Halas és halatlan történetek

2012.okt.08.
Írta: hzizi Szólj hozzá!

Idei első

Szégyenletes dolog, de be kell vallanom: pénteken fogtam meg az első idei pergetett süllőmet a Dunából. Pedig voltak már hírek, hogy csipegetik a kékfarkúakat, én is kimentem többször a kedvelt helyeimre, de sajnos kapásig sem jutottam.

Pénteki napom hosszúra sikeredett, már sötétben értem haza, gyorsan átöltöztem, bepakoltam a kocsiba két pergetőpálcát, a műcsalis táskámat és irány a Duna-part.

Az első hely foglalt volt, a kolléga nem volt bőbeszédű, így gyorsan továbbálltam, de legnagyobb sajnálatomra a második helyszínen is horgásztak. Kénytelen voltam újratervezést végezni, egy ritkábban látogatott, de kicsit távolabbi horgászhelyet céloztam meg.

Jóval nyolc után értem oda, a hold még nem kelt fel, a fejlámpa fényénél botorkáltam át az ártéri erdőn a vízpartig. Szélcsendes, gyönyörű koraőszinek tűnő szinte meleg este volt, a Duna  méltóságteljesen csordogált, a távolban egy utasszállító fényei villództak.

A kis kedvenc műcsalimat kapcsoltam fel, rég látott már halat, hátha majd most - gondoltam.

A második húzásban  egy kemény odanyúlásban maradt kifliben a botom, ült a bevágás, a hal kiszaladt a sodrásba, hajlott a könnyű kis pálca, de kemény fejrázások nem jöttek. Kihúztam a sodrásból, és már a lábam előtt fröcskölt a vakítóan fehér test. Szűk kettesnek saccoltam, de boldogságom így is határtalan volt. Végre egy süllő!

Szerencsére nem zörögtem sokat, a hal sem spriccelte szét a vizet, úgy gondoltam van még esély fogásra.

Talán a negyedik, ötödik dobásra - szinte ugyanott járhatott a műcsali - ismét egy rendes odavágás. Bevágok, bot hajlik, hal sodrásba be, ott kicsit ficánkol, aztán láb előtt fröcsköl, mintha az előző fárasztás ismétlése lenne. A hal is kiköpött testvére az elsőnek.

Egy icipici, mondhatni nyúlfarknyi különség azért csak lett a két eset között, ez a süllő is tuljadonképpen  már a parton volt, a lábam előtt pár centis vízben valahogy bebújt a kövek közé, a farkánál fogva kiemeltem, letettem, ő csapott egyet és szépen elment. Feszesen tartottam végig, de nem vettem észre, hogy közben kiesett a szájából a csali.

Egyáltalán nem szegte kedvemet az eset, pláne mikor pár méterre tőlem egy komolyabb (akár harcsának is vélhető) rablást láttam. Csalit cseréltem, dobáltam tovább. Közben lassan teljesen feljött a hold, ezüstösen csillogott a víztükör.

Több kapás nem jött össze, csak pár hajó borzolta a kedélyeket és a vízfelszínt, de így is nagyon kellemes estém volt.

A hal a vasárnapi ebéd harmadik fogásaként klasszikus rántott süllő formájában került az asztalra.

DSC03518.JPG

Kárászok a Bajai-csatornából

Hétvégén megint szüleimnél voltunk, természetesen volt halászlé, csirkepörkölt, meg egy kis horgászat is. Apám mostanában a Ferenc vagy másnéven Bajai-csatornán horgászik, a sok kis törpeharcsa mellett szép kárászokat, termetes keszegeket fog, néha benéz egy-egy potyka, és amúrt is fogott már az idei szezonban.

DSC03505.JPG

Gyönyörű, szélcsendes, és kicsit hűvös volt a reggel,  azonban amikor előbújt a nap a fák mögül pillanatok alatt meleg lett. A hal természetesen megint  "tegnap evett", nem túl sűrűn jöttek a kapások.

Szinte a csatorna közepén horgásztunk apám etetett, kikarózott  helyén, olyan  jó 3 - 3,5 méteres vízben. Két könnyű úszós pecát szereltem, a csali csemkukk volt. 

  A víz alig folyt, kellemesen meleg, és gyönyörű tiszta.

DSC03506.JPG

Fotókat természetesen megint alig készítettem, ott horgászás közben valahogy nincs ingerenciám mindenre kattintgatni, aztán most vagyok bajban mikor posztolni kéne valamit.

