Balatoni csuka

A Balaton inkább a fogasról (nem a ruhaakasztó),és kevésbé a csukáról (nem a lábbeli) híres. Most olyan hírek jöttek, hogy rögtön változtattam a terven, másnap nem a Tisza-tó lesz a célpont hanem a Balcsi.

Öcséméknél aludtam, kora hajnalban indultunk, a fák sziszegtek a keleti szélben, a Balaton már messziről is jól hallhatóan háborgott. Nekem ekkora hullámzásban és ilyen szélben eszem ágába se lenne a nyílt vízre kimerészkedni, de a 'helyi erők' cseppet sem zavartatták magukat. Tök sötétben bepakoltunk a két dióhéj (javítás: Kalóz típusú) csónakba és neki a háborgó víznek. Összehúztam magam az első ülésdeszkán és erősen kapaszkodtam. 

A helyre - ahol csak úgy rág a csuka - még sötétben érkeztünk. GPS vezérlettel. A szél csitulni kezdett, a köd oszladozott, inkább vastag párásságba kezdett átmenni.

 

 

Öcsémmal pergettünk egy csónakból, jókat dumáltunk, amikor egyszer látom, hogy görbül a botja. - Megvan! A csuka a csónak körül rohangászott, szépen látszott a tiszta vízben.

 

Ha halat merítek nem szoktam másra bízni a merítőt, náluk más a szokás: öcsém megkért merítsem meg a halát. Ügyesen majdnem sikerült a halat levernem a horogról, de végül közös erővel megszákoltuk. Szerencsére, mert abban a pillanatban ki is akadt a műcsali a hal szájából.

 

Öcsém leszúrt a merítésért, de örült a halnak. Gratuláltam, áldomást ittunk, hisz ez eddigi legnagyobb csukája (3,60-al mérlegelt). Javítom: ma már 3,70-es a csuka.. :-)      Hiába no, gyorsan növő hal ez......     Folyt.köv.

Címkék: balaton, csuka