A nagy ho-hó
A horgász egy különleges emberfaj. Cseppet babonásabb az átlagnál - ha fekete macskát lát minimum megkerül egy fél falut csak ne keresztezze az útját.
Horgásznak jó fogást kívánni kissebb szentségtörés - (görbüljön! - így kell elköszönni tőle) - az a mondat pedig, hogy 'ugyan hova mész már megint, úgysem fogsz semmit' már több válóperes indítványban is rögzítésre került.
A megszállottsága és elvakultsága mellett főleg a nagyotmondását szokták kifigurázni, mint a viccben amikor a nagyotmondó Józsinak a két kezét összekötik a kocsmában, hogy: no most mutasd meg mekkora halat fogtál! Erre a Józsi gömböt fromál a két kezével és azt mondja: ekkora volt a szeme!
A mai halínységes időkben azonban már nem a 'nagyotmondók' társasága a számottevőbb, sokkal népesebb kezd lenni a 'titkolózók' társasága. A 'titoknak' sok formája van, részletekbe azért persze nem mennék (ugye...), de a csali, a hely, a módszer.... ezek mind nagy titkok. Az pedig, hogy mit fogtam és mennyit.... haha, hát lehet ennél nagyobb titok? No, többek között ezért nem egyszerű a horgászat, hiszen alapjaiban van benne a lehető legnagyobb antagonisztikus ellentét: dicsekedni szeretnék - de titokban.
Nos, ez a kettőség emészt engem is, hol van ez ahhoz a kérdéshez, hogy: menjek vagy ne menjek?
És akkor a végére egy feladvány: ha horgász berkekben a Dunát csak úgy emlegetik, hogy a 'Titkos folyó' akkor vajon a 'szegény ember titkosa' mit takarhat?