Később azért csak beindultak a halak, szívet melengetően emelték ki az úszó antennáját a sárgahasú kárászok, meg a nyálkás keszegek, vagy húzták el teljesen a mohó törpeharcsák.

Kettőnk fogása épp elfért a 'halas vájlingban'.

DSC03511.JPG

Címkék: bajai

Augusztus

Bejegyzés alcíme...

Meleg volt a nyár, de nem csak e miatt készült ilyen kevés poszt, - egyszerűen halas témában kevés dolog történt velem mostanában. Azt szerencsére nem mondhatom, hogy víz közelébe sem kerültem, de sajnos halat nem sokat láttam.

 Volt egy kis horgászat faterommal a Baracskaiban (Duna-öböl Bezdánnál), a hírek komoly pontyfogási lehetőséggel kecsegtettek, - mi csak kárászt, keszeget zsákmányoltunk, igaz azt bőségesen. Sajnos csak pár fotó készült:

DSC03444.JPG

DSC03441.JPG

 Aztán volt még nyaralás itt-ott, strandolás, vitorlázás.... és hőség. 

A csónak is vízre került (igaz nem egyszerűen) a poroszlói kikötőben, és volt egy kis csónaktúra is Poroszló - Kis-Tisza - Tisza - ebéd a Fehér Amúrban - VI-os öblítő - Szilas-fok  - Kis-Tisza - Poroszló útvonalon.  Az egyik legmelegebb napot fogtuk ki, de a túra megint gyönyörű volt. Íme pár fotó:

DSC03454.JPG

DSC03462.JPG

DSC03469.JPG

DSC03470.JPG

A tározótérben - csupán a dobás öröméért - természetesen dobtam párat a fickándozó balinok közé, és mintha lett is volna egy odanyúlásom, de a kezem nem sikerült behalnyálkáznom.

A Dunában is megcsappant a víz, a kőruganyok meghorgászhatóak, de sajnos halat nem adnak. Az érdi kövek a nyomokból ítélve eléggé látogatottak, az esti szürkületi órákban nem volt semmi mozgás rajtuk, hajnali pecához meg   - ami talán eredményesebb lenne -  bevallom lusta voltam.

DSC03480.JPG

DSC03482.JPG

Címkék: Címkék

Érdi halászléfőzés

A hagyományokhoz híven idén is július első szombatján  került megrendezésre az érdi Duna-parton a halászlé főzéssel egybekötött Családi nap.  A téglagyár melletti területen korán gyülekeztek  a versenyzők és az érdeklődők,  a napok óta tartó hőség vozotta az embereket a vízpartra. Sajnos a kánikula nem maradt el, az árnyékot adó pavilonsátrak alatt bőven fogyott a hűsítő nedű.

Mi megint két bográccsal neveztünk, idén Tomi volt a másik szakács. Csak mi ketten főztünk  bajai módon.  Mindkét halászlénk  finom lett, házi tésztával ettük, ahogy azt kell. Nem mi nyertünk.

Képek:

DSC03437.JPG

aFotó 018.jpg

aFotó 061.jpg

aFotó 023.jpg

aFotó 113.jpg

aFotó 049.jpg

aFotó 116.jpg

aFotó 097.jpg

aFotó 105.jpg

aFotó 035.jpg

aFotó 152.jpg

aFotó 144.jpg

aFotó 145.jpg

aFotó 149.jpg

Csak mi tomival főztünk 'bajai' módon, könnyű volt felismerni a bográcsainkat.

aFotó 181.jpg

aFotó 176.jpg

aFotó 155.jpg

aFotó 158.jpg

aFotó 167.jpg

Merzse: mocsár lett a tóból

Hétvégén kirándultunk a Merzséhez. Igazi természetjáró idő volt, a horgászbotot sajnos otthon hagytuk.

Jó pár éve jártam ennél a kis vadvíznél, akkor tavasszal éppen bőségesen volt víz a kis tóban, a vizibolhák barnás felhőkben úszkáltak bőséges táplálékot biztosítva a termetes kárászoknak. Spiccbottal, csontival percek alatt fél vödörnyi mennyiséget lehetett zsákmányolni. 

Víz most is van a tóban/mocsárban, bár a mélysége nem tűnt túl nagynak.

 

A Merzse-mocsár az egykori nagykiterjedésű „vadvízország”  utolsó hírmondója Budapest határában.

