Szezonzáró
Enged a tél a szorításból, az időjósok szerint enyhül az idő, a következő napokban melegfrontok rohangálnak majd össze-vissza, és napokon belül eltűnik a jég.
A hét közepén a Tisza-tónál még komoly éjszakai fagyok voltak, le is mentünk hármasban (Robi, Ned és jómagam) egy szezonzáró lékelésre.
A Kis-Tiszán is még biztonságos volt a jég.
A tározó. Merre induljunk?
Egy kis pihenő félúton.
A jég sem mindenhol egyenletes.
Talán a szél tolta így össze ezeket a hatalmás táblákat a tározó közepén. Félelmetes látvány.
A lékhorgászathoz elengedhetetlenül szükséges célszerszám a lékfúró.
Robié az első hal: 2,17 kg-s süllő.
Nednek is volt egy félbemaradt kapása, nálam semmi mozgás. Bezzeg Robinál újra kapás.
Gyereksüllő, ment is vissza.
Tíz óra után egy hosszabb kapásszünet következett, csak a halőrök látogatása törte meg az egyhangúságot.
Csendélet.
Nem adtuk fel, fúrtunk leket közel és távol, mélyebb vízen és sekélyben, de nem volt érdeklődés. Aztán délután a távolabbi botom úszója eltűnt, egy kettes csuka volt az érdeklődő. Természetesen horogszabadítás után rögtön ment vissza.
A naplementés szűrt fényű időszakban volt még egy kis bizodalmunk, de sajnos több kapásunk már nem volt. Kellemes nap volt, sajnos kevés hallal.