Hidegek a reggelek. Poroszlón hajnalban mínusz 5-6 fokokat mérnek. Nem indultam korán, volt már vagy fél tíz is mire a kikötőbe értem. A nap kisütött, kezdett a deres csónak kiolvadni. A Kis-Tiszán csak a part mellett jegesedett, jól lehetett haladni.

Kellemes idő volt, a köd már felszállt, azonban a nap erőtlenül próbálkozott visszaidézni a nyarat. A csukás részeket vallattam először, csak a kissebb példányok voltak étvágyuknál.

 Délután átmotoroztam a süllősnek vélt szakaszra. Éreztem, hogy a mélyebb részeken ott a hal, de nem találtam a tuti csalit. Aztán megtört a jég.

 Szép, szűk hármas süllő.

Nem tudtam rájönni melyik csali az amit igazán kedvelnének. A jól bevált támolygót tettem vissza sokadjára amikor a csónaktól alig pár méterre az egyenletes húzásba jött a rendes odaütés. Mindjárt kiszaladt oldalra, aztán felfröcskölt, majd megint lejjebb ment.

Látszott, hogy jól ül a horog a szájszélben, így fotóztam párat, sajnos ő nem kívánt pózolni. A horgot fogóval kellett kifeszíteni a szájszélből.

Gyönyörű négyes süllő, a nap hala.