Budapest XVII. kerületében, a Liszt Ferenc (volt Ferihegy) repülőtér közelében található ez az egyik legháborítatlanabb még meglévő vizes élőhelye,  a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője. 

Természetvédelmi területté 1977-ben nyilvánították a vidék 27 hektárját,  1999-ben bővült a védettség 40 hektáros területre. A Merzse-mocsár és vidéke többször kiszáradt az utóbbi évtizedben (1996-ig rendszeresen) az aszályos időjárásnak, reptéri építkezéseknek, csatornázásoknak  köszönhetően.

A Fővárosi Önkormányzat 1991-ben elindította a Merzse-mocsár rehabilitációs programját, amely során a vizes élőhely eredeti állapotának visszaállítását tűzte ki céljául, a víz – mindenkori szükségletek szerinti – pótlásával.

Rákoskeresztúr első, 1854-ben elkészített a birtokvázlatán szerepel a Merzse-dűlő, amely 317 hold nagyságú volt, ebből 32 hold nádas, 57 hold pedig rét.  A dűlő déli részén terült el az északnyugat, délkeleti irányú Merzse-tó. A tó vize 1864-ben, Burger Márton akkori községi bíró és Székely Gyula jegyző szerint még két öl (3,8 m) mély volt, „jó halakkal”.

A  Merse szó ­– néha így is nevezik a mocsarat –, egy szláv eredetű férfi keresztnév, (valószínűleg a Miroszlav változata.) A Merzse-mocsár az 1810-es évektől a II. katonai felmérésig (1859) Mercse-Sumpf néven szerepel a térképeken, lehetséges, hogy a német felmérők félrehallották a nevét.

A Merzse-mocsár területének csökkenése, a tó elsekélyesedése a XIX. század második fele és a XX. század során folyamatosan következett be. Először csak a szántóföldek növelése érdekében kezdték lecsapolni a gazdák, majd a területcsökkenéshez hozzájárult a vasúti töltés megépítése, amely gátolja a természetes vízellátást. A környéken folyó, egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenység, az erdőtelepítések, a közeli repülőtér területének lebetonozása is csökkenti a vízutánpótlást, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az 1900-as évek második felétől jelentősen csökkent a csapadék mennyisége.

A Merzsének és környékének korábban a táplálékforrásként is szerepe volt Rákoskeresztúr életében. Fogyasztották a tó „jó halait”, de visszaemlékezésekből tudjuk azt is, hogy a mocsár árkaiban hemzsegett a csík(hal).

fotók: saját gyűjtés

kapcsolódó irodalom:

www.aquadocinter.hu/themes/Vandorgyules/pages/3szekcio/fesus_keszey_reisinger.htm

- wikipédia

http://rakoshegyi.hirlap.eu

Vacsi: sült hal újkrumplival

Szeretem a spenótos újkrumplit, sült halhoz nem is kell jobb köret.

A közepes méretű burgonyákat jól megmostam négybe vágtam, egy pici fehér bort löttyintettem alájuk (az újkrumpli sok nedvességet tartalmaz, így pároláskor vizet enged magának). Fedő alatt kis lángon pároltam, talán öt-tíz percet. 

Közben a halat készítettem elő sütéshez, vagyis a jó két órája besózott keszegeket és pár ponytszeletet elővettem a hűtőből és szárazra töröltem itatós papírral. 

A párolódó burgonyák alá egy kanálnyi vajat tettem, majd jól megmosott, a kertből frissen szedett két maréknyi spenótot dobtam rá. Ment még bele két gerezd fokhagyma, só.

A halakat paprikás és enyhén borsos lisztbe forgattam és bő olajban kisütöttem.  A keszegeket ropogósra, a ponyot aranybarnára.

A burgonyáról a fedőt levettem és a levét lassan teljesen elpárologtattam.

  

 Fehér bor dukál hozzá, bár gondolom sörrel is leöblíthető.

Címkék: hal, sült, keszeg, újkrumpli

Egy potyka

Vasárnapra kellemes időt ígértek, ezt kihasználva kilátogattam a gyúrói horgásztóra. Az útközben lévő kisbolt ahol a csontit szoktam beszerezni zárva volt, így a csaliválasztékom eléggé beszűkült.

Napijegy vásárlás, becuccolás. A halőrök szerint - mint mindig - tegnap evett a hal...

 A megszokott helyemre mentem, a tó ellenkező oldalára. Gyönyörű, napsütés, enyhe szellő, csiripelő madarak, brekegő békasereg.

