Battai ponty

Egyik délután kimentem a Dunához Százhalombattán. A Benta torkolatban többen horgásztak. Úsztattak, görgettek, fenekeztek. Nézelődtem, egyszer csak látom: az egyik kolléga botja igencsak hajlik. Látszott, hogy nem elakadás, hanem komoly hal van a zsinór végén.

 

Mögésettenkedtem, és illedelmesen megkérdeztem megengedi-e, hogy fotózzam. A fiú  mosolyogva bólintott. A hal okosan használta a víz sodrását, de Peti (a fárasztás után kölcsönösen bemutatkoztunk) nem sok esélyt adott neki. Látszott, hogy nem tegnap kezdte a horgászatot, komoly szerelékkel ügyesen fárasztott. Szinte tépte a halat, ami pár perc mulva megmutatta magát.

 

 

 

 

 

 

 

Előtte többen busára tippeltek, de meglepetésre egy gyönyörű pikkelyes dunai vadponty küzdött a horgon. Megpipáltatta:

 

A hal a húzós vízben feladni kényszerült, egy segítőkész kolléga megszákolta. A titkos csalival csalizott horog mélyen a szájában ült.

 

 

 

 

 

 

 

 

Mérleg nem volt a horgászoknál, jó hetes halnak saccoltuk. Peti egy puszi után kíméletesen helyezte vissza éltető elemébe a láthatóan még ívás előtt lévő méretes dunai pontyot. Jó tudni, hogy ilyen gyönyörű halak élnek a Dunában.