Péntek 13.

Babonás vagyok, na. Amennyi kerülő utat én már fekete macska miatt megtettem... Ez a péntek 13. -ez meg egy rémálom.

 

 

 

Normál esetben (mert ugye majdnem minden évben van ilyen nap, néha több is), szóval akkor ezen a napon nyugi van, csak a minimumot mozdulok ki, azt is csendben,  visszafogottan. Nem kell a pofonért házhoz menni. 

 

 

De most vízleeresztés van. Horgászni kell. A hétvégén időjósok miatt nem mentem, szerda-csütörtök rossz idő volt -maradt a péntek.  Mondtam magamnak: nem kell ezzel foglalkozni, ez a nap is olyan mint a többi - jó lesz az.

No, jó, végül is nem kell megijedni, életben vagyok, semmi bajom,  nem estem vízbe, a kocsi is egyben van, semmit nem tettem tönkre, szóval semmi komoly..... de...

Apám, a szezon hala... mit szezon... a fék csak vinnyogott... Még délelőtt történt. Azóta sem térek magamhoz. Áááá, nem akarok róla beszélni. 

És ami a szörnyű, volt még egy jó halam. (no, jó biztos nem olyan jó mint az első, annál nem volt mit tenni....) Ez odavágott, megakadt,  jött, nem húzta a féket, azt hittem kicsi, kis tepsibe való, aztán a csónak előtt megbolondult, visszatört, kiakadt. Én már nem is.

Nem-akarok-róla-beszélni. Pont. Nemakarokrólabeszélni.

 Szóval, péntek 13.-án ne menjen az ember horgászni. Üljön otthon. Vagy ha már nagyon nem bír magával igyon egy forraltbort. Az volt nálam, az legalább finom volt.