Az első fél órában semmi sem történt, így elunva a semmittevést megreggeliztem, megkávéztam. Halat a körülöttem lévők sem igazán fogtak, egy-egy kárász esett csak.

A szomszéd kolléga szintén feederezett, először neki volt kapása, egy termetes kárász. Kukoricával és pellettel horgásztam, az első halam egy szép kerek dévérkeszeg volt.

Lassan beindultak a halak, a kollégával szinte felváltva fárasztottunk, de sajnos, csak kárász, keszeg volt a teríték. Aztán egyszer begörbült rendesen a botom, és úgy is maradt. Akasztás, rövid fárasztás, meglett az első potyka.

 

Mint később kiderült egyben az utolsó is.  Dél körül a halőr megejtette szokásos ellenőrző körútját, azt mondta az egész tavon két pontyot fogtak eddig, igaz az egyik egy termetesebb példány volt.

A keszeg, kárász kapások is mintha lanyhultak volna, a nap is tűzött rendesen, a fedetlen testrészeim szépen pirultak,  így egy óra körül feladtam.

Otthon az elvitt pár szebb keszeget, kárászt sütésre készítettem elő (megtisztítás után félbevágtam és jól beirdaltam), a pontyból halászlé készül. 

Lehűlés

.

 

Drasztikusan visszaesett a hőmérséklet. Az este mégis kimentem kedves helyemre pergetni egy fél órácskát, - természetesen eredmény nélkül - hacsak azt nem tekintem eredménynek, hogy az egyik belógó ágra dobott kedvenc csalimat sikerült visszaszereznem.

 

Öcsémék az este a Balatonon fogasoztak, kettőjüknek jött egy süllő - ez sem túl fényes eredmény.

Várjuk a jó időt...

Tisza-tavi hírek

Megkezdték a Tisza-tó  téli vízszintjének emelésést. A tározó töltés üteme előreláthatólag 5-7 cm/nap, a tervezett duzzasztási szint a Kisköre-felső vízmércén mért 680+10 cm lesz egyúttal az öblítő csatornákat szabályozó műtárgyakat is megnyitották.

A csuka most szombaton megszűnő tilalma után újabb kedvező hír  a ragadozóhalak horgászainak, hogy a  39/2011 NGM rendelet alapján április 30-a pihenőnap, az azt megelőző utolsó munkanap április 27-e, ezért a vonatkozó szabályok szerint a süllő és a balin április 28-án, szombaton 0:00-tól újra fogható és megtartható.

A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. csukaivadék telepítést végez ma  - 2012 április 2-án hétfőn.

Poroszló térségében 150.000 db, Abádszalók térségében pedig 50.000 db előnevelt csukaivadék kerül kihelyezésre. Az eddigi gyakorlatot tovább fejlesztve a telepítő kádak oxigén ellátása lehetővé teszi, hogy a csukákat nagy területen engedhessék  vízbe. Ezzel a szinte darabonkénti kihelyezéssel kívánják növelni a telepítés hatékonyságát.

Koratavaszi potykák

Jött a hír öcsémtől: megindult a ponty a Balatonban. Nem jönnek nagyok, de esténként fognak 8-10 darabot - ami már jó kis pecának számít.

Rég jártunk Keszthelyen, már ideje volt a látogatásnak, meg amúgy is Tomi a héten kapta meg a friss jogsiját - itt az alkalom, hogy autópályán is gyakoroljon.

 Kora délután rendben megérkeztünk öcsémékhez, ettünk pár szelet sülthalat, ittunk pár fröccsöt. A horgászsofőrré előlépett Tomi fiam fuvarozott ki hármunkat a balatonberényi strandra, majd ígéretet tett, hogy tíz körül értünk is jön.

Öcsém szerelt.

 

Csendes volt a víz, kellemes az idő, volt időnk poénkodni. A haskitoló versenyt Csaba nyerte,  igaz pici helyzeti előnnyel indult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bedobtunk és vártuk a kapást. A háttérben Karcsi.

 

Sötétedés előtt beindult az üzlet, egymás után jöttek a kapások.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karcsi jól megvilágította a botokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen a jó hal megint meglépett...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A halak többsége visszakerült a vízbe, azért tíz órára sikerült megfogni a másnapi halászlé alapanyagát, jött pár kettő körüli potyka is.

Bár a halak többsége retúr közeli méret volt, nekem sikerült kétszer is megtépetni magam.

Jó kis idénykezdő peca volt, a másnapi halászlé is finomra sikeredett.

