Egyik nap keszegeztem egy jót. No jó, pontyot is fogtam volna, de sajnos a potykáknak más elfoglaltságuk akadt.

Hazaérve gyorsan megtisztítottam a pár elhozott sütőbe szánt egyedet. Beirdaltam, besóztam őket, lisztben megforgattam és már sütöttem is.

Mikor az egyik oldaluk megsült  megkentem őket a nemrég házilag készített csípős paprika darálékkal/krémmel és egy hirtelen ötlettől vezérelve megloccsantottam őket musttal. Igen, friss tegnap készült saját musttal.

Csak úgy sistergett a sütő! Szép pirosra sütöttem őket. Már a tányéron nyomtam rájuk pár csepp citromot, musttal kevert vörösboros fröccsöt ittam melléjük.

Csocsóbajnokságot rendeztünk, a döntő előtt csevapot sütöttünk.

Péklapáton, nagyon kevés zsíradékon. Finom lett, a tálalásról megint nem készült fotó - objektív okok miatt. :-)  Az éhség nagy úr!

Még mindig jó hírek jönnek a Tisza-tóról, fogogatják a süllőt, sőt éjszakai süllőzés közben szép balinokat is fognak.

Koradélután indultam, nem siettem.

Poroszlón a csónak egykedvűen ringatózott a kikötőben a rucaöröm-tenger közepén. Beállítottam a legújabb szerzeményemet az Ikeás műanyag horgász széket, bepakoltam, és irány a tározó.

A vízen mindenütt rucaöröm.

Az volt a terv, hogy majd motorozgatok, nézelődök egy kicsit, és majd kint a tározón fogok csalihalat. A nézelődés működött, a snecifogás nem. Kénytelen voltam visszamotorozni a jól bevált sneciző helyemre, itt spicbottal pár perc alatt  összeszedtem a szükséges mennyiségű kishalat.

Szinte még délután volt, de már több csónak is beállt a süllőzésre. Találomra megálltam egy bíztató helyen, az aljzat kemény volt, a vízmélység a megszokott.

Robi az előző napokban több balint fogott, és mivel tudom, hogy ő főleg élőhallal csalizik, ezért elkerülendő a balinokat én fűzött snecivel próbálkoztam.

Még teljesen világosban amikor a második botomat kezdtem el szerelni a  jelzőkarika váratlanul koppant a bevetett boton. Világosban ilyen mohó kapást csak balin produkálhat, bosszankodtam is egy sort, hogy miért piszkálják a süllőcsalimat.

Én lepődtem meg a legjobban amikor a csónakhoz ért a hal, egy jó másfeles süllőgyerek. A csali a szája szélében fityegett, meríteni kellett volna gyorsan, ha a merítőm nem a botzsákban pihent volna. Az ilyen 'volna' dolgok rosszul szoktak végződni, a süllő is ficánkolt kettőt, aztán lelépett.

Bizakodva dobtam újra: ha már világosban így eszik a süllő, mi lesz még itt az éjszaka?

A világítópatronokat készítettem amikor megint egy kirohanós kapás - ez már tényleg balin volt. Még a vízben kivettem a szájából a horgot, és rögtön dobtam is vissza. 

Aztán lassan besötétedett.

Kilenc körül, ahogy a nagykönyvben meg van írva szép lassan felkúszott a kapásjelző, kevés nyeletés után el is indult a hal. A bevágás ült, nem volt nagy küzdelem, gyorsan megszákoltam a szűk kettes süllőt.

Mélyre nyelte a csalit, ugyan kíméletesen felkantároztam, de rövid időn belül feladta.

Újradobtam, a másik horgon is csalit cseréltem, de több érdeklődés már nem volt. A környékemen lévő horgászok is pakoltak, én sem erőltettem - kellemes este volt.  

Negyedszer rendezték meg idén Izsákon a Páros Halfogó Kupát.

Ez egy rendhagyó verseny, éspedig az a  különlegessége, hogy a kétfős csapatok versenyzői szabadon választhatják meg a horgászmódszert, amellyel versenyeznek.

Horgászhatnak fenekezve, vagy úszós módon, ezen belül lehet  bojlis, match, feeder, spicc, vagy akár rakós bottal való horgászat. Ez így nemcsak a horgászok versenye, hanem a módszerek is megmérettetnek.

Szombaton, szeptember 17-én került sor a versenyre, a Matula Team (Horváth Csaba öcsém is Zsittnyán Tamás) is nevezett, természetesen kedvenc módszerüket a Method feeder technikát alkalmazták.

A fiúk a versenypályáról előre tudták, hogy egyik szektorban szépen lehet majd halat fogni, míg a másik haltalan pálya - tehát mindkettőjüknek bőven lesz dolga: egyik bizonyíthatja tudását és felkészültségét halfogásból , míg másiknak a kevés kapásból a haltalan részen kell kihozni a maximumot: megfogni a "HAL" -at.

