A Ferenc-csatorna
A Ferenc-csatorna (vagy másnéven Bajai-csatorna) nagyon szép víz. Régi halbőségéről ódákat meséltek, ma már sajnos nem ilyen jó a helyzet. Pontyot szinte alig, süllőt, csukát, harcsát néha azért fognak, ellenben szép keszegek, kárászok élnek benne, nem beszélve a huszonkilós amurokról.
Faterom rendszeresen horgászik a csatornán, szombat délutánra is beterveztünk egy közös pecát. A vonuló frontok és a lehülés nem sok jóval biztatott, de reméltem a keszegek elszórakoztatnak bennünket.
A víz meglepően tiszta volt és szinte nem is folyt, a szél sem volt vészes, szóval ideálisak voltak a körülmények. Csónakkal beálltunk a fater helyére, a parttól úgy jó húsz méterre, volt vagy hármas vízünk. A halak az elején nem rohamoztak, de legalább nyugodtan szerelhettem fel a második botomat.
Aztán csak beérett az etetés, jöttek a dévérek. felváltva fogtuk a keszeget, ám egyszer látom apám botja hajlik rendesen. Gondoltuk szebb kárász lesz a kis harcias halból, de meglepetésünkre potyka volt a delikvens. Olyan jó kilós forma.
Aztán jó tíz perc mulva megfogta a második potykát. Gyorsan eldőlt, hogy szombat este is halászlét eszünk. Dobtunk még pár kisebb gombóckát a halaknak, jöttek is a dévérek. Kárászt egyet sem fogtunk, és a törpeharcsák is elkerültek bennünket. Aztán én is akasztottam egy jobb halat, ez a potyka is tornázott, alig tudtam beterelni a kisméretű merítőszákba.
Nagyon jót horgásztunk. Sajnos csak csontival készültünk, lehet csemkukkal még jobb lett volna ar eredmény. Aztán nyugatról beborult, az eső is elkezdett szemerkélni, így hazamentünk.