Balatoni hírek

 

A balatoni halaknak kedvez a melegedő időjárás. Hamarabb kezdődig a süllő ívási időszaka, ezért a szakemberek háromezer mesterséges süllőfészek  kihelyezéséről döntöttek.

A Balaton emblematikus halának számító süllő szaporodására kiemelt figyelmet fordítanak, ezért egészítik ki mesterségesekkel is a természetes ívó-helyeket. A borókából készített süllőfészkekből több helyszínre összesen 3 ezret telepítenek, majd a következő hetekben fokozottan ellenőrzik azokat – mondta a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt vezérigazgatója, Füstös Gábor.

A korábbi éveknél 30-40 százalékkal több csuka-ikrát fejtek le a napokban a társaság Buzsáki tógazdaságában. Az így nyert 50 kilónyi megtermékenyített ikrából 6-700 ezer darab előnevelt csukára számítanak, ebből teljesítik árpilis végén, május elején a halgazdálkodási terv szerinti 250 ezer darabos balatoni csukatelepítést.

A szakember felhívta a horgásztársadalom figyelmét arra, hogy a süllő, valamint a balin ívási időszakra bevezetett fogási tilalma idén április 27-ig lesz érvényben. A tavalyi nagyobb számú harcsa elhullás miatt, a halfaj sikeresebb ívása érdekében április 1. és június 30. között pedig teljes körű harcsafogási tilalmat rendeltek el.

A Balatonnál tavaly a korábbi évinél 15-20 százalékkal több horgászengedélyt adtak el, az ebből származó 450 millió forintból fedezik a haltelepítések és halőrzés költségeit. A horgászturizmus fellendülését a BHNp a három horgásztaván is érzékelte, ahol két-háromszorosára nőtt a forgalom. Füstös Gábor szerint a siker oka a kedvező időjárás mellett, hogy a fokozódó ellenőrzéseknek és a fejlesztett halőrzési technikának köszönhetően nőtt a legálisan horgászók horgászzsákmánya.

Az aszály komoly gondokat okoz a cég tógazdaságainál, emiatt bizonyos haltelepítéseket még a tél beállta előtt kényszerült teljesíteni. Az elmaradt esőzések miatt márciusra sem jutott elegendő víz a vízgyűjtőkről az irmapuszati tógazdaságba, ahol a nyolcból három tó jelenleg is üresen áll. Ha a tavaszi, illetve nyár eleji esőzések nem fordítanak a helyzeten, a társaság intenzívebb gazdálkodással, illetve végső esetben vásárlással biztosítja majd a balatoni haltelepítésekhez szükséges halmennyiséget - tette hozzá a vezérigazgató.

forrás: MTI

Ívás - süllő

A tavasz talán kicsit késik az idén, de a süllő is lassan megkezdi nászát.

Aktuális ez az írás, - leporoltam:  

A süllő (fogassüllő) a csukánál majd egy hónappal később ívik, fogási tilalmi ideje március 1 -április 30-ig tart. A süllő ívása vízhőmérséklet függő. Általában kivárja a 10-14 °C hőmérsékletű vizet, horgászmegfigyelések szerint ez sokszor egybeesik a kajszibarack virágzásával.

Párosan ívó hal, ikráját nád, fűz, éger, vagy más fa, esetleg más parti növények víz alatti finom gyökérszőnyegére rakja. A hímek az ívási időszakban, (amikor az adott víz hőmérséklete eléri a 8-10-12 °C-ot), kiválasztják a megfelelő  ikrázóhelyet. A helyet (fészket) - 30-80 cm átmérőjű terület - farkuk legyezőszerű mozdulataival megtisztítják a lepedéktől, iszaptól. 

  

A hímek ezt a megtisztított "fészket" őrzik fajtársaiktól és a többi haltól, ellenben  igyekeznek ikrás süllőt csalni a fészekre. Érdekes a hívogató tánc is: fejük szitáló mozgatásával próbálják odacsalogatni a nőstényt.

 

Ha ez sikerül a hím először szinta körbeudvarolja a nőstényt, szorosan gyorsan körbeúszkálja. Megnyugszanak, a hím és a nőstény a fészek fölött fejükkel a másik farka felé párba állnak. A násztánc ilyen helyzetben szorosan a fészek fölötti néhány, percenként változó irányú lassú forgás. Szinte tánc. Időtartama fél óra, de akár másfél is lehet. Ez idő alatt a nőstény összes ikráját lerakja. Az egész testen végigfutó remegés kíséri az ivartermékek kibocsátását. A párok legtöbbször hasonló nagyságú példányokból alakulnak, de testesebb ikrások kisebb hímmel is összeívnak.