Mivel mindketten sokkal jobban szeretnek halat fárasztani, szákolni, nagy pontyokkal kamerába mosolyogni mint órákon keresztül feszült figyelemmel kapásra várni, sok munkával, de nem látványos horgászattal eredményt elérni, -  így pénzfeldobással döntöttek: Csabáé lett a halas szektor, Tomié a haltalan.

 Egy testközeli beszámoló Tomitól, úgy is mondhatnám: elfogtunk egy levelet.

Az ettől az évtől életbe lépett új szabályok értelmében a tó keskeny illetve a széles részen is kellett horgásznunk, így reggel pénzfeldobással döntöttük el, hogy ki hol fog versenyezni. A sorsoláskor a széles részen a 43 – as, míg a keskeny részen a 17- es számot sikerült kihúznunk, ami azt jelentette, hogy a széles részen - a tó leghátsó harmadában - fog versenyezni Csabi, míg a keskeny rész közepén én horgászhattam.

Előzetes információink alapján sejtettük hogy gyengén fog enni a hal, és ennek alapján állítottuk fel a taktikánkat az általunk használt match method feeder módszerhez. Az etetőanyagunk halas jellegű volt, míg csalinak csemege kukoricát és halas, illetve édes jellegű pelleteket használtunk. Minimális 6-7 etetődobást végeztünk az etetésre szánt idő alatt, majd 8 – kor kezdődhetett a verseny.

Szokásos módon mobilon tartottuk egymással a kapcsolatot, az első fél óra után egyikőnknél sem volt még érdeklődés a felkínált csalik iránt. Negyven perc elteltével  törte meg a csendet Csabinál az első ponty, majd ezután kisebb nagyobb megszakításokkal ugyan, de folyamatosan tudta fogni a halakat.

Amíg Csaba szépen haladt előre addig én a keskeny részben próbálkoztam, sajnos kevés sikerrel. Az sem vígasztalt igazán, hogy körülöttem a  versenyzőtársaim sem tudtak halat fogni. Mozdulatlan volt a bot, érintetlen a felkínált csali, lehetetlennek tűnt kapást kicsikarni. Közel öt (!) órát ültem úgy, hogy közben két kárászt sikerült csak fognom.

Nem ehhez szoktunk. Szerencsére Csaba folyamatosan bíztatott, lelkesített, bizonygatta, hogy biztosan nálam is bejön majd a hal. Valahol legbelül én is bizakodtam, hogy sikerül pontyot is akasztanom hiszen az etetőanyagunk szépen működött Csabánál a széles részben, a csali is ki volt találva, így nem volt szabad kiesnem az ütembő,l csinálnom kellett tovább a pecát a kitalált taktika szerint.

Mindenki tudta, hogy ebben a szektorban akár már egyetlen ponty is elég lehet a szektor első helyek valamelyikére, de a verseny vége vészesen közeledett. 

12:45 - kor elgörbült ismét (harmadszor) a feeder botom spicce. Első gondolatom, az volt, hogy három kárásszal még akár bármi is lehet, de nem volt időm végigvinni a gondolatmenetet.

A bevágást követően a hal szinte kivette kezemből a botot, mit mondjak: éreztem, hogy jó hal van a horgomon. Az egész napi haltalanság után szinte minden idegszálammal a fárasztásra koncentráltam. Precíz és óvatos 10 perces fárasztás után sikerült megfognom az egyetlen pontyomat, ami - mint kiderült - a verseny legnagyobb hala lett.

A két kárászom, illetve ez a ponty a szektor második helyezést jelentette számomra, míg Csabi több mint 42 kg - os fogása - a pálya legnagyobb fogott súlyával - szektor első helyet ért.

fotó: Gerencsér Péter

A szektor eredmények alapján öszesen így három pontot szereztünk,  több mint 56 kg halat sikerült begyűjtenünk, ami a verseny megnyerését jelentette.

Nagyon örültünk ennek a győzelmünknek is, hiszen ezzel együtt ebben az évben három rangos páros versenyen vettünk részt és mind a hármat sikerült  megnyernünk.

Most is egy nagyon nehéz versenyen vagyunk túl, és tanulságként annyit biztosan le lehet vonni:  mint minden versenyen most is minden egyes halnak óriási jelentősége volt, minden egyes halért  külön meg kellett küzdeni. Az előre belőtt jó taktikát nem szabad feladni, bízni kell az embernek saját magában és a csapattársában. 

- Hallottad, a Sanyi szép süllőket fogogat a Rebencén!

Ez a mondat a tisza-tavi Csicsman kikötőben ütötte meg a fülemet. A horgászok köztudottan szeretnek titkolózni, halfogásokról az aktuális információ nagy kincs, aki csak ritkán tud horgászni az bizony a horgászboltosoktól, kikötősöktől, kollégáktól kénytelen infót beszerezni.

Igen, lehet süllőt fogni a Tisza-tavon. Tulajdonképpen a tározón bárhol próbálkozhat az ember, kemény talajt, minimum másfeles vizet kell keresni. A módszer a klasszikus fenekezős süllőzés: élő küsszel, vagy döglöttel, lebegtetve, fűzve, esetleg kifordítva, vagy megtaposva.

