Harcsa

Megint horgásztam a Bajai csatornán. Keszegezést terveztünk, de előtte gondoltam pergetek egy fél órát. Nagyon korán a vízre értünk. A csatornában pár éve nagyon sok fekete sügér élt, sajnos most már jelentősen megcsappant az állományuk. Azért reméltem a hajnali csendes napszakban sikerül becsapnom ezt az igen óvatos  ragadozót. Műgilisztákkal készültem, 'bokorugróra' is volt pár szerelve, gondoltam a töklevelek között húzva lesz esélyem.

 

A negyedik dobásra - épp a fekete piócaszerűen mozgó csali volt fenn - csak pár méter húzás után jött az ütésszerű kapás. Hoppá, megvan! - mondtam apámnak. Mire bármit is tettem volna a hal bleszaladt a hínárba. Odaeveztünk, én próbáltam felpumpálni a hínárcsomót. A csomó rúgott, megvan, megvan, -mondtam. Szebb sügérben reménykedtem, de ahogy lassan leszakadt a fonottról a hínártömeg megvillant egy harcsfdarok.

-Jé, ez egy harcsa, mondtam ámultan. Be kellene meríteni... körülnéztünk a csónakban, de a merítő természetsen a parton maradt. Nem volt más lehetőség, kézzel kellett kivenni. A harcsácska közben a hínárcsomóval folytatott küzdelmében rendesen elkészült az erejével, íyg megadóan tűrte, hogy a csónakba emeljem. Szép kis pecsenyeharcsa. Apám boldogan kantározta fel a kis harcsát, közben mesélte, a régi harcsás történeteit, ugyanis mostanában errefele nem szokás harcsát fogni.

 

Még dobtam párat tisztességből, kipróbáltam a többi csali is, de nem volt több érdeklődés. Leültünk a keszegező helyre, etettünk egy kicsit és vártuk a halakat. Lassan be is indult a peca, jó tenyeres kárászok jöttek, meg szép keszegek, törpeharcsát csak négyet fogtunk.

A harcsa gyomrában csak három rák volt, gyengén vadászhatott a koma. Ellenben a halászlé finomra sikerült.

Tudtad?

Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Rablásai rendszerint nem láthatóak, szürkületkor azonban sokszor hatalmas vízörvényeket keltő forgásaival kelti fel a szemlélődő figyelmét. Ilyenkor, sokszor szinte lassított felvételként mozogva jön a felszínre, gyakran látható a lassan mozgó állat hatalmas feje és teste is.

Az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a vízinövényekből álló fészket kb. 3 hétig, az ivadék kikeléséig őrzi. Oxigénigénye alacsony, a vizek szennyezését jól tűri. Hazánkban fogott, hitelesen lejegyzett, eddigi legnagyobb példánya 112 kg, 227 cm. A Dnyeperben 330 kg-os kb. 80 éves példányt is jegyeztek de sok történet kering kapitális harcsákról.
 

Heckel és Kner szerint a Dunából néha 3 m hosszú és 200-250 kg súlyú példányokat is halásznak.
Ilyen harcsaóriásokat újabban már csak elvétve fognak.
Vogt
1894.-ből leír egy nagy példányt, amelyet a Bieler-tóból halásztak ki. Ez 68 kg-os testsúly mellett 2.20 m hosszú és 1.2 m kerületű volt. Ez a példány valóságos törpe volt ahhoz képest, amelyet a háború alatt a Szerb Duna-szakaszból halásztak ki.
A megszállás ideje alatt kiadott "Belgrader Nachrichten" közölte, hogy 1916. őszén Visznica mellett a Dunából egy 4 m hosszú harcsát fogtak, amely 120 kg-ot nyomott. A Tiszában harminc esztendő óta nem fogtak akkora harcsát, mint
Bitó János
szegedi öreg halászmester legényei 1929. december 23-án.
A tiszai harcsaóriás a vasúti hídnál került bele az ú. n. lapsolóhálóba. Súlya 105 kg volt. Erről a hatalmas állatról 1930. februárjában
Gelei József egyetemi tanár előadást tartott a Szegedi Egyetem Barátainak Természettudományi Szakosztályában. Gelei professzor az óriási harcsa koponyáját megszerezte intézete számára. Csak a feje 25 kg-ot nyomott, a koponyájának súlya pedig lehúsolva 17 kg. A szegedi harcsa teljes testhossza 247, derékbősége pedig 118 cm-re rúgott. A kopoltyúfedő csontjain és a csigolyákon látható növekedési vonalak alapján Gelei megállapította, hogy a szegedi óriásharcsa 23 esztendős volt.