A szikállományban zsírgolyót tartalmazó ikrák ragadós héjukkal azonnal a letisztított aljzathoz (gyökerekhez) tapadnak. A termékenyülés általában nagyon jó - 85-95%.  A hím -tejes 5-8 napon át egyedül őrzi az ikrával telt fészket. Távol tartja az ikrafaló halakat és közben mellúszóival friss, oxigéndús vizet áramoltat az ikrákra.

 Az embriófejlődés időtartama kb. hét nap. A kikelő süllőlárvák teljesen pigment nélküliek, átlátszóak, hosszuk 5-6 mm, aktív vertikális mozgással úsznak, illetve süllyednek. A 3-4 nap után szemük, fejük és gerinccsatornájuk pigmentálódni kezd, majd száj- és végbélnyílásuk fejlődik. Az ikra és a lárva 7-16°C vízhőmérséklet között nincs veszélyeztetve, az optimum 12-16°C. Fontos feltétel az optimális oxigénellátottság.

Egyes vizekben a süllőivadék-állomány egy része - a későn születettek vagy a parazitákkal nagyon fertőzöttek - a 4-5 cm testnagyság elérésekor már nem talál megfelelő méretű haltáplálékot. Ilyenkor ezek az "elkésett" példányok egész nyáron át plankton, esetleg vízirovar fogyasztására kényszerülneik és az ősz végéig csupán legfeljebb 10 cm hosszúra nőnek. Az ilyen visszamaradt ivadéknak a tél folyamán nagy százaléka elpusztul, vagy a nagyobb ragadozók áldozata lesz.

 

Címkék: süllő, ívás, halnász

Szezonzáró

Enged a tél a szorításból, az időjósok szerint enyhül az idő,  a következő napokban melegfrontok rohangálnak majd össze-vissza, és napokon belül eltűnik a jég. 

A hét közepén a Tisza-tónál még komoly éjszakai fagyok voltak, le is mentünk hármasban (Robi, Ned és jómagam) egy szezonzáró lékelésre.

 

A Kis-Tiszán is még biztonságos volt a jég.

 

A tározó. Merre induljunk?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis pihenő félúton.

  

A jég sem mindenhol egyenletes.

 

Talán a szél tolta így össze ezeket a hatalmás táblákat a tározó közepén. Félelmetes látvány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lékhorgászathoz elengedhetetlenül szükséges célszerszám a lékfúró.

 

 

 

 

Robié az első hal: 2,17 kg-s süllő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nednek is volt egy félbemaradt kapása, nálam semmi mozgás. Bezzeg Robinál újra kapás. 

 

 

 

 

 

 

 Gyereksüllő, ment is vissza.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tíz óra után egy hosszabb kapásszünet következett, csak a halőrök látogatása törte meg az egyhangúságot.

 

Csendélet.

 

Nem adtuk fel, fúrtunk leket közel és távol, mélyebb vízen és sekélyben, de nem volt érdeklődés. Aztán délután a távolabbi botom úszója eltűnt, egy kettes csuka volt az érdeklődő. Természetesen horogszabadítás után rögtön ment vissza.

 

A naplementés szűrt fényű időszakban volt még egy kis bizodalmunk, de sajnos több kapásunk már nem volt. Kellemes nap volt, sajnos kevés hallal.

Lékelt süllő

Jött a hír, hogy a Tisza-tavon a lékhorgászok el-el kapnak pár jobb süllőt is, Robi horgászhaverom kapacitált, hogy menjünk lékelni. Nekem más programom szerveződött a hétvégére, így Robi egy nemhorgász haverjával ment le. 

 Robi rövid összefoglalója:

"A töltésen leparkoltunk, majd a rituális 'pályinka' ivás után szánkóra pakoltunk. Az út nem volt túl kellemes a szél bordázta  jégen. Egy picit be is rezeltünk amikor az egyik morotva közepén megláttuk, hogy egy kutya nagy rianás megy keresztbe előttünk, és ahogy közelítettünk jozzá recsegett ropogott az egész. No, ittunk  megint egy kis pályinkát és így felbátorodva átmentünk azon is. 