Horgászkollégámmal Robival délután spiccbottal komoly küszcsapatot tereltünk a csalihaltartó vödrünkbe, (egyesek szerint az éjszakai süllőzésnél komoly csalogató hatása lehet a vízbe tett csalihaltartóban fröcskölő kishalak tobzódásának) de sajnos még világosban sikerült a küszök nagy részét szélnek eresztenünk. A hullámzó víz kinyitotta a vödör tetejét, így elmaradt a csalogató tobzódás, összesen hét küsszel vágtunk neki az estének.

Az első maszatolós kapás nálam jelentkezett, szinte csak centiket emelgette, visszaengedte, aztán otthagyta, ehhez képest Robi egy perc múlva minden cicó nélkül bevágott és kiemelt egy szűk kettes süllőt.

Gratuláltam, de nem maradt időm elmélkedni: a másik botomon nekem is hal jelentkezett. Percekig nyelettem aztán komótosan de biztosan megindult a halam. Rövid fárasztás után szákoltam a kecses jószágot.

Robinak még volt egy gyanús kapáskezdeménye, de hal már nem lett belőle. Igazságos döntetlennel zártuk a napot, éjfél után értünk haza.

Egy versenyt megnyerni, bajnoknak lenni nem könnyű dolog, de az igazi nagy feladat következő évben a címet megvédeni a trónkövetelőktől. Egyetlen versenyen való jó szereplés lehet akár szerencse dolga is, de  több megmérettetésen bizonyítani már nem véletlen. Egy versenysorozatban mindig mindenki az előző bajnokot figyeli, tőle szeretné ellesni a 'titkot', az ő taktikáját elemzi, mert a bajnoknál kell jobbnak lenni, a bajnokot kell legyőzni. 

A tavalyi  I. Haldorádó Préri Feeder Kupát a Matula csapat (Horváth Csaba – Zsittnyán Tamás): megnyerte, természetesen az idei versenyen  (augusztus 27-én és 28-án a Préri horgásztavon került megrendezésre  a II. Haldorádó – PV TV Páros Feeder Kupa) is indultak.

A 40 csapat számára meghirdetett versenyt ismét a Préri horgásztavon rendezték. A versenypályát az igazságos díjazás érdekében 8 db tízfős szektorra osztották, olyan módon, hogy a 40 csapat egyik tagja az egyik oldalon, míg másik tagja a vele szemközti oldalon helyezkedjen el.

Az első napon öcsém Csaba a  „C” szektorban kiválóan horgászott és  83,48 kg-ot mérlegelve biztosan nyerte szektorát.

Tamás a pálya talán legnehezebb „E” szektorába sorsolt, de szintén bravúros horgászatot bemutatva 75,14 kg halat fogva nyerte azt, miközben a szektorában hatan is hal nélkül maradtak.

Az első forduló után igen szoros helyzet alakult ki az élen álló csapatok között. A Matula Team Keszthely és a Haldorádó Feeder Team pontegyenlőséggel (2-2 hibapont),  állt az élen, csupán egy ponttal lemaradva követték őket a Halhúzók. Mindenki izgalommal várta a vasárnapi második fordulót. 

Ez a forduló is sorsolással indult, irányítottan: az első napon szélső helyen horgászók húztak elsőként, majd az előző napi sorrendhez képest fordítottan zajlott tovább a sorsolás. A csapattagok helyet cseréltek, aki előző nap a keresztgáton horgászott, az a második fordulóban a büfé felőli oldalon húzott helyet, míg csapattársa fordítva.

Tamás most a „C” szektorban bizonyíthatott, szó szerint: hiszen nem volt könnyű dolga, mellé sorsolták  az előző nap 3 szektorgyőztesét és 2 szektor második versenyzőt is. Tényleg minden szákba terelt halnak jelentősége volt, azonban Tomi kiválóan horgászva 91,24 kg hallal nyerte szektorát.

Csaba a „G” szektorba sorsolt, ismételten nagyot horgászott, - és nyert, mégpedig a versenyen az egy fordulóban fogott legtöbb hallal, vagyis pontosan 113,02 kg-os fogásával.

Nagy volt az öröm: a bajnok megvédte címét. A Matula fölényesen,  a lehető legkevesebb hibaponttal végzett az élen:

1. Matula Team Keszthely: Horváth Csaba – Zsittnyán Tamás: 362.880 g; 4 p; 87 db hal
2. Lantos Mix Feeder Team: Ladányi Béla – Vass Péter: 251.300 g; 7 p; 59db
3. Halhúzók: Kurucz Dávid – Pál Örs: 229.620 g; 8 p; 47 db
4. Majd lesz nevünk Team: Gombás Gábor – Molnár Tamás: 170.160 g ;8p; 39 db
5. Zalaapáti Team: Kiss Péter – Hertmann László: 158.130 g; 8 p; 44 db
6. Haldorádó Feeder Team: Döme Gábor - Sisa József 220580g 10p 49db

A díjazottak

(fotó: Haldorádó)

Bár ez csapatverseny volt, egyéniben is díjazták a versenyzőket, ami szintén Matula fölényt hozott:

1. Horváth Csaba: 196,5 kg; 2 p; 43 db
2. Zsittnyán Tamás: 166,38 kg; 2 p; 44 db
3. Ladányi Béla: 154,94 kg; 3 p; 39 db
 

A legjobbak

(fotó: Haldorádó)

A  haldorádó horgászportálon a versenyről a beszámoló és egy videó itt tekinthető meg.

