Enged a tél a szorításból, az időjósok szerint enyhül az idő,  a következő napokban melegfrontok rohangálnak majd össze-vissza, és napokon belül eltűnik a jég. 

A hét közepén a Tisza-tónál még komoly éjszakai fagyok voltak, le is mentünk hármasban (Robi, Ned és jómagam) egy szezonzáró lékelésre.

A Kis-Tiszán is még biztonságos volt a jég.

A tározó. Merre induljunk?

Egy kis pihenő félúton.

A jég sem mindenhol egyenletes.

Talán a szél tolta így össze ezeket a hatalmás táblákat a tározó közepén. Félelmetes látvány.

A lékhorgászathoz elengedhetetlenül szükséges célszerszám a lékfúró.

Robié az első hal: 2,17 kg-s süllő.

Nednek is volt egy félbemaradt kapása, nálam semmi mozgás. Bezzeg Robinál újra kapás. 

 Gyereksüllő, ment is vissza.

Tíz óra után egy hosszabb kapásszünet következett, csak a halőrök látogatása törte meg az egyhangúságot.

Csendélet.

Nem adtuk fel, fúrtunk leket közel és távol, mélyebb vízen és sekélyben, de nem volt érdeklődés. Aztán délután a távolabbi botom úszója eltűnt, egy kettes csuka volt az érdeklődő. Természetesen horogszabadítás után rögtön ment vissza.

A naplementés szűrt fényű időszakban volt még egy kis bizodalmunk, de sajnos több kapásunk már nem volt. Kellemes nap volt, sajnos kevés hallal.