A tutinak látszó helyen lecuccoltunk.  Lékfúrás, egy korty pálinka. Alig múlt el pár perc  a második lékben kapás, kijött egy kilós forma süllő. Gondoltam: ez egy erős nap lesz,  - visszaraktam. Aztán a harmadik lékben megint kapás, - sajnos elkapkodtam, nem akadt meg.  Új leket fúrtunk,  a negyedikből  megint egy jó kilósforma jött, azt is visszaraktam. Folyamatosan fúrtuk az új lekeket, de az ötödiktől úgy a  huszadikig semmi ....  

Kezdtem bánni a c&r-t.

Azokon a részeken ahol ősszel jól fogtam ott sem volt egy mozditás sem, úgyhogy
összepakoltunk, és visszamentünk  a legelejére. Az első léken semmi, a második
léken jött a kapás, odaadtam a botot a jóembernek, hadd legyen egy jó 
napja.

Ügyesen kivárt, jókor vágott be, miazmás, aztán kikurblizott egy
négyhuszas süllőt, de ennek örömére már nem ittunk pályinkat mert  elfogyott. Aztán meg már nem történt semmi.  A rianás visszafelé még aggasztóbban recsegett, előkerestük a kötelet  is az átkeléshez. Kint a parton az autónál már várt  a halőr meg egy rendőr, igazoltattak, miegymás. Mondták hogy a nyolc autóval  jött csapat kihozott összesen 5 jó süllőt. Akkor nekünk jó napunk volt! "

 

A szánkó elengedhetetlen tartozék:

 

Ezzel a résszel nem bírt a fagy:

 

A lékhorgász magányossága:

 

Mélyre nyelt:

Jégre lépni szabad

 

 

 

Az az általános vélemény, hogy minimum 10-12 centiméter vastag jég kell ahhoz, hogy az ember nyugodtan rámehessen a jégre.

 

 

 

 

Lássuk mit mond a törvény, (a jégvastagságot nem számszerüsíti) idemásolom a Hatályos Jogszabályok Gyűjteményéből az idevágó részeket:

46/2001. (XII. 27.) BM rendelet

a szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 101. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

...

 

5. § (1) A szabad vizek jegén tartózkodni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá.

(2) A szabad vizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, illetve nem mozog.

(3) Tilos a szabad vizek jegén tartózkodni:

a) éjszaka és korlátozott látási viszonyok között;

b) járművel, a biztonságos munkavégzés kivételével;

c) kikötők és veszteglőhelyek területén;

d) folyóvizeken.

(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek és tilalmak nem vonatkoznak a folyókon kialakult jégtorlaszok megbontását - jégkár megelőzése vagy elhárítása céljából - végző szakszemélyzet tevékenységére.

6. § (1) Aki jégen jégkitermelést folytat, vagy a halak oxigén ellátását biztosító, 1 négyzetméternél nagyobb léket vág, köteles a jégmentessé vált területet 1 méteres magasságban elhelyezett, legalább 10-10 centiméter széles, piros-fehér csíkozású korláttal ellátni. A kihelyező a jégmentessé vált területet jelző eszközöket köteles eltávolítani a figyelmeztető jelzés elhelyezésére okot adó körülmény megszűnésekor.

(2) Aki a jégen 1 négyzetméternél kisebb léket vág, köteles a jégmentessé vált területet legalább 50 méterről jól felismerhető módon megjelölni, amelyhez a vízparton található természetes anyagokat (pl. nád, sáskéve, száraz ágak) is fel lehet használni.

(3) Jégkitermelés vagy más jégen történő munkavégzés esetén a munkáltató köteles figyelőszolgálatot szervezni és mentő eszközöket biztosítani.

7. § (1) Ez a rendelet 2002. január 1-jén lép hatályba.

map showing estimated change in total Antarctic mass from 2002 to 2005

Jéghelyzet

Folyóink:

Duna: 60-70% zajló jég  5-15 cm vastagságban

Tisza: összefüggő álló jég, 10-20 cm vastagságban

 

Tavaink:

Balaton:  összefüggő álló jég, 17-22 cm vastagságban

Velencei-tó: összefüggő álló jég,  14-20 cm vastagságban

Tisza-tó: összefüggő álló jég,  15-20 cm vastagságban

Az adatok tájékoztató jellegűek, a folyók, tavak különböző pontjain, a környezeti tényezők függvényében (nádas, melegvizes forrás, stb.) a jégvastagság a megadottaktól  eltérő lehet.

