Vöröshagyma
Minden pörkölt alapja. A halászlé elképzelhetetlen nélküle. Akárhogy is nézzük: a magyar konyhának egyik nélkülözhetelen alapanyaga a vöröshagyma. Egyes gasztro-bloggerek szerint amelyik recept nem úgy kezdődik, hogy: végy három fej vöröshagymát..., azzal a recepttel nem is kell foglalkozni.
Mindezek ellenére családunkban kering egy 'urbánus legenda' a hagyma nélküli halászléről. Egyes verziók szerint illusztris vendégeket vártunk vacsorára, fater nagy gonddal készülődött a halléfőzéshez. Anyám szokása szerint a 'mester' kezére dolgozott: elmosta a bográcsot, kikészítette a fűszereket (só, paprika), fél paradicsomot, hüvelyes paprikát, kanalat.
A vöröshagymát is felaprította, és kis edénykében a bográcsozó mellé tette. Természetesen a hagymát egy kistányérral letakarta, elővigyázatosan: 'hogy a legyek meg ne másszák'. (Édesanyám több fóbiája közül a légy-fóbia biztosan tartja második helyét). Tehát a hagyma letakarva volt - és úgy is maradt. Vendégek megjöttek, apám időzavarba került, gyorsan vizet öntött a bográcsban lévő halra és feltette a tűzre.
Főzés közben a szokásos pálinkázgatás, kóstolgatás, - senkinek nem volt hiányérzete. A vacsora is vidáman telt, mindenkinek ízlett a hal, a vendégek is dícsérték. Szóval jól sikerült este volt, anyám másnap reggel romeltakarítás közepette fedezte fel, hogy az üresnek hitt hagymás tálkában ott lapul az előző este szépen összevágott hagyma.
-Pistiiiiiiiiiii, hát micsináltál, nem tetted bele a hagymáááát a halba?!? Jesszusom.....
Kiderült: hagyma nélkül is lehet jó halászlevet főzni. Mondjuk a tézis helyességét azóta sem teszteltük.
Emberemlékezet óta használják, sütéshez, főzéshez. A középkori mohamedánok a sátáni növénynek tartották, az ókori Egyiptomban viszont szent növényként tisztelték. Rossznyelvek szerint olyan büdös, hogy már a szagával is megöli a bacilusokat ami persze túlzás, de gyógyító hatását népgyógyászati és orostudományi adatok egyaránt igazolják.Van vörös, lila, fok, póré, metélő és medve…
A magyarok csak pár száz éve ismerik a hagymát, hazánkba a XV. században, Beatrix királyné jóvoltából érkezett a vöröshagyma, és a történetírók szerint rögtön Mátyás király kedvence lett. A királyi csemege divattá vált, és ma már a magyar konyha elképzelhetetlen a hagyma nélkül. Használata a 17-18. század táján terjedt el, a híres makói vöröshagymát pedig a 18. századra már szinte egész Európa ismerte.
Egy kicsit a 'mi' makói vöröshagymánkról: a népi nemesítés magas iskolájának eredményeként született meg a makói vöröshagyma fajta. A világ hagymatermesztésének túlnyomó többségében a magot vetik(vetették) el. Makón mint száraz éghajlatú területen, szükségmegoldásként született meg a dughagymás eljárás. Ez ugyan ellenkezik a hagyma faji természetével, hiszen a növény már a második évben magot akar hozni, de a hagyományos makói vöröshagyma az itteni természeti adottságok közepette egy nyáron nem képes kellő nagyságúra növekedni, ezért a tenyészidőt egy évvel meg kellett toldani. Egyes termőtájakon, mint Spanyol és Olaszország legfeljebb olyan tenyészidő-hosszabbítást alkalmaztak, hogy a hagymamagot kora tavasszal melegágyakba vetették, és onnan palántázták állandó helyére. Szárazabb éghajlatú területen, így a Balkánon is a dughagymás eljárás honosodott meg.
Minden makói hagymakertész egyben hagymanemesítő is volt. Gondosan megválogatta hagymáját; ezt sohasem bízta másra. Nemcsak az eltarthatóságot tartotta szem előtt, de azt is, hogy ne legyen kopasz; a héjazata legyen erős és több rétegű, bronzvörös színű. Nézték a hagyma alakját, a nyak jól záródását is. A makói vöröshagyma kisparaszti termékként alakult ki, de minden termelő saját ízlésének megfelelően válogatta ki.