Egy potyka
Vasárnapra kellemes időt ígértek, ezt kihasználva kilátogattam a gyúrói horgásztóra. Az útközben lévő kisbolt ahol a csontit szoktam beszerezni zárva volt, így a csaliválasztékom eléggé beszűkült.
Napijegy vásárlás, becuccolás. A halőrök szerint - mint mindig - tegnap evett a hal...
A megszokott helyemre mentem, a tó ellenkező oldalára. Gyönyörű, napsütés, enyhe szellő, csiripelő madarak, brekegő békasereg.
Az első fél órában semmi sem történt, így elunva a semmittevést megreggeliztem, megkávéztam. Halat a körülöttem lévők sem igazán fogtak, egy-egy kárász esett csak.
A szomszéd kolléga szintén feederezett, először neki volt kapása, egy termetes kárász. Kukoricával és pellettel horgásztam, az első halam egy szép kerek dévérkeszeg volt.
Lassan beindultak a halak, a kollégával szinte felváltva fárasztottunk, de sajnos, csak kárász, keszeg volt a teríték. Aztán egyszer begörbült rendesen a botom, és úgy is maradt. Akasztás, rövid fárasztás, meglett az első potyka.
Mint később kiderült egyben az utolsó is. Dél körül a halőr megejtette szokásos ellenőrző körútját, azt mondta az egész tavon két pontyot fogtak eddig, igaz az egyik egy termetesebb példány volt.
A keszeg, kárász kapások is mintha lanyhultak volna, a nap is tűzött rendesen, a fedetlen testrészeim szépen pirultak, így egy óra körül feladtam.
Otthon az elvitt pár szebb keszeget, kárászt sütésre készítettem elő (megtisztítás után félbevágtam és jól beirdaltam), a pontyból halászlé készül.