Téli álom - vermelés

A hazai nagyobb vizek egyik érdekes tulajdonsága, hogy sohasem fagynak be fenékig. Ha figyeltünk fizikaórán, akkor tudjuk, hogy a plusz négy fokos víz a legnehezebb, tehát télen a vízfenék körül mindig ennyi a hőmérséklet, még akkor is, ha a felszíni víz nulla fokos, azaz befagyott. Ez a vízben élő élőlényeknek - köztük a halaknak - mondhatni létkérdés, hiszen igen nehezen viselnék el, ha megfagynának.

Sokszor halljuk: a halak "elvermelnek" az iszapban.

A vermelés különben nem feltétlenül jelenti azt, hogy a halak beássák magukat az iszapba és szuszogva téli álmot alszanak mint a medvék, hanem csak annyit, hogy a víz aljára mennek le, egy nagyobb gödröt, vermet keresnek maguknak. Az életfolyamataikat, anyagcseréjüket lecsökkentik egy minimális szintre, nem táplálkoznak, és lehetőleg nem is mozognak.

Folyóinkban a halak a kevésbé áramlós részeket, viszzaforgókat, mély langókat, állóvízű öblöket keresik meg, hogy minnél kevesebb energiát kelljen a helybenmaradáshoz befektetniük.

Tavainkban azok legmélyebb pontjain telelnek át a halak. Olyan helyeket keresnek, ahol a vízhőmérséklet egész télen állandó, és a ragadozók megjelenésére is kevés az esély. A Balatonban ilyenek például a hajóállomások kotort öblei, a hajózó útvonalak marásai, és a tóban természetes úton kialakult mély gödrök, kutak.

Azonban nem minden halunk vermel télen.  Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy ragadozó halaink nem vermelnek (kivéve a harcsa), míg a békés halak  a táplálék eltűnésével és a víz lehülésével arányosan csökkentik aktivitásukat.

 

Tiszai peca

Holnap halnap? - jött a rövid de lényegretörő kérdés Robitól. A tározóra nem tudunk menni, így csak az élő Tisza marad. Egy kicsit még vaciláltam aztán igent mondtam.

Poroszló után megnéztük a Szartost, a nagy munkálatok a töltésről nem látszottak, csak a szárazon maradt csónakok.

 

Kilenc körül a Szabics kikötőből indultunk.

 

A nap nehezen törte át a reggeli párát, hideg volt rendesen.

 

Az ígéretes pályán első dobásra leakadtam, és beáldoztam kedvenc twisteremet. Csorogtunk és emelgettünk. Kapás nélkül. Aztán megint motoroztunk.

 

Egy zátony utáni sekélyebb részen, olyan ötös vízben nekem jött az első kapás. Ránehezedett, bevágtam, jött pár métert aztán lemaradt. Pehh.

Robinak is, nekem is volt még pár maszatolós kapásunk, de már kezdtünk belenyugodni, hogy ezen a napon nem lesz halas a kezünk. Pedig Robi mindent kipróbált: még a 'süllőre sleppelés' módszerét is bemutatta.

Visszamentünka zátony utáni részre, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Robi halat fáraszt.

 

Jé, egy süllő! Pedig már kezdtem azt hinni teljesen kiveszett a Tiszából.

 

  

Nem nagy, de süllő! Ő érte jöttünk.

Ittunk egy forró teát, majd újult erővel folytattuk a pecát. Egy part melletti törést vallattunk amikor kaptunk még egy-egy odaütős kapást, de halat már nem. Ennyi járt mára.

A visszaúton sem volt melegünk, a lenyugvó nap szelet jósolt másnapra: vörösre festette az ég alját. Hidegfront jön, itt a tél!

Konzerv hal

Egyik este kezembe akadt két szardínia konzerv, pár perc alatt össze is dobtam a vacsorát. Felkockáztam két közepes fej vöröshagymát, mellé öntöttem a szardíniákat, tettem bele két nagy kanál tejfölt és jól összekevertem.

A halak paradicsomos szószban voltak, csak kevés csípős kecsapot tettem a masszához, picit sóztam, borsoztam, pár csepp citromlét facsartam bele.

Ropogós, meleg pirítóssal isteni finom volt.

Szezonzárás

Tisza-tó is téli pihenőre tér. Az ünnepek előtti héten a mi kikötőnket bezárják, kiszedik a csónakokat a jég elől.

 

Reggel ilyen havasan fogadott a csónakom:

 

Az idei szezon nem volt rossz, ma mégsem lesznek csúnya halas képek...

 Kellemes karácsonyi készülődést mindenkinek!

süti beállítások módosítása