Pecalistás kuttyogató

 

Csernák Zoltán az internetes horgász levelezőlista a 'Pecalista' tagja immár évek óta részt vesz az aldunai rangos nemzetközi 'A Vaskapu aranykuttyogatója' elnevezésű versenyen.
A versenyt idén huszonhetedszer rendezték, most először betiltották a
hármashorog és a vágóhorog használatát, a versenyzők kötelesek voltak életben tartani a zsákmányt,és kíméletesen bánni vele.

 

 

 

 

A hódmezővásárhelyi Pecalistás Csernák Zoli már negyedszer versenyzett
Tekiján, idén először került dobogóközelbe, bajuszos képe pedig már korábban felkerült a
rendezvény műsortervére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zoli beszámolója:


A fogadtatás, és a vendéglátás humán oldala fantasztikus volt, a szállás
hagyott némi kívánnivalót, de 1800Ft/nap/2 fő összeg meggyőzött.
Az első fordulóban szombaton 06-12-óráig, egy elárasztott szigetet
látogattam meg, azaz radarral igyekeztem kimérni a szélét, és folyamatosan
a törést kerestem amit a mélyebb oldalon próbáltam kuttyogatni. Néhány piszkálódás
után jött 3 db tisztességes kapás, amit sikeresen elrontottam, luftot ütöttem, pedig eléggé biztos voltam a dolgomban. Ilyen üres csapkolódást nem lehet megengedni
egy versenyen, és ez engemet is sokkolt. Biztos voltam abban, hogy a mezőny
kétharmadának még érintése sem lesz. A víz zavaros volt, az Al-Duna pedig amúgy is nehezen adja a halat.
Szorgalmasan kuttyogattam, 10 óra körül szinte ösztönösen nyúltam bele egy alig érzékelhető pici kapásba, örömömre akadt, jól húzott a hal. Közel 20 méter mélyről kellett feltornáznom  az ötös hareszt, szákba is került.
11:30-kor jött még egy háromhatvanas, és ekkor már nem csak a meleg miatt
szakadt rólam a víz, a jó helyezés lehetősége is izgatott. Tekijai versenyen még
soha nem fogtam halat, a helyi mesterek előrejelzése szerint is csekély lehetőség van
halfogásra, hiszen a víz zavaros, és hideg. 15 nappal ezelőtt egy-egy mester 150-200 kilógramm  harcsát is felütött és megfogott naponta, de ennek néhány napja vége. Elmondásuk szerint akkor a partrtól spiccel vezetett gumihallal is lehetett 5-10 kg közötti harikat szedegetni.

Az első forduló tehát jól zártam, eredményem 2. helyezés, 0,3 kg-al lemaradva a tavalyi
győztes mögött.

A második nap elkövettük azt a hibát, hogy az előző napi helyszíneket
erőltettük, pedig utólag kielemezve, viharos, jégesős délutánt követően a
hideg víz felszorította a 15m-es laposra a harcsákat, az említett (volt)  szigetre.
Az időjárás az emésztési ciklusukat is megzavarhatta, mert 10-11 óra
között voltak csak hajlandóak ímmel-ámmal reagálni a kuttyogatóra. A mezőny néhány
maszatoló kapása is ekkor volt. Nekünk másnap közünk sem volt a harcsákhoz, egy kapás, egy moccantás sem.


Végeredmény: 17 csónakból 6 csónakban fogtak harcsát, velünk azonos súlyban
a 3. helyezett, akiknek 1 cm-rel hosszabb lett a harcsájuk. Így leszorultunk a dobogóról. A társam nem fogott.
Egy pindurka 2 kg-ossal símán megnyerhettük volna, de nem így történt. Amúgy nagy élmény volt, (éppen mint a korábbi években), sok ismerős, hármas puszik mindenütt amerre mentem, és minden plakátről, tribünről jómagam néztem vissza (számban a kedvenc kuttyogófámmal.)

Egy kedves különdíjjal is megtiszteltek a marketing munkámért, mint a rendezvény "kabaláját". Bevallom: jól esett.