Szél a tél

Már napok óta süvölt a szél. Nem szeretem. Nagyon. Nyáron sem, de ilyenkor hidegben, fujj! Bekúszik a kabát alá, a gallér mögé, az ember füle majd le fagy pillanatok alatt. Anyám mondja mindig: a szél a tél!

Horgászat szempontjából kimondottan útálatos. Esetleg, mondom esetleg, ha véletlen valami csoda folytán hátulról fúj: akkor talán segíthet a bedobásnál... de akkor is biztosan többet árt mint használ. Szóval nem. A szél mondjon le!

Én a horgászatot kellemes élményként szeretem megélni,  - jó, ebbe néha belefér egy kis szenvedés is - de összességében ne arról szóljon a nap, hogy már alig várom mikor mehetek haza. Ehhez képest sokszor alakul úgy a helyzet, hogy szeles időben megy az ember horgászni.

Az ilyen napok tudnak kellemetlen betlivel végződni, de ha van aki hazavezeti az autót akár jó kis kocsmázós nap is kerekedhet.

 Néha jól is sülhet el a horgászbot, a Tisza-tavon egyszer a egy  süllőt sikerült fognom egy szélárnyékos helyen,  de a Tomi-csukát is szeles napon, egy nádsziget mögötti szélárnyékban fogtuk.