Poroszló egyik nevezetessége volt a majd száz éves vendégfogadó: az Öreg Pákász.

Csak volt.

Így nézett ki...

 Most pedig így mutat....

A nádfedeles étterem tegnap délelőtt égett le, délután, ottjártamkor épp az utolsó tűzoltóautó is elvonulóban volt, csak az üszkös maradványok feketéltek.

Süllőfilét, hal-fatányérost egy jó ideig biztos ott nem ehetünk.

hír:

Szerda délelőtt fél 10 körül kezdett lángolni a poroszlói Öreg Pákász étterem.

A tiiszafüredi tűzoltóság I-es egysége és egy vízszállító tíz percen belül a helyszínre érkezett és azonnal II. kiemelt riasztási fokozatot rendelt el. Körülbelül húsz perc múlva érkeztek meg az egri és a karcagi tűzoltók. 

A lángokat 11.19-kor sikerült megfékezni. A főúton több órán át tartottak  az utómunkálatok. Az akcióban 6 fecskendő és 30 fő vett részt. A keletkezett kár közel 100 millió forint.

Forrás: heol

Vízre tettük, kezdődik a szezon. A műgyantával borított csónak nem igényel különösebb karbantartást, azért én most egy kicsit belülről rendbe raktam.

Kitisztítottam, lesikáltam, aztán 5 liter lenolaj, egy liter vékony lazúr keverékével alaposan lekentem.

A munkához igazi száraz, meleg időt fogtam ki, csak úgy szakadt rólam a víz - igaz a faanyag is jól itta magába az olajat.

Azért pihentünk is, vagyis kirándultunk: csináltunk egy klasszikus csónakos Tisza-tó túrát.

A jól bevált útvonal: Poroszlóról fel a Kis-Tiszán ki az élő Tiszára, ott fel a hídig. Ebéd a Fehér Amúrban, aztán strandolás az élő Tiszán. majd vissza a VI.-os öblítőcsatornán a tározóra. 

A nagy melegben a tározó is csendes volt.

Napnyugtára pedig még az enyhe szellő is megállt.

Apai nagyapám dunai vízimolnár volt. Nagyon sokat mesélt a molnárkodásról, a malomról, sokmindent tudok az őrlés menetéről, de vízimalmot sajnos élőben nem láttam. Náluk voltam mikor újságíró jött nagyapámhoz és a vízimalmokról kérdezte, láttam szép rajzokat és régi megsárgult fotókat különféle malmokról. Jártam szárazföldi malomban nemegyszer, éreztem a finom liszt mindent belepő illatát, láttam a dohogó őrlő gépeket, de vízimalmot nem láttam.

Mohácson volt egy kezdeményezés, hogy  építsenek egy hajómalmot, de az építkezés megakadt. 

A II. világháború végén Mohácson 5 malom mûködött a korábbi 28-ból. A visszavonuló német katonák, azonban elsülyesztették ezt az öt malmot is. A mohácsi Hergenrõder János, molnár a Dráváról vásárolt egy malmot a háború után és Mohácson 1950-ig, az államosításig üzemeltette. Az államosítás után Mohács – szigeten, a Gurgyóban száraz dokkban üzemel, mint daráló és késõbb megszûnik. Ennek a malomnak a mintájára tervezi a Mohácsi Vízimalom Egyesület megépíteni a hajómalmot. A malom három fõ részbõl áll. A fõhajóból, mely magában foglalja a malmot. A lapátkerékbõl, mely a meghajtást biztosítja. A völgyhajóból, mely a lapátkerék másik felfüggesztését tartja.

Ezzel szemben Ráckevén sikerült a régi rajzok/fotók alapján megépíteni egy hajómalmot.

(A malom honlapja itt érhető el.)

 Már többször láttam kívülről a malmot, most volt egy kis időm belülről is megnézni.

