Törpeharcsa

Szeretem a törpeharcsát. Főleg sütve, gazdagon megszórva fokhagymával. Főzve is. Természetsen 'bajai módon' főzve. A  csak törpéből főzöttnek is kitűnő leve van, de bármilyen hallébe is beledobható egy pár kisharcsa, el nem rontja. 

Gyerekkoromban a környékbeli vizeken nagyon sokat horgásztam törpeharcsára. Fater azt mesélte régen (ezt a régent én kb a 60-as évekre tenném) a Dunában is volt törpeharcsa, sőt úgy mesélte a Baracskaiban egy sneciző bottal pár óra alatt össze lehetett fogni egy főzetre valót.

A Tiszatavon is voltak olyan évek amikor szinte ellepték a törpék a tavat. Sőt ősszel a kistiszán szinte alig lehetett tőlük pontyozni, minden csalit megtámadtak. Egy ilyen törpézős nap után készült a lenti kép is. Akadtak igen testes 'sörösüveg' példányok is.

  

 Tudtad?

A XIX. század utolsó negyedében került át Észak-Amerikából Európába. Földrészünkön a francia és a német díszhaltenyésztők akváriumaiban tűntek fel az első példányok 1880-ban. Széleskörű terjesztésük 1885-ben kezdődött és egy Max Borne nevű kereskedő nevéhez fűződik, aki drága pénzért kínálta az akkori halastavaknak az új halfajtát. Akvaristák és horgászok is segítették terjesztését. Hazánkba már 1902-ben eljutott, 1904-ben pedig betelepítették a Balatonba is. Az éghajlati viszonyok rendkívül kellemesnek bizonyultak számára, így alig néhány évtized alatt az egész országban fellelhetővé vált.

 Érdekes, hogy hajlamos a túlnépesedésre emiatt  a faj csökevényesedése következik be, aminek következtében milliószámra szaporodnak az apró példányok. Ezek aztán folyamatosan felzabálják a többi hal ikráit, kiölve a többi fajt a vizekből. Amikor elfogy az élelem, jön az erősebb törvénye, felfalják egymást, és lassan kipusztulnak. Évekre eltűnnek, hogy aztán egy idő múlva a folyamat újra kezdődjön. Érdekes még, hogy folyóvizeinkben (Duna, Tisza), sokszor évtizedekre is képesek eltűnni, majd váratlanul újra megjelenni. Valamikor a halászok egyik fő zsákmánya volt. A rekordév 1967 volt, ekkor 244 tonnát fogtak a halászok.