam, és csináltam mellé egy gyors fehérboros, szegfűgombás mártást. Fehérbort ittam hozzá. 

Címkék: galamb