Idézet Mendele Ferenctől: „Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz.-i hajómalmot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. A másik, viszonylag épen megmaradt hajómalom (Pakson) 1959-60 telén dőlt össze. Jelenleg már csak négy hajómalom műemléki védelmét tudjuk biztosítani, ezek közül háromnak a házhajója is csak részben van meg. Viszonylag legépebben a ráckevei Gyurcsik-féle (12. sz.) hajómalom maradt meg a soroksári Duna-ágban.” 1962-ben a műemlékként felújított Gyurcsik-féle hajómalom az akkori Ráckevei piacsétány mellett volt kikötve.
Míg 1967-68 telén a völgyhajót megroppantotta a jég, és magával rántotta a házhajót is. Mindkét hajó elsüllyedt. Tavasszal búvárok segítségével átvontatták a szembepartra (mai szabadstand területe), ott szédszedték, és a Szentendrei Skanzenbe szállították. Ráckeve város képviselő testülete felhívására 2006. őszén egy turisztikailag felhasználható és Ráckeve történelméhez kötődő létesítmény építésének ötletét kezdeményezték. Lakossági kezdeményezésre, a ráckevei vízimolnárság hagyományainak felélesztésére, „jelképünk volt és lehetne” gondolat mentén éledt fel ismét a ráckeveiek kedve a valaha volt vízimalom újbóli megépítésére. A gondolatokat tett követte. A malom kialakítása a megmaradt írásos emlékek, fotók, rajzok alapján történt. Az irányelv az volt, hogy minél jobban közelítse meg a látvány az eredeti hajómalmot. Kialakítását úgy tervezték, hogy ténylegesen lehessen lisztet őrölni, s az megtekinthető legyen, mintegy „üzemlátogatás” szerűen. Az őrléshez szükséges energiát immár a villamos hálózatból nyeri a malom.

A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom – pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom – sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhez kötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig, éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett „telelő”-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízkerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót.

Kellemes élmény volt a látogatás. Jó volt érezni a 'molnárszagot' hallani a gépek duruzsolását. Odaképzeltem nagyapámat... szinte hallani véltem jól ismert szuszogását, láttam lelki szemeim előtt ahogy elkapja a liszttel megtelt zsákot, kemény kezével összerendezi a zsák száját, egy gyors mozdulattal beköti, és mint egy kis semmiséget ügyes mozdulattal szikár vállára veti... 

Kedvelt, és igen finom étel Horvátországban a girice, egy gyufaszálnagyságú szardellafajta, amit citrommal tálalnak.

Szinte mindenhol ezt a fenti tipikus szöveget olvashatjuk ha a girice után érdeklődünk. A girice tulajdonképpen előétel, meccsnézés közben sörkorcsolyának is ideális, de főételként is megállja a helyét. 

Elkészítése tényleg pofon egyszerű:

A halak konyhakészek, nem kell tisztítani, sem belezni őket. Néhány evőkanálnyi lisztet egy kis zacskóba teszek, a fagyos halacskákat beledobom és jól összerázom őket. (Úgy is mondhatnám: kevés lisztben megforgatom a halacskákat).

Ezután felforrósított, bő olajban jó 5 perc alatt megsütöm őket. Általában több részletben, mert így könnyebben kezelhetőek. Szűrőkanállal papírtörlőre szedem a halacskákat, majd megsózom.

  Friss citrom levével bőségesen megöntözöm a még forró halakat. Majonézt vagy tartárt adok mellé. 

És most megint a fogas kérdés: mit igyunk hozzá? (Ugye Tomi?)  :-)

A dalmátok nehéz vörösbort ajánlanak, de mint tudjuk a halhoz illik a könnyű fehérbor is, a német ajkúak bizonyosan sört kérnek mellé, a fiatalkorúknak pedig  limonádét ajánlanék. 

Pár napot a Ferenc-csatorna  mellett töltöttünk. A csónak amit kaptam picit eresztett, így minden reggelt testedzéssel kezdtem.

Természetesen a hal érkezésem előtt két nappal evett irtózatosan, - ottlétünk alatt szinte senki semmit nem fogott, - a szakértők komoly elméletekben magayarázták az okokat. No, jó: jött pár szép keszeg, kárász, meg törpeharcsa, de semmi említésre méltó nagy fogás nem történt.

A gólyák azonban szépen cseperednek...

A hajnali kelések, éjszakai süllőzések miatt a napok picit összefolytak, de a napfelkelték emlékezetesek maradnak.

Sajnos sokat kellett szerelnem, (főleg a vándorkagylók miatt), volt pár rendesebb halam is a horgon, de azért jött pár méretes potyka is, főleg pikkelyesek.

De csupasz is...

A meglebegtetett száraz kukoricát még egy termetes csapósügér is felvette...

Az Adriai tenger közelsége és szépsége miatt kedvelt nyaralóhely. Egy vérbeli horgász azonban a nyaralás alatt is szeretne hódolni szenvedélyének és a tengeren ezt meg is teheti. Én könnyű, leegyszerűsített machbotos szereléket szoktam vinni, csalinak csontit, gilisztát, de végszükség esetén a kenyérgyurma is megteszi.

Hivatalosan az Adrián 14 éves kortól engedélyköteles a horgászat, az engedély könnyen kiváltható, íme a hír: 

Interneten is megvásárolható a horvátországi Adriára szóló hobbi- és sporthorgászati engedély - tájékoztatta a Horvát Idegenforgalmi Közösség kedden az MTI-t.

