Cikolai tavak

A 6-os autópályán haladva az egyhangúságot kb. Adony magasságában csillogó víztükör töri meg. Minden alkalommal mikor elhaladok a tavak mellett elhatározom, hogy egyszer közelebbről is megnézem őket. A neten körülnéztem, felhívtam a halőrt, és szombatra beterveztem egy pecát.

A terület valamikor horgászparadicsom volt, mára már eléggé elhanyagolt. Az egykori 5 tóból csak 3 maradt meg, ezeken ma is lehet horgászni. A tó déli része felé vezető úton számos nyaraló is sorakozik.

A napijegy három ezer, a legnagyobb tavon csónakból is lehet horgászni, a bérlés száz forint per óra. 

 

 

Az autópályát gyorsan letudtam, a még alvó Adonyon is pillanatok alatt átértem, és már ott is voltam a halőrháznál. A halőr nemrég kelhetett, álmosan kavargatta kávéját, aztán útbaigazított.  Imádom a hajnali ébredező világot, amíg csendesen eveztem éppen 'tanyát ütött a hajnal a tájra'.  Halmozgás volt bőven, a tó hátsó részébe igyekeztem.

A tó egyenletesen sekély, a közepén sem haladja meg az egy méter mélységet. Egy bottal úszóztam, eggyel pedig feedereztem. Mindkét boton csontival csaliztam. Az etetés után jó fél órával megjöttek a kárászok. Jó tenyeresek, a sekély vízben akasztás után szinte kiugrottak a vízből. A két boton szinte egyformán volt kapás, így megmaradtam az eredeti egy úszós, egy fenekezős felállásnál. A kárászokkal jól szórakoztam, közben beugrott három kisponty is.

   A nap sütött ezerrel, a kárászokat is untam már, úgy gondoltam megpróbálom a tó közepét, hátha ott belenyúlok egy pontycsordába.  Egy jó órát ücsörögtem, itt nem támadtak olyan hevesen a kárászok, de pontykapásom sem volt. Egy órakor visszavonulót fújtam. Csak mikor a szákot a csónakba emeltem döbbentem rá, hogy nem kevés kárászt termeltem. Hivatalosan kárászból tíz kiló az elvihető mennyiség, szerintem a körül lehettem. Ida néni (barátom anyukája) nagyon szereti a halat, becsülettel megtisztította az összeset.  

Címkék: tavak, kárász, cikolai