Tisza-tó

December elején visszaállt a jó idő (ami azt jelenti, hogy nem fagyott) így kivettem az egyik utolsó félretett szabadnapomat.  Reggel  hatkor felkeltem és konstatáltam, hogy zuhog az eső. Inkább visszafeküdtem. Hétkor még mindig esett, de aztán úgy gondoltam Poroszló innét messze van, szabi már úgy is kiírva, így hát  mégis lemegyek. Kocsiba még az este bepakoltam, megreggeliztem, gyermeket elvittem a suliba és átküzdöttem magam a városon. 

Tízre értem a kikötőbe. Az eső váltakozóan esett (hol jobban, hol kevésbé),  de így is volt rajtam kívül még pár 'elvetemült' aki horgászni indult. Most a csukás pályákon kezdtem.  Talán fél órát sem dobáltam még amikor egy tuskó mellett elhúzott csalira vágott rá a hal.  Szákot  szokás szerint fél kézzel nyitottam ki, aztán megszákoltam. Gyönyörű hal. Eső csak hull, lelkemben örömódák. Persze ez így hülyeség, de az tény, hogy sokkal jobban viselem az esőt ha halat is fogok.

A kisördög csak nem hagyott békén: meg kellene nézni a süllős pályákat is. Az eső néha csendesedett, az esőruha néhol már átnedvesedett (nem belülről). Több bevállt pályára rápróbáltam, de semmi. Aztán egy jellegtelen részen rablást véltem látni. És ott volt a hal.

Gyönyörű nap volt. Mire a kikötőbe értem rendesen átáztam, átfáztam. Amúgy alapból nem kedvelem az esőben horgászást, de ez jólesett.