A közlemény szerint a szabadidős horgászatra vonatkozó engedélyekről szóló szabályozás módosítása - amely az elektronikus ügyintézést teszi lehetővé -, július 15-én lépett életbe. Az elektronikus engedélyhez szükséges tudnivalók és nyomtatványok a horvát Mezőgazdasági, Halászati és Vidékfejlesztési Minisztérium oldalán érhetők el (www.mps.hr/ribarstvo). A mezőgazdasági tárca felhívta a figyelmet arra, hogy az elektronikus engedélyhez nincs szükség papíralapú ügyintézésre. A regisztrálók PDF-formátumban kapják meg és nyomtathatják ki a megadott e-mail címükre elküldött, sorszámozott engedélyt.

Továbbra is vásárolható azonban hagyományos módon tengeri horgászengedély a kijelölt árusítóhelyeken, de az internetes lehetőséggel elkerülhető a sorban állás, valamint gyorsabb és egyszerűbb az ügyintézés.

A tárca internetes oldalán a horvát mellett angol nyelven is elérhető a tengeri horgászatra vonatkozó szabályozás, valamint az árlista, amely alapján egy-, három-, hét- vagy harmincnapos, tovább éves engedélyek válthatók.

forrás: MTI

Még mindig Balaton.

Sajnos volt esős, szeles napunk is, akkor bográcsoltunk. Babos csülökpörkölt volt a menű, mondhatom istenien sikerült. Sajnos fotó nem készült róla, de hidd el Tamás: én főztem.

Jah, és vörösbort ittam hozzá... :-)

A szél fújt ezerrel, bevetni sem volt értelme, csak Belián öcsém pózolt a fotó kedvéért.

Még mindig Balaton.

Egyik nap sikerült korán kelnem és elkapnom a napfelkeltét.

Természetesen a korán kelés célja a horgászat volt. A tanyához tartozó kőstégről nyomtam, az előző este jól megetetett kb 40-50 méterre lévő bóját horgásztam meg pickerrel. Szép keszegek, kisebb pontyok jöttek.

Íme egy egészséges retur potyka, remélhetőleg sok van belőlük, és a következő években is szép eredményre számíthatnak a Balatonban horgászók.

A Balatont körbebringázni jó kis buli lehet.  De egy nap alatt?

Tomi elhatározta, hogy ő megteszi.  Úgy számolt, hogy a 210 kilométer átlagos 20 km/h sebességgel és a beiktatott pihenőkkel is 12 óra alatt teljesíthető.

Visszagondolva a tavalyi Tisza-tó megkerülésére (az "mindössze" 55 kilométer volt) ez nekem szinte lehetetlen küldetésnek tűnt.

Reggel fél hétkor kelt, megreggelizett és 7 előtt pár perccel már gördült is ki a keszthelyi Helikon kemping mellőli bázisunkról. Napszemüveg, telefon, egy flakon víz és a póló meg a rövidnadrág, cipőn kívül nem volt hajlandó mást vinni. 

A balatoni kerékpárkörút sajnos csak részben kimondottan bicikliseknek épített utakon, halad, többségében kis forgalmú közutakon, vagy településeken keresztül vezet.

Tomi megfogadva a jó tanácsokat az északi dombosabb oldallal kezdett, bár elmondása szerint Keszthelyt elhagyva rendes szembeszéllel is meg kellett küzdenie.

Lelkére kötöttem, hogy legalább másfél óránként tartson rövid pihenőt és jelentkezzen, de természetesen nem hívott, így csak tíz óra tájékán mertem először érdeklődni. A hangja vidám volt, csak a szélre panaszkodott.

Dél körül Balatonfüredről jelentkezett, ott állt meg hamburgerezni, és lazított egy fél órát.

Siófokot elhagyva jelentkezett ismét úgy két óra után. Azt mesélte többször meg kellett állnia útbaigazítást kérni, mert a bringaút nem volt rendesen kijelölve. A hangja már nem volt olyan acélos, de nem panaszkodott.

Négy óra körül Keszthelyen leszakadt az ég, felhívtam, hogy esőben ne merjen tekerni, inkább álljon félre és ha kell érte megyek autóval. Fél óra múlva jelentkezett, hogy minden rendben, egy buszmegállóban várja az eső végét, ugyan fárad már, de ne akarjak érte menni.

Elmondása szerint Balatonmáriafürdő után már eléggé fáradt volt, de kezdte megint élvezni a bringázást. A kiépített bicikliút és a cél közelsége meghozta jókedvét, ismét vizet vételezett és tekert tovább.

A bázisunkra 19:28-kor kerekezett be, mintha csak a közeli kisboltban járt volna.

Mesélte, hogy többször összeállt ismeretlen bringásokkal 'vonatozni', volt akikkel dumált is pár percet, meg olyan is akivel csak elköszöntek egymástól. Egyszer egy  hármas rajhoz csapódott, már együtt mentek jó pár kilométert, Szemesen azonban az egyik fiú szólt neki, hogy a következő letérőnél ne kövesse őket, ugyanis ők hazaértek. 

