Baracskai

Gyerekkoromban, ifjú koromban sokat horgásztam a Baracskai öbölben. Az öböl valamikor élő Duna ág lehetett, most téli hajókikötőként szolgál.

Az első horgászataim is itt estek meg, nagyon sok élmény köt ide.  Régen a  Baracskai öbölben nyáron élő csalihallal lehetett  csukát fogni, nem kellett hozzá nagy tudomány.  Igazán nagyok nem jöttek, (én egyszer fogtam egy szebbet, az itt olvasható) de a két-három kilós egyen-csukkokból meg lehetett fogni a kvótát.

Sok az eszkimó, kevés a fóka, - a Dunában is egyre kevesebb a hal, a Baracskai öbölben is egyre nehezebb lett csukát zsákmányolni.

Szüleimnél nyaraltunk, bágyasztóan meleg volt, a nyaralás utolsó napján gondoltam egyet: menjünk ki a vízre csukázni. Hal fogására nem sok esélyt láttam, de gondoltam jót csónakázunk, nosztalgiázunk a vízen.

Délután értünk ki, a nap már nem tűzött olyan veszettül. Csalihalat fogtam, aztán kieveztünk az öböl közepére. Úszós botokat szereltünk.

Bedobás után alig pár perc telt el, és elmerült az úszó. Az első csukának nagyon örültünk, de legnagyobb meglepetésemre az üzlet beindult.  Az augusztusi meleg vízben, a  délutáni órákban, félvízen szinte egymást érték a csukakapások.

Nagyon jót szórakoztunk, emlékezetes nap maradt, és még fotó is készült, íme: