Retek

Z. nem szerette a retket. A kertben náluk soha az életben nem termeltek retket, sőt Z. arra is megesküdött volna, hogy a felmenő ági rokonai közül senki nem is ismerte ezt a zöldséget. No jó, a piacon lehet hogy látták már, de, hogy evett volna valaki... - kizárt. Paradicsom, paprika, hagyma, -rendben, de retek... az valahogy nem illett a képbe. 

Z. a főiskolán ismerte meg Retket. Középiskolai osztálytársai azt mesélték onnét kapta a nevét, hogy elsőben mikor a tanítónéni kérdőre vonta, hogy miért oly koszos, retkes a keze, ő azzal védekezett, hogy ő ilyen fajta.

- Tantónéni, nálunk mindenkinek ilyen a keze, nálunk ez faji jelleg, mondta Retek önérzetesen. Azóta mindenki csak Retekként ismeri.

Z. és Retek már az első félévben összehaverkodtak. Az első könyvelés gyakorlat órán, valahogy úgy került, hogy a hármas padba beült középre a Vörös-bögyös, és egy pillanat alatt a két oldalán termett Z. és Retek: szinte egy időben. Az első óra Vörös-bögyös tapizásával telt, aztán V-b megunta a dolgot és a második órára már kiült a padból.