Párszor majdnem eltévedt, egy szűk félórás pihenőt tartott meg 4-5 rövidebbet, kétszer zápor miatt állt félre. Ebédre egy hambit evett, délután három szem barackot, és egész nap megivott négy liter folyadékot.

A balatoni süllő - a fogas - méltán népszerű. Horgászni is nagyon kellemes rá, és a tányéron is ínyencségnek számít.

Balatoni nyaralásunk első estéjére süllőzést terveztünk. Délután fogtunk jópár termetes küszt, a botok felszerelve vártak, a viharjelzés alapon. Nyolc körül két csónakkal indultunk. Karcsi egyedül, mi Csabával ketten egy csónakban. 

Gps segítségével megtaláltuk a 'helyet', lehorgonyoutunk, bevetettünk.  Végszerelék a szokásos, csali: fűzőtűvel felfűzött sneci. 

 Csabának még világosban megjött az első süllője.

A Balatonon ez szép süllőnek számít. A horog jól akadt.

Aztán megint egy kis csend következett.

Lassan besötétedett. Meglódultak az események. Karcsi is szákolt egy süllőt, nálam is kapás volt. Alighogy bemerítettük a süllőmet Csabánál ismét kapás jelentkezett, ez is meglett. Azt gondoltuk belenyúltunk a tutiba, de sajnos a süllőraj amilyen hirtelen jött olyan gyorsan tovább is állt. 

Újradobtunk, én élő csalival is próbálkoztam, de több jelentkező nem volt. Tíz óra tájékán összepakoltunk és kimotoroztunk. Az első estét sikeresnek könyveltem el.

Keszthelyen voltunk egy hétig.

Volt bulizás, csocsózás, bringázás, kevés strandolás, bográcsolás, halfőzés - és természetesen horgászás is.

Volt igazi nyári kánikula, és volt őszi hangulatú szemerkélő esős nap, volt viharos szél, de tükörsima Balatont is láttunk. Sőt, szivárványt is...

A következő napokban jönnek a beszámolók.

Nem szégyenlem: szeretem a sült keszeget. Beirdalva, csak lisztbe beleforgatva, forró olajban resre sütve.

A Tisza-tó halászati hasznosítója (Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft) által a napokban elvégzett vizsgálat szerint jól fejlődik az idei halszaporulat a Tisza-tavon.

A balin ívása a kevésbé kedvező feltételek ellenére jól sikerült, a mintavétel során nagy számban kerültek elő fiatal egyedek, amelyek átlagos hossza 35-50 milliméter között volt.

Jól növekednek a csukák is, hosszuk az elmúlt két hónapban közel megduplázódott: májusban átlagosan 68 milliméteresek voltak, mostanra elérik a 12,5 centimétert. A süllőivadékok fejlődése ugyancsak zavartalan: méretük immár meghaladja a 60 millimétert és áttértek a ragadozó életmódra. A tározó 2011-ben született sügérállományának átlagos hosszúsága pedig 34 milliméter.

A karikakeszegek elhúzódó ívása jót tesz a fiatal ragadozóhalak fejlődésének, ennek köszönhetően folyamatos a megfelelő méretű zsákmány utánpótlás az apró csukák, süllők, sügérek és balinok számára - mindezek alapján "nagy halbőség" várható a következő években a Tisza-tavon.

Az idei évben a halászati hasznosító 47 millió forint értékű telepítést vállalt, a tározóba eddig 260 ezer darab előnevelt csukát és 200-200 ezer darab előnevelt süllőt, illetve harcsát telepített. a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.

Ezen kívül kihelyeztek 10 ezer kilogramm kétnyaras, valamint a 18 ezer kilogramm fogható méretű, azaz átlagosan 1,8-2 kilós, pikkelyes háromnyaras pontyot is. Ez utóbbi fajból és méretből a nyár folyamán várhatóan további 24 ezer kilogrammot telepítenek a tóba.

forrás: MTI
 

Július második szombatját vastagon vörössel előre bejelölhetjük naptárunkban, hiszen ez a nap a Bajai Halfőző Fesztivál napja. Országos és európai szinten is elismert gasztronómiai esemény, kihagyhatatlan, illatos, ízes, hangulatos élmény.

Baja tagadhatatlanul a halászlé fővárosa, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a több évszázados múlt, és a Bajai Halfőző Fesztivál, mely tízezreket csábít a bográcsok mellé. Idén is közel kétezren főznek majd július második szombatján a Szentháromság téren. Nagy fejlődés ez, hiszen 1996-ban Baja várossá nyilvánításának 300. évfordulóján 463 bográcsban rotyogott azonos recept alapján a híres bajai halászlé. Azóta az évek során mind többen mutatják be főzőtudományukat, és a halászlé szerelmesei mind többen zarándokolnak Bajára, hogy érezzék az igazi hallé ízét és illatát.

