Válasszunk Törpét!

A  Nagy-Fűzfagyökér-Barlang bejáratánál enyhe világosság derengett. A víz felett a horgász szakírók ezt úgy fogalmaznák meg: 'tanyát ütött a hajnal a tájra'. Nem is tudom... nekem volt egy Hajnal nevű barátnőm, Tanját kimondottan kedvelte, és engem sem vert gyakran, -de ez most mellékvágány.

Tehát világosodott. A Barlangba még nem jutott be a fény, a Törpeharcsa gyerekek egymáshoz simulva aludtak, mindeggyik fejjel  felfelé függőlegesen ahogyan Anyácskától tanulták: fennt legyen a kis fejetek, tudjátok a bubi felfelé száll, és ha büfiztek éjszaka akkor ki tud mászni a kis szájacskátokból. A Nagy-Fűzfagyökér-Barlang tényleg nagy volt, több száz, - vagy talán ezer is - kis Törpe pihent benne. A világosság erősödött és a bejáratnál megjelent Anyácska.  Mellúszóival nagy csattogásba kezdett, majd nagy hangon lármázta fel az alvó törpe-társaságot: Ébresztőőőő, Ébresztőőőő.

A Törpék bágyadtan ásítoztak, majd sorban úsztak át a mosdóba fogat mosni. A reggeli mosakodás gyorsan haladt pár perc mulva az egész csapat már kint a Barlang előtt kavargott egy nagy gomolyagban. Anyácska a csapat élére perdült majd egy mozdulattal mutatta: utánnam! A Törpe gomolyag meglódult, pár percnyi kavargás után meg is érkeztek a Nagy-Tökleveles széléhez ahol terített asztal várta a gyerekeket. A reggeli kiadós volt: kirántott vízibolhacomb békalencsével desszertnek pedig planktonfelfújt kakósvízzel.

A reggeli befejeztével Anyácska szócsövet formált egy sulyomvirágból és a társasághoz fordult:

-Törpék! Mint ti is tudjátok a Nemzetközi Vizeken a helyzet nagyon feszült. A Felettünk Állók komoly feszültséget vezetnek az életterünkbe és ez sokunknak bizony nagyon megrázó lehet. A nép nagy része adósságcsapdába került, amiből a kiút bizony nehéz. Országunkat az elhálósodás veszélye is fenyegeti. Kiutat kellene találni, és most a héten önként(?!) lemondott a Mi Vizeink Vezére. Azt ugye már régóta a legkisebb törpe-törp is tudja, hogy politikusaink csakis a Rablóhalak csoportjából kerülhetnek ki (és ez már egy olyan régi szabály, hogy már dogma kategória). Választanunk kellene, de miből lehet?

 Hogy Elnökünk éppen a Csuka-pártból vagy netán a Süllő-pártból kerül-e ki, nekünk egymindegy.  Ugyan meglebegtették a multkor egy nagybajuszú Vezérhal lehetőségét (tudjátok kire gondolok: ő a szemüveges Lesőharcsa), de attól tartok a Csuka/Süllő társaság nem fogja önként kiadni fogai közül a hatalmat. Akkor most mi legyen? Maradjanak a vöröses uszonyúak és találjanak egy műanyag halat az élre? Vagy talán most kellene lehetőséget adni a narancsosszínűek vezérhalának? Talán ez jobb megoldásnak tűnik, hisz ez a csapat már régóta ígéri: ő jobban csinálná.

De mi van, ha csak a hatalmat vágyják, és az elkövetkező idők csak arról szólnak, hogy ők siránkoznak: semmit sem tehetünk, hisz az előttünk lévő öszödiek mindent elszúrtak. Törpék! Én azt mondom, ha már csak Rablóhalat választhatunk akkor legalább legyen csúcsragadozó. Kergessük el Csuka-Süllő kompániát és egy igazi szagot értő Vezetőséget találjunk. Jó tudom, nem egyszerű, de lagalább meg kellene próbálni!

A gomolyag utolsó sorából felkiáltott egy kis Törpe: válasszunk Törpét! Aztán még egy hang, még egy, és kórusban tört ki:

-Válasszunk Törpét, válasszunk Törpét!  A Törpe-gomolyag hullámzásba kezdett, majd megindult. Pörögve forogva lubickoltak a kis Törpék, emelkedett a gomolyag a fény felé. A válasszunk Törpét egyre hangosabban zúgott, a csapat már fenn forgott a víz tetején, önfeledten kergetőztek a gomolyagban. Egyszer csak egy aprószemű nagy merítőszák nyúlt a gomolyag alá és kiemelte őket mind egy szálig a vízből.

-Nézd Józsi mennyi kis törpeivadék egy helyen! Egyszerre sosem sikerült még ennyit meríteni. Add erébb  azt a vedret, majd hazaviszem oszt odaadom őket a malacoknak, hogy fognak azok örülni...