Bármily egyszerűnek is tűnik: hal, vöröshagyma, paprika, víz és tészta – jó halászlét nem mindenki tud készíteni! Az igazi bajai halászlé az igazi bajaiak tudománya, akik ugyanazt az évszázados tradíciót követik, mint a hajdani bajai halászlegények. Egy cseppnyi titok, a féltve őrzött kincs, és a sok készülődés, szeretet és figyelem, amely belekerül a bográcsba, utánozhatatlan ízt kölcsönöz a hallének.

Rengeteg a látogató, de a nagy tömeg ellenére mégis családias a légkör. Családok, baráti társaságok sürgölődnek a bográcsok körül. Mindenkinek megvan a feladata, ha más nem, a borospoharak utántöltése. Senki nem maradhat hallé nélkül, olykor még a kedves idegennek is jut egy kis kóstoló a vendégszerető bajaiaktól. Ha mégsem, a halászcsárdák nagy szeretettel és teli tányérral várják az éhes vándorokat.

Aki teheti menjen el,  nézze meg a 18 órakkor fellobanó tüzeket, szagoljon bele a teret egy pillanat alatt beborító jószagú füstbe, lesse el a titkokat bográcsok körül tüsténkedő szakácsoktól és egyen egy finom halászlevet! 

Jó szórakozást!

Tiszta őszi időjárás volt a múlt hétvégén, de mi kemény férfiak mégis horgászni mentünk.

A hal nem volt étvágyánál, az eső szemerkélt, de a bot görbült.

Belián fáradhatatlanul fárasztott.

Két szép, három kiló körüli potyka jött velünk haza.

A már megszokott nyár eleji időpontban 2011. július másodikán az érdi Duna-parton tartotta hagyományos halászlé főzéssel egybekötött Családi napját az  Érd és Környéke Horgászegyesület . A  jól bevált téglagyár melletti területen már nyolc óra körül nagy volt a nyüzsgés, asztalok, padok, árnyékot és eső elleni védelmet nyújtó pavilon sátrak nőttek ki a földből, vidám gyerekzsivaj keveredett a reggeli madárcsicsergéssel, kávéillat vegyült a korán kezdők tüzének füstjével.
A délelőtt folyamán egy rövid hajókirándulásra is benevezhettek az érdeklődők, főleg a gyerekek  éltek a lehetőséggel.

 A szakácsok közben bőszen pirították a hagymát, a segédek halat pucoltak, a még segédebbek poharakat töltögettek. A paszírozással készülő halászlé időigényes, mi azonban bajai halászlevet főzünk, így a tűzgyújtással is csak 11 óra után kezdtünk el bíbelődni. Öcsémmel közös tűzön osztoztunk, a halat és a vizet is testvériesen elosztottuk, de a belevaló fűszereket már titkosan kezeltük.

Érden főleg a 'tiszai' módon főzött halászlét kedvelik, sajnos a zsűri most nem díjazta a mi (egyébként igen kiválóra sikeredett) 'bajai' hallevünket. Jó, jó, tudom: két éve mi nyertünk ...

Szerencsére az asztaltársaságunk annál inkább: kis idő elteltével két bogrács alján csak mutatóban maradt, és a házi készítésű tésztánk is elfogyott az utolsó szálig. 

Finom lett, társaságunk kettőnk főztjét jónak ítélte: döntetlent hirdetett, és egyben megnyertük a bográcsmosogatás megtisztelő feladatát.

Sütemények, kávé, pihi, majd következett a horgászbottal célbadobó verseny.

Ezt első körben öcsémmel azonos pontszámmal megnyertük, háromszori 'szétdobással' tudtuk csak eldönteni az első hely kérdését, (ami szerintem egy pillanatig sem volt kérdés) - természetesen nyertem.  

Megint nyertünk, megint kellemes napunk volt, még az a pár futózápor sem tudta kedvünket szegni. Jövőre ugyanitt!

Az előre megtisztított,  lefagyasztott csigákat enyhén sós vízben előfőztem. Közben többször vizet cseréltem, átmostam.

Felaprítottam két közepes sárgarépát, két póréhagymát, egy zellert. A zöldségeket kevés oliva olajon megpirítottam.

Az előfőzött többször átmosott csigákat apróra felvágtam. Az állaguk tényleg mint a félig főtt zuza.  

Vajban megpároltam a csigadarabkákat majd felöntöttem fehérborral, és így tovább pároltam 30 percet. Beletettem a zöldségeket is, picit felöntöttem vízzel és lassú tűzön tovább pároltam fedő alatt.

Közben mozsárban összetörtem pár friss növényt (rozmaring, friss citromfa hajtás, citromfű, zsályalevél, babérlevél) pár szem színesborssal és egy kis kávéskanál durva sóval.

Ezzel a 'törleménnyel' majd még némi sóval ízesítettem, majd még dobtam bele metélt petrezselyemlevelet és egy pici tárkonyt is. A végén egy pici tejszínnel sűrítettem.

Melegen, vajon pirított zsemlekockával tálaltam. Szerintem karakteres fehér bor illik hozzá, bár én most csak hideg, habzó meggyfröccsöt ittam mellé.